KASTÉLYHISTÓRIÁK

UTAZÁS

Magyar emlék a Francia Riviérán

120 éves az Erzsébet obeliszk

Alig néhány hónappal Erzsébet királyné tragikus halála után, 1899 tavaszán obeliszket állítottak az elhunyt egyik kedves üdülőhelyén, Cap Martinben. A Menton és Monaco közötti üdülőhelyet nagyon szerette a királyné, az egyik tisztelője, bizonyos Montgomery hercegné saját versikéjét vésette a márványra, valahogy így: „Felállítottuk ezt a nagyon szerény obeliszket, oh, Erzsébet királyné, aki esténként nagyon szeretett idejönni, hogy beleheld a cziprus illatát és megpihenhess a sziklák között.”

 

Az avatási ünnepségen a nizzai püspök szentelte fel az oszlopot, és egyben méltatta az előző évben, Genfben megölt királyné emlékét.
A talapzatra egyebek között Ferenc József koszorúját is elhelyezték, de oda kerültek Viktória angol királynő virágai is.
Erzsébet királyné egyik udvarhölgye, Sztáray Irma jegyezte fel a különvonat megérkezését.

A korabeli újság szerint a Cap Martin fogadóban volt a királyi pár és a kíséret szállása

1895. február hó.
Cap Martinban vagyunk. Nagyon kedves helye ez a királynénak. Hotelünkben, én lakom a király részére fönntartott szobákat, hogy azok otthonosak legyenek, mire megérkezik. Jóval a vonat érkezése előtt már künn voltunk Őfelségével és Trani grófnéval (Erzsébet testvére) a pályaudvaron és ott föl s alá járkálva vártuk a különvonatot. A peron el van zárva s kívülünk csupán a testületileg megjelent városi hatóság részére nyílik meg. Pontban 11 órakor ünnepélyes csendben gördül be a vonat, olyan könnyen, simán, mintha gumikerekei volnának. A király ott áll a kocsi ajtajában mosolyogva köszön, s alig hogy a vonat megáll, könnyedséggel leugrik, a királynéhoz siet és megcsókolja, Aztán egy pillanatig kedvteléssel csüng tekintete a Királynén és jóságos szemének néma beszédje fejezi ki gondolatát: -szívemből örülök, hogy jó színben látlak. – Hotelünk elé érve, mely gazdagon föl volt díszítve szőnyegekkel, virágokkal, egy csoportban nagyszámú várakozót vettem észre, kik láthatólag elkülönítették magukat a többiektől. Mikor a Király kocsija ideért, harsogó „Éljen” reszkettette meg a levegőt. Az időző magyarok hódoltak itt a magyar Királynak.

Stefánia nászúton, anyósa nyomában

Nehéz asszonyi sors jutott Stefánia, belga királyi hercegnőnek, bár élete utolsó szakaszát békességben tölthette második férjével, Lónyai Elemérrel. A részben magyar származású hölgy, édesanyja József nádor lánya, Mária Henrietta Budán születette és nevelkedett. Kérője, a későbbi belga királyt követve került külföldre… Egyik lánya, kezét Rudolf kérte meg, és anyjához hasonlóan szerelem nélkül lett feleség. Majd néhány év múlva özvegy… Apósa a Habsburg-ház ura új férjet keresett neki, a Rudolf helyett kijelölt Ferenc Ferdinánd személyében. Uralkodó ide, uralkodó oda a házasság nem jött össze, mint később kiderült, mind a két érintett szíve foglalt volt. (Ferenc Ferdinánd udvarhölgyet Chotek Zsófiát vette el, Stefánia pedig Lónyai Elemér felesége lett.

Az esküvőre megjelent hivatalos fénykép

A házasságot a szépséges Miramare kastélyban kötötték meg, és nem messze onnan, a Francia Riviérán töltötték a „násznapokat”. Még hozzá éppen abban a ma is meglévő villában, amit gyakran bérelt korábbi anyósa. A hírlapírók – élve a különleges lehetőséggel – örömmel utaztak a helyszínre, hogy tudósítsanak a gyorsan megromlott házasságról… Lónyay gróf (később IV. Károly jóvoltából herceg) kénytelen volt diplomácia kapcsolatát felhasználva, bécsi újságokon keresztül cáfolni: „Bátran megírhatja, hogy családi boldogságunk zavartalan.
Sztori tehát nincs, maradt a környzet leírása: „ Az a ház, a melyben a gróf pár lakik, igen szép fekvésű és nagy kert veszi körül. Az előcsarnokban, a melyet nagy tükörajtók választanak el a nagy fogadóteremtől, látogatókönyv van kitéve, a melynek borítékán S betű látható királyi koronával. Tele van írva látogatók, tisztelgők neveivel, ámbár a grófi pár nagyon visszavonultan él és csak ritkán vesz részt azokban az ünnepélyekben, a melyeket Cap-Martinben a világ minden részéből együvé kerülő előkelő vendégek rendeznek.”
Annál többet sétálnak azonban a természeti szépségekben gazdag környéken, mely alkalommal több kedvenc kutyájuk kíséri őket. Képünk is egy ilyen séta utáni pihenő közben tünteti fel a grófi párt.

