KASTÉLYHISTÓRIÁK

PORTRÉ

Három Erzsébet nevű unoka

Szégyenkezett a nagypapa

Erzsébet Auguszta

1874-1957

Nem a legkellemesebben kezdődött a nagyszülővé válás. Az első unoka érkezésekor Erzsébet alig volt 37 éves, szépsége teljében volt, Ferenc József is csak a 44-et töltötte be. Nem repdestek örömükben, amikor kiderült Gizella lányuk babát vár, pedig akkor még sejteni sem lehetett mi mindent hoz majd a sors. De először jöjjön már világra az a baba, 1874 elején nagy volt a várakozás Münchenben, maga a világszép leendő nagyi is izgatott volt, mikor tarthatja keresztvíz alá, a család új tagját, Wittelsbach Erzsébet Auguszta hercegnőt. Az egyetlen Erzsébet unokát a három közül, aki nem örökölte a Habsburg-Lothringen családi nevet, lévén apja bajor királyi herceg.

A kis jövevény édesanyjával

Münchenben éltek, a kislány gondos nevelésben és szeretetben részesült, annak ellenére, hogy egymásután születtek a testvérei az újonnan épült villájukban. (a II. Világháborúban lerombolták)

A felcseperedett hercegnő titokban beleszeretett a hosszúnevű Seefried auf Buttenheim Ottó hercegbe, sőt Olaszországba szökött vele. Az összetört édesanya utánuk utazott és értesítette a császári nagyapát. Ferenc József megírta a feleségének: „Nagyon szomorú vagyok és szégyenkezem. Természetesen teljesíteni fogom Gizella levél leírt kérését, mindent meg fogok tenni, hogy segítsem őket.
A hír, ahogy mondani szokták még ma is kiverné a biztosítékot, gondoljanak a mai királyi családokról szóló szenzációs botrányokról olvasható hírekre. 

Gizella és családja

Elszökni és titokban megesküdni, ez a mai napig példátlan a két híres uralkodó család, a Habsburg és a Wittelsbach több évszázados történetében.

A másik nagyapa nem volt olyan gáláns, mint Ferenc József, aki a titkos esküvőt követően áldását adta az ifjú párra. Akik, még az aranylakodalmukat is megünnepelték népes családjuk körében. Érdekes,. hogy a magyar gyereknek nevelt Mária Valéria leszármazottai közül tudomásunk szerint senki nem beszéli nyelvünket, addig a Bajorországban nevelkedett leszármazottak közül többen is, pl. Habsburg Mihály főherceg és fiai Eduard, a Magyarorzság Vatikánba akkreditált nagykövete, akinek magyar a felesége van, báró Gudenus Katalin személyében.

Vörös Erzsi

Laxenburg 1883Bécs 1963

Erzsi, 1883. szeptember 2-án született meg, apjához hasonlóan a laxenburgi kastélyban.
Csalódást okozott, hogy nem kisfiú látott napvilágot, maga az édesapa írta Stefániának: „Nagyon vigyázz magadra és Vencelre” Vencel a csehek védőszentje és király volt. A házaspár közös életük első éveiben sokat tartózkodtak Prágában. Valószínű ezért szerették volna a Vencel nevet, de helyett Erzsi lett.

A családi eseményt lévén szó – császári-királyi sarjról – óriási érdeklődés kísérte. Magyarországon már jó előre megemlítették, hogy amennyiben fiú születne, a haza törvények értelmében, még Ferenc József életében apját magyar királlyá lehetne koronázni.
Az újságok szerkesztőségeiben, a redakciókban, ahogy akkoriban emlegették szintén készenlétben voltak, és várták a Bécsből érkező sürgönyt: fiú vagy lány látta-e meg a napvilágot.
A kormány félhivatalos lapjait is jól felkészítették: a hír természetesen címoldalra kerül majd.
A legjobb újságírókat bízták meg az üdvözlő cikkek megírására. A tapasztaltabbak, résen voltak, két cikket rendeltek, egyet arra az esetre, ha lány, és egyet arra a változatra, ha mégis fiú születik. Természetesen mind a két írás azonos terjedelmű volt, és már jó előre mindkét változatban ólomba szedték és be is tördelték az anyagot. Egy, nem sikerült kideríteni a nevét, vicces hírlapíró szerzett sürgöny papírt, és arra ráírta: ikrek születtek. És még délután eljuttatta az egyik szerkesztőségbe, ahol azonnal megbízták Visi Imrét, írjon, azonnal írjon új, a helyzethez igazodó vezércikket.
Ennek egyik részlete így hangzott: az Isten rendeltetése mindez és valójában magát a dualizmust jelképezi a kétszeres gyermekáldás.
A boldog nagyapa, Ferenc József, aki mindennap megkapta a Bécsben és Magyarországi napilapok legfontosabb cikkeiből összeállított sajtószemlét, nem látott a méregtől, amikor elolvasta az ikrek születéséről beszámoló cikket. Durvának és komisznak találta az írást, és legszívesebben felnégyeltette volna a tréfacsinálókat. Nagy nehezen vette csak tudomásul, hogy nincs szó felségsértésről, a magyar törvények szerint nem tudnak büntetést kiszabni. Ferenc József tudomásul vette, de azért megüzente: a magyarok figyeljenek oda, az általa is nagyon tisztelt Deák Ferenc sajtótörvényére. A haza bölcse szerint ennek csupán ennyiből kellett volna állnia: nem szabad hazudni!!!!
A magyar fővárosban a Gellérthegy tetejéről leadott 21 ágyúlövés jelezte a kis főhercegnő érkezését, akit szinte az első perctől kezdve, magyarosan, és egyszerűen Erzsinek hívott a család.
Ha azt írjuk Mayerling, akkor egyértelmű, hogy Rudolf haláláról, illetve annak következményiről lesz.

Erzsi ötéves múlt, amikor 1889. január 30-án, édesapja meghalt. Hogy mennyit tudott a tragédiáról arra nincsenek megbízható információk, Ferenc József, minden Rudolffal kapcsolatos anyagot zárolt, eltüntetett. Egy rajz készült a halottas ágyban fekvő édesapáról, az őt gyászoló özvegyről, kislányukról, Erzsiről és a boldogtalan nagyszülőkről. Rudolf a feleségéhez írt búcsúlevelében ez is olvasható: „Légy jó szegény kicsikénkhez, az egyetlenhez, aki belőlem megmarad.” 

 

A császár-király imádásig szerette Rudolf kislányát. Legalább részben pótolni akarta az édesapa hiányát. Különösen sokat törődött Erzsi oktatásával, a nevelők kiválasztásával és felügyeletével Ferenczy Idát bízta meg. A felolvasónő természetesen igyekezett a legjobb tanárokat meghívni a Hofburgba és a schönbrunni kastélyba.
És most egy levélből idézek: „Mindegyik medvét zsemlével etettük, és a kicsi a zsemle morzsáit igen ügyesen dobálta bele a három medvebocs szájába. Aztán meg a nagyon rossz állapotban lévő zergebak is kapott kenyeret, és Erzsi végül a szép, vastagszőrű birkának is adott enni, kenyeret meg papírt, amit az állatok nagy örömmel fogyasztottak el, bár az utóbbinak Krauss barátunk, az állatkert igazgatója nem örült” Az idézet egy boldog nagypapa beszámolója, Ferenc József írta az előbbi sorokat Schratt Katalinnak az unokájával tett állatkerti kirándulás után.

Természetesen Erzsinek voltak magyar származású tanárai. Alig, hogy megszületett Tomor Gizella került mellé, akitől az édesanya megkérdezte: Rendesen, szabályosan használja-e a magyar nyelvet, mert nemcsak a lánya, ő is meg akar tanulni magyarul. 1896-ban, amikor a telet édesanyjával együtt Abbáziában töltötte, házi feladatként a településről kellett magyar nyelvű fogalmazást írnia.

Abbázia kies fekvésű gyógyhely a tengeröböl mellett. Mögötte hegyek emelkednek, melyek az északi hideg szelektől óvják. Van hideg és meleg tengeri fürdője. Igen kedvesek örökzöld babér-erdői. Gyönyörű villái vannak. Én nagyon kedvelem és mindig örülök, ha elérkezik az elutazás ideje… Most már két hónapja, hogy az ég mindig tiszta és szép kék. Mivel több ideje nem esett, nagy vízszegénység állt be, de végre megeredtek az ég csatornái, zubogott az eső, megteltek a kutak. Erre aztán kidugták fejecskéiket az illatos ibolya és a sárga kankalin, az én kedvenceim.”

Erzsi dédapja József nádor, volt, dédanyja, Mária Henrietta Budán született, jól beszélt magyarul, de Stefánia mellé csak menyasszonysága idején fogadták magyartanárt.
Ferenc József nagyon vigyázott unokája örökségére. A rossz emlékű mayerlingi vadászkastélyt Ferenc József, menyével, Stefániával egyetértésben megvásárolta, a kastély helyén, mint ismert templomot és karmelita kolostort emeltek. A kastélyért kapott pénzt, jó kamatra a legmegbízhatóbb bécsi bankban helyezték el.

Anya és lánya

Röviden: Erzsi az ujja köré tekerte a nagyapát…Akkor is, amikor szerelmes lett. Otto von Windisch-Graetzbe. Annyira komoly volt az érzelem, hogy bejelentette, férjhez megy hozzá.
Erzsi ezt közölte nagyapjával is, aki bármennyire szerette és kényeztette, ezen azért meglepődött. Hiszen a herceg nem tartozott egyik uralkodó családhoz sem, Ferenc József legszívesebben egy Hohenzollernhez adta volna unokáját. Az érintettnek természetesen csak annyit mondott, hogy túl fiatal még a házasságra, hiszen még nem volt 18 éves. Az más kérdés, hogy nagymamájának, Erzsébetnek olyan idős korában már két gyermeke volt.
Karácsonyra mindenesetre egy tízezer koronát érő igazgyöngysort ajándékozott neki, és a téli hónapokra a Miramare kastélyba és Abbáziába küldte. Gondolván arra, hogy a kiszemelt fiatalember, úgy sem mehet utána, hiszen lévén katona, nem hagyhatja el szolgálati helyét.
Telt az idő Erzsi 18 éves lett és változatlan arra kérte nagyapját, hadd mehessen hozzá szíve választottjához. Nagyapja közölte vele, ha létre is jönne a frigy, Erzsinek le kell mondani örökösödési jogról. A szerelmetes főhercegnő ebbe is beleegyezett.

Erzsi és első férje

Már „csak” egy akadálya volt a házasságnak. Illető fiatalember nem tudott arról, hogy ő feleségül akarja venni, a császár-király unokáját.
Egy nagyapa azonban nem ismer lehetetlen, amikor szerelmes unokájáról van szó. Magához kérette a fiatalember, és szabályosan megkérte a kezét unokája számára.
A vőlegényjelölt, ahelyett, hogy repesett volna a boldogságtól, hebegett-habogott és végre Ferenc József határozott fellépésére kénytelen volt bevallani: ő bizony már eljegyezte magát, szavát adta, és nem szeretne szószegő lenni.
Erzsit még ez sem tántorította el, bejelentette kitart szerelme mellett, és a nagyapa, mint a birodalom legfőbb hadura parancsba adta hercegnek: vegye feleségül Erzsit!
A csatát tehát megnyerte, 1902-ben, megtartották az esküvőt, a vőlegényből nemcsak férj lett, hanem főherceg. Prágába költöztek, majd használatra megkaptak egy kastélyt is.
Négy gyermekük született

  • Franz Joseph (1904–1981)

  • Ernst vagy Ernő (1905–1952)

  • Rudolf Johannes s (1907–1939)

  • Stephanie Eleonore (1909–2005)

Erzsiben dolgoztak a hormonok, férje később katonatiszthez eléggé méltatlanul, a válóperben elmondta felesége viselt dolgait. A válására természetesen Ferenc József halála és a Monarchia összeomlása után került sor.

Idézet következik:

A felségem Polában, Brioniban és mindenütt ahol tehette fiatal tengerészekkel ismerkedett meg. A cselédség tudja tanúsítani, kik és mikor töltötték a hálószobájában az éjszakát. Amíg én a harctéren küzdöttem, ő vidáman szórakozott….Nyilvánvaló és tartós házasságtörést követett el 1913 óta Egon Lerch sorhajóhadnaggyal, egészen 1915-ig, amikor az illető rákbetegségben meghalt.” Vörös Erzsi egyik menye, férje és anyósa halála után írt egy könyvet Erzsiről, ebben, többek között ez olvasható:
Mindkettőjük részéről határtalan volt az odaadás, Erzsi és Egon a legtökéletesebb szerelmet élték át.”


A nagypapa Ferenc József is tudott a bűnös viszonyról, de mint már említettük tehetetlen volt. Túl a nyolcvanon, csaknem hat évtizedes uralkodása után, már nem volt ura a helyzetnek.

Ferenc József halála után, IV. Károly lett a Habsburg-család feje. Hozzá folyamodott, tegye lehetővé a válást. Bár az I. világháború eseményei alaposan lekötötték az uralkodó minden idejét, távolságtartóan, de mégis udvariasan válaszolt a rokonnak.
Kedves Húgom, 1917. november 30-i leveled be kell vallanom, tartalmánál fogva igen rosszkedvre hangolt. Bejelentésedet azonban köszönettel tudomásul veszem, kivált, hogy házasságoddal mintegy kiváltál a családunkból, és ennél fogva családunk szabályai szerint nincs befolyásom a sorsodra, és annak alakítását a Te belátásodra kell bíznom. Ennek ellenére mind Zita császárné, mind jómagam biztosítunk őszinte együttérzésünkről. Unokabátyád.”

Erzsi második férjével

Hét évvel később fejeződött be a válóper. A gyerekeket az anyának ítélték. De valójában már régen nem törődtek egymással. Erzsi soha nem tudta megbocsátani anyjának, hogy apja halála után ismét férjhez ment.
Vélhetően a Habsburg rokonság nagyon meglepődött, amikor tudomásukra jutott Erzsi belépett a Szociáldemokrata Munkáspártba. Erzsi 65 éves korában házasságot is kötöttek. Néhány év múlva, 1956-ban Petznek meghalt.
A császárvárosban jószerivel már csak egy rövid utcácska, az Elisabeth Petznek emlékeztet rá. Szinte rejtve van. Név nem olvasható rajta, még életében rendelkezett erről.

Erzsi 80 éves korában hunyt el, gyerekei alig-alig néztek rá, ha bejelentkeztek hozzá látogatósára és néhány percet késtek, már nem fogadta őket. Magányosan hunyt el, vagyonát Bécsre hagyta. Amikor megszületett, ötvenmillió alattvaló ünnepelte, temetésén talán jó, ha ötvenen voltak.

 Vörös Erzsi sírja

Ella, a császár szemefénye

Bécs 1892 – Syrgenstein 1930

Mária Valéria első gyermeke is a nagymama keresztnevét kapta, de a családban az már pólyás korában is csak Ella néven emlegették. A császár bevallottan kedvenc unokája, a menyegzőjén könnybe lábadt szemmel mondta, megszakad a szíves, hogy elviszik öregkorának szeme fényét…
De ne haladjunk, ilyen gyorsan egyelőre még ott tartunk, hogy 1892-ben egy hideg téli napon megszületett a gödöllői királykisasszony első gyermeke, az aggódó édesanya volt vele, aki nagyon pártolta a házasságot nagyon örült, hogy lánya, tényleg szerelmi házasságot köthet. Abban a családban ez ritka kegy volt. Abban a templomban, Bad Ischlben, ahol annak idején a pap megáldotta Ferenc József és Erzsébet egymásra találását, volt Mária Valéria és Ferenc Szalvátor esküvője, 1890 nyarán. Azon a télen 1892-ben első gyermeküket várták, apás szülést terveztek…de a kispapa influenzás lett így a nagyszülők, így könnyekig meghatott Ferenc József örülhetett a császári család új tagjának.

Ella az anyjával

Ella különös helyet foglalt el a nagymama szívében, a Rudolf halála után csak feketében járó Erzsébet, az ő keresztelőjére, letette a gyászt. A „félórás ruha” egyébként eljutott Gödöllőre is, az Erzsébet emlékkiállításon lehetett látni, 2007-ben, magántulajdonban van.
Másfél éves volt Ella amikor megismerkedett a nagynénivel is. Gizella ezt írta egyik levelében:”Ellának már egészen olyan allűrjei vannak, mint egy ünnepelt szépségnek, akinek mindenki a lába előtt hever.
Boldogságban, szeretetben cseperedett a mind népesebb családban, Ella egyik öccsének kerestek nevelőt, az egyik jelentkezőről, Waldburg-Zeil Györgyről nem volt valami fényes véleménye Mária Valériának: „találhattam volna értékesebbet nála!” Akkor még nem sejtette, hogy a gróf nemsokára a veje lesz!!