A villa napjainkban

Ami annak idején nem sikerült Ferenc Józsefnek, azt elrendezte az élet. A két asszony Chotek Zsófia és Stefánia jó barátnők lettek. A korabeli szokásjog szerint rangon aluli házasságban éltek, nem szívesen hívták őket vendégségbe. Kivétel volt a Lónyay-házaspár, akivel legendása volt barátságuk, az asszonyoké és a férjeké is. Ferenc Ferdinánd és felesége gyakran vendégeskedett valamelyik Lónyay birtokon, például Bodrogolasziban vagy Oroszváron.

Korfu

Amikor Erzsébet királyné először az 1860-as években járt Korfun, rögtön elvarázsolta a csodálatos táj, a kellemes klima, végül 1889-ben egyetlen fia, Rudolf trónörökös halálának évében vásárolt ott ingatlant, majd üdülőt építtetett. A korábban bérelt Braila-villából költözött át az Achilleion néven elhíresült palotába.
A dombra telepített pompeji stílusú épületben minden a királyné ízlését szolgálta a sok falfestés, a különböző kompozíciók, szobrok jellemzően az Illiász büszke hősét, Achilleiont dicsőítették.
De mutassa be az csodás szigetet az eredeti valóságában gróf Sztáray Irma, a királyné udvarhölgye.

Az albán hegyek fehére, tehát itt nincs tavasz! Félegy volt, mikor Őfelségével elhagytuk a hajót.
Dehogy van itt tél!
Most látom csak, hogy az egész sziget olyan, mint egy virágos szőnyeg. Igazi rózsaszín tavasz, hamisítatlan örök ifjúság mosolyog le a partról, mely fölött magas hegyen áll a hófehér Achilleion.
A parton, vagyis a kert végében báró Bukovich, az Achilleion. igazgatója fogadta őfelségét… Pálmák, gyümölcscsel, virággal dúsan megrakott citrom- és narancsfák közt haladtunk, amerre pillantásommal fordulok, büszke pompával néznek le reám a viritó rózsafák, míg a pázsitban megbújt tenger-ibolya szives üdvözletként küldi felém légbe terjengő kedves illatát. Most elhaladunk Heine szobránál, feljebb az átszellemült arcú Byront köszöntjük és mind följebb tartva, elérjük az első erkélyt, mely a folyton emelkedő kert második harmadában van.
Márványlépcsők vezetnek föl – e magaslatra, melyet törpe oszlopokon nyugvó márványkerítés vesz körül.
E teraszon a följárattal szemben pillantom meg a hatalmas márványtömbön, félfekvő helyzetben a királyné hősét, a haldokló Achillest…
Az echilleioni ebédek, igazi királyi ebédek voltak. Legtöbb remekét a tengernek köszönhettük, sőt erre emlékeztette a tábla minden kelléke is, amennyiben ezüst-, porcellán-, üveg- és az asztalnemű császári korona alatt delfinjegyet viselt. Ez az Achilleion stílusához tartozott, hol majd minden tárgyon és díszitésen előfordult a delfin…

Ági Müller felvétele:
Kedves, csendes egyformaságban telő napjaink közül a mai nagyon kiemelkedett egy kegyeletteljes ünnepséggel. A királyné egy remek kivitelű himzett zászlót ajándékozott a gasturi görög templomnak s a hivek a papsággal élükön processzióban jöttek annak átvételére. Gyönyörű képet nyujtott az Achilleion udvarára ünnepi rendben fölvonuló tarka tömeg, hordván lengő zászlóit s elől magasra emelvén s Szűz Mária ezüstbe vésett képét, mely körül égő gyertyákkal haladt Gasturi fiatalsága.
A Királyné az erkélyen állva hallgatta meg a teljes ornátusban megjelent pópa beszédét. Ennek végeztével a falu küldöttsége járult a Királyné elé és hódolattal bemutatva arra kérte: engedné meg Ő Felsége, hogy Cressida kútja ezentúl az Ő nevéről Vasilissa Elisabethának neveztessék el.

A villát egyébként Gizella főhercegnő nagyobbik lánya örökölte, majd II. Vilmos vásárolta meg, a háborús időkben, ahogy illik hadkórházként szolgálta a sebesült francia és szerb katonákat. Az 1919-es versailles-i béke után került a görög állam tulajdonába és 1994-ben, amikor Athénban ülésezett az Európai Unió elnöksége, Erzsébet másik kedves kastélyához, a gödöllőihez hasonlóan ott rendezték meg a fontosabb konferenciákat.