A nagypapához, Ferenc Józsefhez bújva, Ella
a jobb szélen Lipót herceg előtt, valamelyik kislány Erzsébet Mária Auguszta

Ella apja megadással vette tudomásul, hogy lánya szerelmes a testvére nevelőjébe és viszont, ezután került sor egy komoly beszélgetésre anya és lánya között.
Mária Valéria nővérét is próbálta megnyerni a szerelmeseknek, mondván: „Waldburg szellemi értelemben is messze felülmúlta korábbi várakozásomat.
Már csak a legkeményebb dió volt hátra, az idős császár, aki már túl a nyolcvanon imádásig szerette Ellát, áldását adta a házasságra, annál is inkább mert erre megható táviratban kérte maga az érintett, akinek a zordnak tartott uralkodó sok boldogságot kívánt, és személyesen maga állította össze az eljegyzési ülésrendet.
Bár legbelül a szíve majd megszakadt, hogy imádottja távol kerül tőle. Az unoka boldogsága azonban fontosabb volt számára. Mesés nászajándékot kapott, a ma is a leszármazottak tulajdonában lévő Syrgenstein kastélyt.
A boldogságnak viszonylag gyorsan félbeszakadt, egy későn felismert tüdőgyulladásban Ella meghalt. Az özvegy, sógornőkét, Ella húgát vette el, akit tízéves kora óta ismert. Jó szívvel nevelte tovább a félárva gyereket, akiket saját lányához és fiához hasonlóan szeretett.

A második feleség, Gertrúd

A grófnak köszönhető, hogy teljesült Mária Valéria nagy álma, kiadták a nagypapa Ferenc József édesanyjához írt leveleit.

Jókai adóssága

Férje barátnéjától kért kölcsön a királyné

Bár Erzsébet egész életében vigyázott legendás karcsúságára, a finomságokat nagyon szerette. Hírét vette, hogy a Kuglernél – egészen 1884-ig így ismerték – különleges süteményeket lehet vásárolni. 1872 decemberében, egyetlen udvarhölgy, Festetics Mária társaságában, előzetes bejelentés nélkül, állított be a Kuglerhez.

Az ötéves Mária Valéria a gödöllői kastélyban karácsonyi összejövetelt szervezett falubeli pajtásainak. A babazsúrra 150 forintért vásárolt cukorkát, süteményt, csokoládét a királyné. Méghozzá hitelbe, mert amikor az udvarhölgynek fizetnie kellett volna, kiderült a Festetics Máriánál lévő húsz forint nem lesz elegendő.

Kuglerék természetesen meghitelezték az összeget. Ismerve Ferenc József legendás precizitással működő udvartartását, a királyné számláját nagy valószínűséggel kifizették.

Mindenesetre a vendégek nem akartak hinni a szemüknek, hogy személyes láthatják a világszép Erzsébetet. A városban futótűzként terjedt a hír: a királyné a Kuglernél vásárolt. A cukrászdába tódultak a vendégek, hátha ismét megpillanthatják…

1884-ben Gerbeaud Emil lett a tulajdonos. Neki köszönhetjük a konyakos meggyet.

A világhírű cukrászdába azóta is jönnek az előkelő vendégek. Az államelnökök, kormányfők feleségeinek programjából nem hiányzik a Gerbeaud felkeresése. Erzsébet királyné megjelenéséhez hasonló érdeklődést talán Diana hercegnő látogatása váltott ki a Gerbeaud-ban.

1886 nyarán, mint rendesen minden nyáron, Bad Ischlben pihent a királyi család. Micsoda véletlen éppen akkor töltötte a közelben a szabadságát Schratt Katalin is. Ferenc József „barátnéja” Sankt Wolfgangtól nem messze bérelt egy villát.

Mária Valéria naplójába ezt jegyezte be 1886. július 14-én:

Délután a Mama meg én elkocsiztunk Sankt Wolfgangba, és onnan gyalog mentünk a frauensteini villába. Ott lakik a szép, ifjú Schratt. Megmutatta nekünk a csinos házat, amit bérel. Nagyon kedves és természetes nő, és mintha nem is Burgtheater színésznője lenne, rettenetes bécsi dialektust beszél.
A tőle kölcsönkért pénzből jöttünk haza gőzhajón.

Mária Valéria Gödöllőn, a Fácánosban

Mária Valéria egyik nevelőnője, bizonyos Scharek Lujza, aki bármilyen érdekesnek tűnik, 1874-től Gödöllőn a helyes német nyelvre tanította a királykisasszonyt – játszópajtásaitól a lovászok gyerekeitől inkább a veretes magyart sajátította el – egyszer, de csak egyszer eléggé meggondolatlanul megszegte a szigorú íratlan törvényt, „kibeszélt” az udvarból. Vagyis fecsegett. Arról, mi is történik a kastélyban, közelebbről az uralkodó családban. A történet kedves és szívesen is olvasták és adták tovább, akkor még nem volt telefon sem.
Szóval a napi levegőzésre, kikocsizásra, mindig elkísérte egy nevelőnő a gödöllői királykisasszonyt, így útközben is tudtak beszélgetni. Gödöllőn mindenki ismerte a csengettyűs fogatot, és a gyerekek már messziről kiabálták: Jön Mária Valéria! Örültek, mert tudták, hogy mindig van nála cukorka, akinek nem jut belőle, annak zsebpénzéből ad… Karácsonyra ugyanis mindig apró ezüstpénzt kért szüleitől. (Egész évben gyűjtötték a krajcárokat, hogy piciny, piros erszényekbe téve, karácsonykor Mária Valéria karácsonyfájára akaszthassák.)
Mint a nevelőnő elmesélte, ha az aprója is elfogyott, rögtön tőle kért pénzt a királykisasszony, majd a kocsistól. Ők boldogan adtak, mert tudták, a kastélyba érve az édesanya úgyis kiegyenlíti az adósságot.
Nemcsak Gödöllőn, hanem az akkori Besnyőn is jól ismerték a királylányt, sőt néha az ottani gyerekekkel együtt tanult. A kapucinus szerzetesek a rendházban ugyanis ingyen oktatták a környékbeli gyerekeket, az egyik szerzetest, bizonyos Vencelt különösen megszerette, nagyapjaként csüngött az idős atyán. A besnyői gyerekekről sem feledkezett meg, nekik is jutott néhány krajcár…

Jókai hiába volt az ország rajongásig szeretett mesemondója, az ördög bibliájának nem tudott ellenállni, a tarokkot szerette, főleg a miniszterelnökkel játszott szívesen. Tisza Kálmán és az író között baráti volt a kapcsolat így aztán arról is mindig mindent tudtak, hogy s mint mennek a másik dolgai. Így tűnt fel a kormányfőnek, hogy az ő Mór barátjának napok óta lóg az orra. Az országgyűlés ülés egyik napján két expozé között rákérdezett: – Minden rendben?

Az író hosszan hallgatott, majd a sokadik unszolásra bevallotta: bizony komoly adósság nyomja az ő lelkét… A Róza asszony tud róla kérdésre viharos gyorsasággal válaszolt: még éppen az hiányozna! Tisza Kálmán szakállát simogatva, annyit mondott: – Gondolkodom… a parlamenti ülés következő szünetében, mosolyogva kérte: – Hozz egy példányt az új könyvedből, a héten Bécsbe megyek, személyesen adom át a Felséges asszonynak.

Úgyis történt, Tiszának szerencséje volt, a schönbrunni kastély parkjában találkozott az udvarhölgye társaságában sétálgató királynéval. Aki mintegy bizonyítandó, hogy mennyire nyomon követi a magyar történéseket, elmondta éppen Jókai legújabb regényét olvasgatják. És meg is mutatta az udvarhölgy a „Szeretve mind a vérpadig” kötet egyik példányát.

Tisza Kálmán erre nem számított, a királyné látva zavarát, próbált segíteni a helyzeten: – Jókai hogy van? – kérdezte, mitől még nagyobb lett a csend… – Csak nem beteg? – Annál rosszabb, súlyos adósságot csinált, amiről Laborfalvy asszony nem tud természetesen, jó lenne kitalálni valamit. A királyné kis szünet után már szállította is a megoldást: – Kérvényt írunk a királynak, adjon kölcsönt Jókai úrnak!

Így is lett, délután már Ferenc József asztalán volt a kérelem. Meghallgatta imádott felesége ajánlását is, majd fejét csóválva, kimondta: – A kölcsönről szó sem lehet. A királyné nem akart hinni a fülének: – Hiszen csak százezer forintról lenne szó – próbálta jobb belátásra bírni a férjét. Az uralkodó hajthatatlan maradt: – Egy fillért sem, a kincstár nem kölcsönöz. Látva felesége szomorú arcát némi szünet után megenyhülve zárta le a kínos perceket: – Én magam adok a családi pénztárból Jókainak százezer forintot, hogy anyagot tudjon gyűjteni újabb regényéhez, biztosan tanulmányútra kell mennie.

Pardont kérek 13 magyarnak!

A Monarchiában nyílt titok volt, hogy az uralkodó kedvenc magyar színésznője Blaha Lujza, ezért is határozták el, 1883-ban, hogy a nemzet csalogányát elviszik Bécsbe vendégszereplésre.
A császárvárosba érkezve az első hír, amelyet a Die Presse című újságban elolvashattak:
Őfelsége, mint a legfelsőbb Hadúr, a napokban dönt a fegyelem- és függelemsértés miatt halálra ítélt 13 magyar katona ügyében.
Körülbelül a siralomházban van olyan csend, mint amikor a „csepűrágók” mindegyikéhez eljutott a hír lényege:
A katonák nem bírták már továbbra is elviselni durva őrmesterük kegyetlenkedéseit és felkoncolták. A hadbíróság tudomásul vette az indokot, de a szigorú halálbüntetésről le nem mondhatott.
A társulat népszerű bonvivánja, így fordult művésztársához:

– Lujzám, egyedül csak te segíthetsz rajtuk:

– De hogyan?

– Kegyelmet csak a császár adhat.

– Biztosan ott lesz a holnapi díszelőadáson

Persze, nem hagyta ki Ferenc József kedvenc magyar színésznője fellépését a Theater an der Wien-ben.
A Piros bugyelláris előadása közben Török bíróné, egyszer csak térdre esett az uralkodó páholya előtt és elkezdte magyarul énekelni:

De szeretnék a királlyal beszélni
Kérő szóval kegyes szívét elérni
Felséges út tudom nagy a hatalmad
Pardont kértek tizenhárom magyarnak.”

A nézőtéren a magyarok mindent értettek valójában Ferenc József is, és a csak németül beszélők is sejtették itt most valami fontos dolog történik.
Az uralkodó – lévén alapos ember – azért megkérdezte a páholyában üldögélő hadsegédeket: – Valójában jól értette: Blaha Lujza kegyelemet kért a magyar katonáknak.
Azok igennel feleltek és így tett a császár is.
A nézőtéren magyarok-osztrákok együtt ünnepelték a kegyelmes császárt!

Déryné Széppataki Róza tollából

Grassalkovich herceg orvosa

Gödöllőn áll a mai napig is herceg Grassalkovich gyönyörű kastélya, melyet azon időben még az a herceg lakott, kit a dicső emlékezetű Mária Terézia királyné emelt herceggé, – ha jól értettem anyám beszédjéből” – írta visszaemlékezésében Déryné Széppataki Róza.

A vándorszínészet korának ünnepelt színésznője, az első magyar opera-énekesnő így folytatta: „és Riedl orvos e hercegnek volt a háziorvosa.
A doktor keresztnevére nem derül fény, csak annyit tudni, hogy egy fia és lánya született. Számunkra most Riedl Nóra érdekes, aki férjhez ment először Prosán doktorhoz, majd annak halála után a bécsi illetőségű, Schenbach (Schönbach) patikáriushoz. Az ő kislánya volt a majdan nevét magyarosító Széppataki Róza.
A későbbi ünnepelt művésznő gyakorlatilag édesapja jászberényi gyógyszertárában nőtt fel, és hároméves korában kijelentette, hogy ő is orvos akar lenni, és példaképéül nagyapját választotta. Riedl doktor lánya szívesen mesélt Rózácskájának.
Az orvos igen kevés időt élvezhetett a saját hatvani házánál. Az udvarban (értsd gödöllői uradalom) fogatot tartottak rendelkezésére, mely őt hazaröpítette Hatvanba. „De hamar visszatérjen orvoskám” –, mondá neki a herceg, ahányszor csak hazarándult. A herceg igen szerette, mert páratlan derék ember volt az orvos, ki lelkiismeretesen felelt meg hivatásának.

A gödöllőihez nagyon hasonlító hatvani kastély

Az orvos jól bírta magát. Volt Hatvanban két háza, két szőleje, az udvar végső részében pedig egy kisebbszerű ház volt építve… Kívülről gazdasági laknak lehetett volna nézni, az utcára szolgáló kis kertjével. Ó, de nem az volt! A nemes lelkű orvos azon szegény betegek számára építtette azon lakot egy hozzátartozó udvarral, akiknek nem volt módjukban magukat gyógyíttatni, és nem volt jó meleg lakásuk télen. Ő maga gyógyította őket a maga kis házipatikájával. Jó nejével főzetett számukra betegségükhöz megkívántató leveseket, s táplálékokat.
A finom étkek készítésének titkát Rózácska édesanyja a máriabesnyői kolostor szakácsáról tanulta. Mint a színésznő feljegyzésében olvasható:
A kolostornak roppant nagyságú gyönyörű kertje és benne tömérdek gyümölcsfa a legnemesebb fajtákból. A narancsokat, citromokat mindennemű oltott gyümölcsöket nagy ruhaszárító kosarakkal küldték az orvos házához, kit úgy szerettek a szerzetes urak, mint édesatyjokat. Így hívták őt közönségesen: atyánk. Nina a kolostor szakácsától tanult mindenféle süteményeket, cukros tortákat s mindennemű fagylaltokat készíteni, s bizony gondolni lehet, hogy a különféle ízletes halak készítése sem maradt háttérben.
Déryné Széppataki Róza nem ismerte nagyapját, Grassalkovich herceg orvosának utolsó napjait a családi legendárium nyomán így írta le.
Ezen kegyes lelkes orvosnak már a halála is olyan volt, mint élete. A gödöllői kastélyban hirtelen rosszul lett; nem tudni mitől, csak rögtön befogatott, – kemény téli éjszaka volt, – s hazahajtatott. …Egy pár napig beteg volt; övéi aggódtak, mert sohasem látták így. Betegeskedett. Aztán szólt szeretteinek, hogy imádkozzanak érte, elbúcsúzott tőlük. Összeszedte utolsó erejét: „Menjetek, – mondá, – s imádkozzatok értem. Midőn üti az óra a tizenkettőt, itt legyetek mind körülöttem, se ne sírjatok, ez nehezíti elválásomat”.
Félrehúzódtak, óraütéskor mind bementek, térdre hullottak ágya körül, elfojtani akarván a hangos zokogást, mely szinte szétzúzta keblüket. Ő nejének nyújtá kezét, de már egy szó sem szólt, csak a melle hörgött sebesen… Kirepült a nemes lélek ég felé, igazi otthonába, de nője kezét még akkor is szorosan tartá kezében. Mély bánattal siratták meg a legkegyelmesebb embert, a legjobb férjet, s atyát. Adjon isten sok ily orvost a szenvedő beteg számára.
A gyászjelentések között adta hírül a Vasárnapi Újság 1883. április 22-én.: „Elhunytak még a közeli napokban dr. Schmid Benedek gödöllői koronauradalmi orvos, ki Grassalkovich herczegnek is házi orvosa volt, közmegbecsülésben őszült meg, 71 éves korában Gödöllőn.
A halál tényleges időpontja április 13., és a kiváltó ok: tüdőlob.

A doktor sírja a gödöllői temetőben. Köszönet Fábián Balázsnak a fotóért!

Schmid Benedek első felesége Köllisch Flóra mindössze harminc évet élt, fiukat 20 éves, lányukat pedig mindössze 10 hónapos korukban temették el. Másodszor is megnősült, Ringauf Ida (elhunyt 1881-ben) öt gyerekkel ajándékozta meg, de csak négyen élték meg a felnőtt kort. Egy fia szintén orvos lett, róla a következők olvashatók Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái című könyvében:
Schmid Hugó,
orvos-sebész-doktor, egyetemi magántanár, kórházi főorvos, szül 1852. ápr. 29. Gödöllőn (Pestm.), hol atyja orvos volt; egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1875-ben Budapesten orvosdoktorrá, 1876. sebészdoktorrá avatták. Még mint szigorló 1874-ben a kolozsvári egyetemen a kórboncztani tanszék mellett segéd lett, ezen állását azonban betegség miatt otthagyni kényszerülvén, 1875-ben egy évig Bécsben folytatta tanulmányait. A budapesti Rókus-kórházban mint gyakornok, segédorvos és mint a II. és 1879-ben az I. sebészeti osztály alorvosa 9 évig működött. Időközben részt vett a boszniai hadjáratban mint főorvos. 1884. júl. a sebészeti műtéttan magántanárává képesíttetett; 1885. febr. a pozsonyi országos sebészi kórosztálynak főorvosává neveztetett ki, hol jelenleg is működik.
Halálának dátuma: 1912

Haynau szerette Damjanichné főztjét

A törött lábú Damjanich Jánost szekéren vitték a kivégző helyre

Gyásszal kezdődött és fejeződött is be közös életük. Damjanich János egy temetésen ismerte meg későbbi feleségét. Egyik rokonát helyezték végső nyugalomra Aradon, amikor meglátta a város főbírájának leányát, Csernovics Emíliát…
Gödöllő a Damjanich utcai névadással tiszteleg a tábornok emléke előtt, és egyben arra is emlékeznek a város lakói, hogy az egyik, már lebontott házban élt egy ideig özv. Damjanich Jánosné. Alig néhány száz méterre a kastélyról, ahol egyébként gyakran tartózkodott Ferenc József…
Csernovics Emília makulátlan hírű és katolikus hitű édesapja hallani sem akart a legendásan nagy hölgybarát, görög keleti vallású, lányánál tizenöt évvel idősebb férjről. Az érzelem azonban erősebb volt és 1847-ben összeházasodtak, Temesváron telepedtek le, ahol gyakran vendégeskedett náluk az akkor osztrák tisztként szolgáló Damjanich elöljárója, Haynau.

A tábornagy nemcsak udvariasságból dicsérte a fiatalasszony főztjét, valóban ízlettek neki az ételek, Ennek ellenére, amint tehette becsmérelte a magyarokat. Ezt természetesen nem hagyta annyiban Damjanich, mire Haynau ingerülten megkérdezte: – Mióta magyar Ön? A válaszra nem sokat kellett várni:– Amióta Magyarországon születtem. A pengeváltásnak gyorsan véget vetett Haynau, azonnali hatállyal Olaszországba vezényeltette Damjanichot.
Hazatérése után a kibontakozó szabadságharcban már Kossuth katonájaként harcolt, egyetlen csatában sem vesztett. A világosi fegyverletétel után találkozott ismét Haynauval.
Fiatal feleségétől korábban, még a siralomházban köszönt el Damjanich: „Gyermekem, fájdalmadat az idő enyhíteni fogja, s ha megnyugodtál, menj ismét férjhez, nem való egy fiatalasszonynak minden támasz nélkül élni,”
Damjanichné akkor adott válaszát nevelt lánya, Csernovics Lara visszaemlékezéséből ismerjük: „Esküszöm, soha!”
1849. október 6-án, Aradon a teljhatalmú fővezér utolsónak akarta kivégeztetni, bosszúból, hogy ne legyen kitől elbúcsúznia és végig kelljen néznie tábornok társai akasztását! Végül mégis utolsó előttiként került a bitófa alá, a katolikus hitre áttérve ez volt az utolsó mondta: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Rövid ideig tartó házassága alatt a házaspárnak nem született gyermeke, az özvegyen maradt fiatalasszony bátyja egyik félárva gyermekét, Larát nevelte fel. Több mint húsz évig éltek együtt, hiteles tanúja volt nagynénje gyászának.
A szabadságharc leverése után, a megtorlás éveiben összefogtak „a nemzet özvegyei.” A Damjanichné által alapított Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesületében egyik legfőbb segítője a kivégzett miniszterelnök Batthyány Lajos miniszterelnök özvegye volt. A hatóságok megtévesztése érdekében bújtak a gazdaasszonyok fedőnév mögé, valójában a megtorlás évei alatt pénz gyűjtöttek, élelmiszert vásároltak a rászorulóknak. Annyira sikerült a csel, hogy Liszt Ferenc jótékonysági hangversenyt adott 1872-ben, a Vigadóban, a Magyar Gazdasszonyok Árvaháza javára.
Egyszer az özvegy tudomására hozták, hogy az egyesület egyik árvaházát felkeresi Erzsébet királyné. A jeles esemény 1893. október 29-én volt, nagy sajtó visszhang kíséretében. Damjanichné meg merte tenni azt, amit kevesen: távolmaradt. Nem tudta és nem is akarta elfelejteni, hogy férje kivégzésekor Ferenc József volt az uralkodó. Néhány évvel később kifejezetten kérték: a gazdaasszonyok egyesületének elnök asszonyaként legyen jelen a királyné látogatásán. Ismét nem mondott! Damjanichné távol maradásáról mélységesen hallgattak a korabeli beszámolók. Erzsébet megértette a néma tiltakozást, a bécsi udvar által annyira óhajtott „számonkérés” a királyné kifejezett kérésére elmaradt.
Az Andrássy Gyulához beadott kárpótlást kérő kérvényre nem kapott érdemleges választ. A miniszterelnök éppen akkor vált meg hivatalától, de jelezte: utódja Lónyay Menyhért bizonyára intézkedni fog, hogy az osztrák katonák által 1849-ben tönkretett javaiért 10 ezer forint kárpótlást kapjon. A nagyon várt levél nem érkezett meg.
Máriabesnyői kedves szomszédja egyben jó barátnéja, Németh Mária, Ivánka Imre felesége biztatta az 1880-as években: kérjen újra kárpótlást. Az ezzel kapcsolatos megbeszélésre Damjanichnét elkísérte Csernovics Lara is, az ő feljegyzéséből idézzük az alábbiakat.
Ivánka azt mondta neki, hogy kérését azért nem teljesíthetik, mert, amint Tisza (utalás Tisza Kálmán akkori miniszterelnökre) mondja – ilyen nagy összegű segélyre nincs alap. Erős felindulással felelt reá néném. – Hát persze, arra nincs alap, hogy szegény asszony veszteségét megtérítsék, s 10 ezer forintot adjanak, de arra van, hogy a hazaáruló Görgeynek (Damjanich nem értett egyet a világosi fegyverletétellel, de katonaként végrehajtotta a parancsot. A Szerk. megjegyzése) évi 8 ezer forint kegydíjat utaljanak.”
Damjanich özvegye – Györe Zoltán közlése szerint – megvásárolta azt a házat, amiben az isaszegi csata előtt lakott a férje. Másik unokahúga, Csernovics Roxana református szertartás szerint 1891-ben, Gödöllőn kötött házasságot özv. Tassi Végh Józseffel. 

A lebontott Damjanich-ház

Ivánka Imre, aki szintén a mai Damjanich utcában lakott, jól ismerte az özvegy kilátástalan anyagi helyzetét, mint az országgyűlés megbecsült tagja ezt javasolta:
Tudja mit, menjen fel a királyhoz audienciára ein Kniefall (térdhajtás) és biztosan megkapja a pénzt.
A folytatást bizonyára sejti az olvasó: Damjanichné nem kért audienciát Ferenc Józseftől… pedig néhány száz méterre laktak egymástól…

Vastagh György festménye

Szerényen, nagyon szerényen, mondhatni szegénységben tengette utolsó éveit. Sokat betegeskedett, gyakran olvastatta fel férje hozzá írt búcsúlevelét. Hatvan évi özvegység után 90 éves korában távozott az élők sorából.

Damjanich imája (részlet)

Te ismered, ó, Uram, az én szívemet,
és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted:
azok szerint ítélj fölöttem kegyesen,
s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom.
Ámen.

Damjanich Emíliának vigasztalásul

A szolnoki Damjanich emlékmű

Minden titkok tudója 2. rész

180 éve született Ferenczy Ida
Erzsébet királyné felolvasónője

(1839-1928)

Nem túlzás, az egész életét Erzsébetnek áldozta. A királyné oly igazi, mély barátságban volt Idával, hogy vele minden gondját, baját megbeszélhette, az egyetlen volt, akit rokonain kívül tegezett, megkülönböztetett szeretettel viseltetett iránta.
Ida mindenről tudott és mindenről hallgatott. A kiegyezés előtt ő intézte úrnője és gróf Andrássy Gyula levelezését. Ferenc József rendszeresen a felolvasónő lakásán találkozott barátnőjével. A királyi pár halála után újságírók, írók (köztük Bródy Sándor írása az irodalom rovatban) faggatták volna, ő udvariasan beszélgetett is velük, de csak ártatlan dolgokat hozott szóba.
A Burgban és Gödöllőn is, Ida szobái a királyné lakosztályhoz csatlakoztak, Schönbrunnban is Erzsébet közelében volt. Az udvarhölgyek szobái ezzel ellentétben egy mellékszárny harmadik vagy negyedik emeletén kaptak helyet, és nemegyszer sóhajtoztak, panaszkodtak a napi többszöri lépcsőjárás miatt.

Annyira tisztelte úrnőjét, hogy az övéhez hasonló frizurát csináltatott magának

Ida nélkülözhetetlen volt Erzsébet sokféle kívánságának teljesítésében. A királynénak különleges étkezési szokásai voltak. Sültet csak hidegen fogyasztott, vagy éppen kipréselt nyers húslevet ivott. Nem volt ritka az étrendjébe beiktatott gyümölcsnap sem, de ez abban az időben még különcségnek számított. Kedvenc itala (de csak a bajor sör után) a friss tej volt, és gyakran csak ezzel táplálkozott.
Ennek garantáltan jó minőségűnek kellett lenni, ezért a királyné Idát bízta meg, hogy a schönbrunni Tiroli-kertben egy majorságot rendeztessen be, és annak teljhatalmú irányítója legyen.

Disznótoros ebédre

Ida gyakran kapott kecskeméti rokonaitól finom falatokat, ezek elnyerték a királyné tetszését is. „Ez ízlenék a királynak is!”mondta, s jóváhagyta, hogy Ida másnap a szűk körű udvari ebédnél a hurka-kolbászból tálaltasson fel. „Durch die Gnade der Frau von Ferenczy haben wir heute ausgezeichnet gespeist” állapította meg Ferenc József az ebéd után, vagyis: „Ferenczy asszony jóvoltából ma kitűnően étkeztünk.”
Ida intézte Erzsébet pénzügyeit is. Az ő tanácsára Erzsébet a férjétől az ünnepek alkalmával ékszerek helyett, az ajándékra szánt pénzt kérte, és ezt a felolvasónő gondjaira bízta, aki a különböző összegeket a Rothschild bankban helyezte el.
A pénzt 1870., a francia császárság megdöntése után kezdte gyűjteni Erzsébet, okulva a francia császárné anyagi helyzetének bizonytalanságából – hiszen az osztrák uralkodó párra is hasonló sors várhatott volna. Erzsébet biztosítani akarta magát anyagilag. A királyné vagyona az 1880-as évek elejétől rohamosan gyarapodott. Mindez természetesen titokban történt.

Ida, mint bróker

Maga a Ferenc József is meglepődött, amikor felesége halála után megtudta, hogy Erzsébet bankban elhelyezett vagyona névértékben 3873 510 forintra, az akkori árfolyam szerint 4 483 991 forintra rúgott.
Ferenczy Ida idővel Erzsébet „kamarai vezetője” lett. A személyzettel való rendelkezés, a bevásárlások, s egyéb gazdasági ügyek intézése az ő vállára nehezedett. Ida azonban két hivatalnokkal kifogás nélkül intézte a tennivalókat.
Erzsébet gyakran szenvedett álmatlanságban. Élénk szelleme nem hagyta elaludni. Ilyenkor Idának a királyné ágya szélén kellett ülnie, és szóval tartani úrnőjét. Kellemes, lágy hangján elmondta, a lelke mélyéből merített gondolatokat, érzelmeket, ifjúkori emlékeket, tréfás történeteket. Addig maradt úrnője ágyánál, amíg az el nem aludt. Erzsébet a következőket írta Idának 1869. július 9-én Garatshausenből:
Kedves Idám! … Igen nélkülözöm a mi kedves hosszú beszélgetésünket a lila szobákban; de jól mulattunk, most más időket élünk! Te csodálkoznál! De hisz, te legjobban tudod, hogy nem vagy itt. Most már nincs senki a ki engem elaltatna, s valóban nehezen is birok este elaludni.”
Hogy mennyire szívén viselte Erzsébet Ferenczy Ida érzéseit, az kitűnik abból az Írországból írt leveléből, melyben Idának az apja halála miatti együttérzését fejezte ki:
Kedves Idám! Szívből sajnállak, mert tudom mennyire oda leszesz Atyád halála miatt. De remélem, ha elmúlt az első nagy fájdalom, be fogod látni, hogy jobb így, mint ha betegesen végig húzta volna életét hónapokon át…
Szívből csókol legőszintébb részvéttel szerető Erzsébet.

Ida az általa nagyon tisztelt rokona, Fáy Halász Gedeonné
előtt térdel, rokokó tincsekkel

Hogy Erzsébet számára mennyivel többet jelentett Ida, a körülötte lévő hölgyeknél, azt nagyon jól szemlélteti a következő adoma.
A királyné Gödöllőn egyszer szólt Ferenczy Idának, hogy délután menjen Erzsébet fogatán Máriabesnyőre, az ott betegeskedő Ivánka Imréhez s tudja meg, hogyan van az idős kegyelmes úr. Másnap reggel Erzsébet rögtön érdeklődött Ivánkáék felől, de Ida nem tudott az útról beszámolni, hiszen nem állt rendelkezésére a kocsi, így nem látogathatta meg őket.
A királyné csodálkozva hallotta a történteket: Ida elmondta, hogy a fogattal Feifalikné, a fodrásznő hajtatott el valahova. Erzsébet persze azonnal magához hívatta, és mérgesen kérdőre vonta az asszonyt, hogyan merészkedett az ő fogatával rendelkezni. Feifalikné ijedtében hebegve védekezett, hogy hiszen Ferenczy úrnő is szokta azt a fogatot használni…
Erre a királyné felegyenesedett, és így szólt: „Az Ferenczy úrnő! – de jegyezze meg, hogy míg önhöz bármilyen nyájas és leereszkedő legyek is, ön csak a fodrászném, Ida pedig a barátnőm!

Minden titkok tudója 1. rész

180 éve született Ferenczy Ida
Erzsébet királyné felolvasónője

„A kis Ferenczy Ida, ez az éppenséggel nem csinos, de kedves, szerény, finom leány… írta gróf Corti az 1930-as években megjelent „Erzsébet” című könyvében.
Az előzmény: Almássy grófnőtől kértek egy fiatal hölgyet, akivel a császárné magyarul beszélgethet. Történt mindez 1864-ben, a schleswigholsteini háború idején, amelyben Poroszországgal közösen vett részt Ausztria. A Bécsben besorozottak között természetesen magyar anyanyelvűek is voltak, a közülük megsebesültetekkel próbált Erzsébet magyarul szót érteni.

A kórházlátogatások után született meg a kérés, legyen a császárné környezetében magyar anyanyelvű kisasszony. Ezért készített listát Almássy grófnő, akinek eszébe jutott barátnője, Ferenczy Mária, majd annak fivére, akinek öt lánya van Kecskeméten…
Erzsébet hamarosan megkapta a híres főnemesi neveket tartalmazó listát, tekintete – legalábbis gróf Corti szerint – megakadt az utolsóként odakanyarintott, legegyszerűbb néven. Ez pedig Ferenczy Idáé volt. Erzsébet fényképet kért, bővebb felvilágosítást, majd személyes találkozást.
Amikor ez utóbbira sor került, az Erzsébetnél két évvel fiatalabb Ida dobogó szívvel tűrte a „mustrát”, csak akkor könnyebbült meg, amikor a császárnő magyarul szólt hozzá:
– Nagyon tetszik nekem, sokat leszünk együtt.
Ida, amilyen gyorsan lehetett Bécsbe költözött, és ott néhány nap alatt brünni alapítványi hölgynek nevezték ki. Ez a titulus egyben azt is jelentette, hogy a hölgy – Frau – cím használata esetében elkerülhetetlen, és egyúttal tagja lett a bécsi udvarnak.
Hivatalosan Erzsébet felolvasónője, és szinte első perctől legfőbb bizalmasa lett. Úrnője közölte vele, semmit és senkinek nem beszélhet arról, amit lát, amit tud. (A felolvasást egyébként még otthon Kecskeméten tanulta Ida. Az ünnepelt kortárs írónő, Karlovszky Gusztávné Miticzky Ida olvasta fel neki a Hölgyfutárban, a Fővárosi Lapokban és a Képes Családi Lapokban megjelent írásait.)
Zsófiát, Erzsébet anyósát – egyben nagynénjét – minden érdekelte, ami menyével történik. Szigorú és határozott első udvarhölgye egyértelműen közölte Idával, mindent tudni akar őfelségéről. Az udvar hideg és elutasító volt, Ida pedig állhatatos.
Ilyen körülmények között kezdődött Erzsébet és felolvasónője barátsága. Magyarul leveleztek:
Most Isten veled édes Idám, nem menj férjhez ezen idő alatt sem Kálmánodhoz, sem másikhoz, hanem maradj hű legjobb barátnédhoz. E.”
Írta úrnője Bad Kissingenből, jelezvén: csak akkor maradhat mellette, ha nemet mond kérőjének. A rokonság emlékezete szerint Szentkirályi Kálmánról volt szó, Ida első és egyetlen szerelméről, akire még túl a nyolcvanadik életévén is könnyes szemmel emlékezett.
A felolvasónő nemcsak a magyar nyelvre, de a magyarok történelmére is megtanította Erzsébetet. Még otthon, apja kecskeméti birtokán gyakran hallotta Deák-párti barátaiktól, mi is lenne hasznára a nemzetnek. Erről is őszintén beszélt Erzsébetnek, és „a szép akasztottról”, akibe minden asszony beleszeretett, akivel csak találkozott.
Erzsébet kérte Idát: mesélj még róla.
Ő pedig dicsőítette Andrássyt, akit távollétében akasztottak fel jelképesen, aki korábban Kossuth konstantinápolyi követe volt, és a szabadságharc idején a schwechati csatában harcolt a császáriak ellen…
Erzsébet egyre kíváncsibb lett, és lévén a férjénél sokkal gyorsabb észjárású, rájött, a magyarokkal pedig ki kell egyezni. Gyűlölettel nem lehet összetartani egy birodalmat – vélekedett – ha Magyarország elválna Ausztriától, mit örökölne a fia. Ezt egyetlen édesanya sem engedheti meg.
Hosszú idő után 1865 telére összehívták a magyar országgyűlést, amelynek ülését Ferenc József nyitotta meg.
Erzsébet és Ida Bécsben várta a híreket. Az egyik személyesen érintette a császárnét. Nevezetesen a főrendi- és a képviselőház küldöttsége közösen kérte Ferenc Józsefet:
„…honunk mélyen tisztelt és forrón szeretett anyját, felséges királynőnket” minél hamarabb üdvözölhessék Magyarországon.”
Ida biztos volt benne, hogy Andrássy és Deák közösen találták ki és fogalmazták meg a vizitációra szóló meghívót. Sőt, a hivatalos bejelentésnél jóval korábban értesült arról is, hogy a magyarok születésnapja alkalmából fel szeretnék köszöntetni „királynőjüket”.
Erre azonban – Erzsébet megbetegedése miatt – csak a következő év januárjában került sor.
Amikor bepótolhatták a születésnapi köszöntést, a felolvasónő a szokottnál nagyobb izgalommal segített Erzsébetnek az öltözködésben. Fehér csipkekötény, zsinórozott selyem pruszlik, magyar csipke főkötő, azon gyémánt korona.
A hofburg-beli fogadáson a magyar hercegprímás pátosszal beszélt a hon Erzsébet iránti szeretetéről, ő pedig hivatalos stílusban, érthető magyarsággal, kicsit mereven, de igennel válaszolt.
Bécsben eközben figyelmeztetést kapott a külügyminisztérium: Idát magyar balpárti képviselők lefizették. Erzsébet valósággal őrjöngött a hír hallatán és vizsgálatot kért. Az álságos vádaskodás, természetesen alaptalannak bizonyult, sőt már akkor lehetett sejteni, hogy a porosz-osztrák háborúba kényszerült Ferenc József csak Magyarországra menekítheti családját és a koronaékszereket. A hadi helyzet olyan súlyosra fordult, hogy még a császár koronáját is Budán rejtették el.
Erzsébet gyermekeivel a Zugligetben, a Kochmeister-villában lakott. Gyakran találkozott Andrássyval. A menedékben élő asszony egyre biztosabb lett abban, hogy a birodalom széthullását csak akkor lehet megakadályozni, ha a férje kibékül a magyarokkal.

A császárnak Bécsben, a császárnőnek Budán adtak tanácsokat, utóbbi városban természetesen Ida hatékony, okos közreműködésével. A háborút elvesztő Ferenc József – édesanyja nagy bánatára, neje őszinte örömére – engedni kényszerült, megkezdődtek a kiegyezést megelőző, immár nyílt tárgyalások.
1867 februárjában évek óta várt hírt halottak a honatyák: az uralkodó magyar miniszterelnökké nevezi ki Andrássy Gyulát, és egyúttal visszaállítja Magyarország írott alkotmányát. Létrejött az új állam, Ausztria-Magyarország, Bécs és Pest-Buda fővárosokkal. És természetesen külön-külön országgyűléssel.
A kiegyezést követő koronázás, 1867. június 8-án, Erzsébet életének egyik legboldogabb napja volt. Még ajándékot is kapott, jelképesen koronázásit, természetesen férjével együtt, de Magyarországon mindenki tudta, a gesztus elsősorban a királynénak szól.
Az évek óta elhanyagolt épület tatarozása – ahogy Ripka Ferenc leírta – külsőleg is megváltoztatta a kastélyt. Az omlatag, zsindelyes kupolák helyére bádogtornyokat alakítottak ki.
Lónyay Menyhért pénzügyminiszter tapintatosan kérte meg Ferenczy Idát: a királyi család óhajának megfelelően „polgáriasan” meleg otthont varázsoljon a felségeknek.
A felolvasónő különösen jól ismerte úrnője ízlését. Tudta, hogy nincs szüksége hatalmas, baldachinos ágyra. A Mária Teréziának épített, márvánnyal borított hálószoba közepére, szemben az ablakkal helyzeték el a királyné egyszerű ágyát, és fölé a mennyezet közelében az aranyozott magyar koronát.

Mária Valéria megszületése után még nélkülözhetetlenebb lett Erzsébet számára Ida. Vele osztotta meg a kicsivel kapcsolatos örömét, bánatát. A főhercegnőnél, mint ez gyakran előfordul a pólyás babáknál, emésztési problémák adódtak. A kicsit a kaposvári illetőségű Orbán Rózi szoptatta, az aggódó édesanya szerint a dajka „romlott” teje idézte elő kislánya puffadását.
Erről is írt – mint általában magyarul – Idának:
Én iszonyúan megijedtem, de valóban megborzadtam. … csak azt hidd nekem, hogy egy nyugodt pillanatom sincs, mert az legiszonyúbb érzés, ha az ember tudja, hogy a legdrágább kincse a világon meg nem bízható emberektől van környezve.”
A hű lélek Ida, természetesen intézkedett. A Gödöllő melletti Szadán, nem sokkal Erzsébet után szülte meg Legéndi Julianna, férjezett Juhász Sámuelné, kislányát. Őt szemelte ki Ida szoptatós dajkának A király és egy földműves kislánya így lettek tejtestvérek. A királyné is megkedvelte Lidit, ahogy kedveskedve szólították, és sokszor kérte: mély, férfias hangján dallal ringassa álomba Mária Valériát.
(Kedvenc dala, Maros vize folyik csendesen, a film, zene rovatban hallgatható meg
.A hölgyek „csapatából” Sztáray Irma, Mikes Janka, továbbá Schratt Katalin és Maria Wallersse-Larisch élt.
Ferenczy Ida idős korában kifejezetten sovány volt, bár a nyers almát is cukrozva ette. Ennek ellenére, mint az szürkehályog-műtétekor kiderült, minden foga épen megmaradt. Fekete ruhát hordott, szépséges csipkegallérokkal, kezén sok-sok gyűrű csillogott. Szívós természettel és hosszú élettel áldotta meg a sors.
Ida és Kecskemét városa kölcsönösen nem felejtették el egymást.
Adakozott a Rongyos Egyletnek, a rászorulóknak, a város szegényeinek.

Temetésekor, Kecskeméten, megkondultak a város összes harangjai.
A helyszíni tudósítást megfogalmazó hírlapíró is csak ámuldozott:
A Bécsben elhunyt és ott a Loretto-kápolnában felravatalozott Ferenczy Ida szülőföldjére tért meg életének 89. esztendejében. A családi kriptát elborító koszorúk szalagjairól kiderült, hogy a népes rokonságé mellet, a megemlékezés virágai között a magyar kormány és természetesen szülővárosa is búcsúzott Ferenczy Idától.”

Koszorúzás a kecskeméti Ferenczy-kriptában…

Erzsébet királyné gyermekei közül csak Gizella élt nevében, Auguszta koszorút küldött. Mária Valéria családjából özvegy Ferenc Szalvátor emlékezett virággal anyósa hűséges barátnőjére.

Nasizik a királyné

Már a cím is felháborító, a királyné esetünkben természetesen Erzsébet, a nádszál karcsú, gyönyörűséges fejedelmi asszony, ahogy akkoriban többen emlegették. Másról sem szólnak az írások, csak arról, mennyire vigyáz az alakjára, és milyen sokat sportol, tornázik, lovagol. Ez mind igaz, de a finomságokat igazán nem vetette meg sőt…
Ahhoz, hogy teljesíteni tudja a naponta saját maga által előírt gyaloglási penzumot vagy lovaglást, energia is kellett… Ilyen „komolytalan” témával, a történészek már csak azért sem foglalkoznak, mert azokról kevés a hiteles dokumentum. Már persze, attól függ mit fogadunk el annak, ilyen faj”súlyos” témában, mint mit evett Őfelsége, a magam részéről elfogadom a királyné közvetlen ismerőseinek levél részletét.
Végül is nem akadémiai disszertációt kívánok írni, hanem megismertetni az olvasót, néhány érdekességgel. Annyi bizonyos, hogy méretei alapján akár manöken lehetne, szépségét fotómodellként is kamatoztathatná. Magassága meghaladta a 170 centimétert – bár ez a korabeli ábrázolásokon nem látható – magasabb volt 2 centivel felséges férjénél. Bár négy gyermeket szült, de súlya nem haladta meg az 50 kilót. Leghűségesebb útitársa egy mérleg volt, minden útjára magával vitte, ha néhány dekával többet mutatott jött a szigorú tej- és gyümölcsdiéta. (Az egyik legsikeresebb fotómodell Heidi Klum méretei: magasság 173 cm, mell: 86 cm, derék: 66 cm, csípő: 90 cm.)
Magyarországon Czédly Mónika ismeri legbiztosabban a királyné alakját, több mint egy évtizede foglalkozik ruhamásolatok, köztük a leghíresebb a koronázási díszruha elkészítésével…

A legismertebb magasság, 172 cm, kicsivel „nagyobb” volt, mint férje, ezt a különbséget a korabeli fotográfusok gondosan eltüntették. A különböző életrajzok általában 90 cm-es mellbőséget (idősebb korban 80) adnak meg, a varázslatos derék 50 cm, csípő pedig 65 cm volt.

Meissike, a komorna jegyzeteiből

Hogy is kezdődött a nap? Marianne Meissel – a királyné Őfelsége leghívebb komornája volt – részben megmaradt feljegyzéseiből tudhatjuk mit evett úrnője. Azért az idő haladtával változtak a szokások…

1896. Biarritz – fürdőzés a tengerben, majd ásványvizet fogyasztott. 8 és ½ 9 között halat evett, feketekávét ivott
1897. Territet – reggelire kávé, kefir, kumisz (erjesztett, alkohol tartalmú kancatej)
1897. Kissingen – a (gyógy)fürdő után, kb. ½ 9 kávé, péksütemény, halkocsonya
1898. San Remo – reggel séta, utána a kertben tej, gyümölcslé, konyak

Amikor úton volt a királyné, folyamatosan levelezett férjével. A beszámolókat többnyire udvarhölgyei írták, a legapróbb részletességgel tájékoztatva, mi is történt úrnőjükkel. Egyszer pl. Nápolyból írta Festetics Mária:

A polgármester nem hisz a szemének

Iszonyatos vihar a volt kikötőben, a hajón nem maradhattunk, kénytelenek voltunk Őfelségével szállodában éjszakázni. Vacsorára mi mást ehettünk volt, mint makarónit. Őfelsége is jóízűen eszegetett, amikor az egyik asztaltól feltűnően bámulni kezdett bennünket egy férfi. Felismertem, az ischli polgármester volt, engedélyt kért, hogy válthasson a császárnéval néhány szót. Elmondta, hogy fél a tengertől, hogy beteg lesz, s közben le nem vette a szemét Őfelségéről… Nézte, bámulta, nem hitte el, hogy makarónit eszik, az ő császárnője…
Vélhetően egy-egy ilyen „kicsapongás” után a lelkiismerete és a hiúsága gyötörte a királynét. A fogyókúra szinte minden akkor használt formáját kipróbálta mesés alakja megőrzésére. Tényként ismételjük: rendszeresen sportolt. A környezetében mindenki tudta, ha a mérleg akár csak néhány dekával többet mutat, mint korábban, Erzsébet környezetében nehéz volt megmaradni.

Ferenc József utálta a mérleget

Császári férjét és annak színésznő barátnőjét is tájékoztatta a súlyával kapcsolatos történésekről.

S mi több, távollétében, utazás közben, éppen Ferenc József tartotta a kapcsolatot a két hölgy között. Néhány jellemző levélrészlet:
A császár a barátnőjének: „A császárnét érdekelnék a kilók és a grammok is, engem azonban egyáltalán nem, mert a mérleget butaságnak és egyenesen becsapásnak látom.”
Ferenc József a feleségének: „a barátné mintha valóban fogyott volna valamicskét,..Valójában különös, hogy mindketten mindig ugyanannak az orvosi kísérletezésnek vetitek alá magatokat, és Istennek hála, mind ez ideig különösebb baj nélkül…

Irmával söröztek Münchenben

A másik udvarhölgy, Sztáray Irma Münchenben, úrnője szülővárosában jegyezte fel:
A városba menet, utunkba akadt egy pereces; megállítottuk s néhány perecet vettünk le rúdjáról.

  • Már most mire gondol? kérdé Őfelsége.

  • Arra, hogy megesszük a percet.

  • Ó nem – ez így száraz volna, én sörre gondolok, mondá, hát menjünk és igyunk hozzá egy pohárral.

Az elhatározást tett követte:
Én sohasem megyek el Münchenből, hogy ide be ne térjek – szólt –, mikor a Hofbrauhausba értünk. Mármost lépjünk be és viselkedjünk szép polgáriasan.
Belül kerülve kértünk két kriglit, mossa ki dirigált őfelsége. Mármost lássunk hozzá – biztatott – miközben sűrűn hajtogatta a kőedényt. Mikor látta, hogy kifog rajtam a keserű ital, nevetve mondta:

  • Nekem sem éppen kedvenc italom ez a barna lé, de már a tradíciómhoz tartozik, hogy Münchenben megtiszteljem a bajor sört!’

A Ruszwurmból vitt útravalót

A francia Riviérát a meleg időjárás és táj szépsége miatt is nagyon kedvelte a királyné. Ugyancsak Sztáray Irma írja:
Nizzába érve őfelségeik gyalog mentek a városba, míg én egyenesen Rumpelm(a)eyerhez, a híres cukrászhoz tartottam, kinél délutánra a királyné kedvenc fagylaltját kellett megrendelnem.
Ferenczy Ida naponta vásárolt reggelit Erzsébet királynénak, jegeskávét, leheletkönnyű, finom illatú kuglófot és üdítő fodormenta rudacskákat. Ruszwurm készítményeit vitte magával útravalóul akkor is, ha elutazott Budáról” dicsekszik a mai napig joggal a híres cukrászda.

Herkulesfürdő – Szolnok

Az erdélyi gyógykúráról vonattal utazó királyné különvonata megállt a szolnoki vasútállomáson, a hiteles számla szerint a kávéhoz (édes) süteményt és a hideg sülthöz ugyancsak süteményt (talán kifli vagy zsemle) fogyasztott a királyné és kísérete.

Maria Wallersee-Larisch (Erzsébet testvérének a lánya) sokáig bizalmasa volt őfelségének, szinte mindent tudtak egymásról, egy érdekes a témához kapcsolódó epizódot is megörökített:
Nem tudtam hova lenni a csodálkozástól, Sisi néni, aki olyan fanatikusan diétázott és oly szigorú időbeosztással élt, most étterembe kívánkozott. A kései órában sült csirkét evett olasz salátával, pezsgőt ivott hozz, és jó adag süteményt is elpusztított…

Paoli, a titkos rendőr követte

Ferenc József folyamatosan aggódott felesége biztonságáért, Erzsébetet legtöbbször tisztes távolból titkos rendőrök követték, egyikük, bizonyos Paoli francia titkos rendőr, meg is írta visszaemlékezését. A királyné halála megrendítette, és talán lelke mélyén arra gondolt: ha ő ott van, talán megmenti.
Az utókor örömére, azért ő is jegyzetelt.
A királyné télen-nyáron mindig ötkor kelt, megfürdött langy-meleg szűrt vízben, amit villamos masszázs követett. Azután elment hazulról, anélkül hogy kíséretét értesítette volna. Öltözéke ilyenkor mindig olyan egyszerű fekete gyapjúszövetű ruha, aminővel egy jómódú polgárasszony alig elégedett volna meg: aztán fűzős cipő, gallérköpeny, feketével díszített szalmakalap.

Rendszerint gyors járással begyalogolta a kert fasorait. 7- kor hazatért, evett könnyű reggelire egy csésze teát és kétszersültet, aztán eltűnt lakosztályában, ahol két óra hosszat fordított öltözködésre. (A Szerk, megjegyzése, vélhetően ekkor készült a csodálatos hajkorona.)
Tizenegy órakor volt a második reggeli: egy csésze húsleves, 1 tojás, 1-2 pohár húslé, amit valami különleges készülékkel préseltek ki néhány kiló marhahúsból. A reggeli után sétálni ment a görög felolvasóval. A nagy, fárasztó séta után a királyné ismét evett valamit, rendszerint egy csésze behűtött tejet, néhány tojást és egy pohár tokajit ivott hozzá…

Molnár Ferenc később világhírű magyar író, újdondász korában Genfből tudósított a királyné halála előtt történtekről:
Természetesen felkereste a tragédia miatt híressé vált cukrászdát is. Désarnod úr jó üzletemberként táblát tett ki a bejárati ajtóra: „Ezt az üzletet, 1898. szeptember 9-ikén este 7 órakor megtisztelte tátogatásával Erzsébet osztrák császárné, magyar királyné.

Molnár Ferenc kérdezett:

– „Fagylaltot evett?

Azt. Nagyon gyorsan, mohón ette, látszott, hogy szomjas, Aztán magához hívott és Sarah Bernhardról beszélgetett velem, aki éppen Genfben vendégszerepelt…
Az nem derült ki a cikkből, hogy milyen fagylaltot evett, de az igen, hogy „megkóstolta a kávékrémes csokoládébonbont, és azzal is dicsekedett Désarnod úr, hogy az ő üzletében tanult az ifjú Emil Gerbeaud, akinek finomságait nagyon is jól ismerte e királyné.

Az olvasó joggal kíváncsi: és milyen fagylaltot evett a királyné. Sajnos erről nem írt Molnár Ferenc. A köztudatban az terjedt el, hogy az ibolyafagylalt volt a kedvence. A Gödöllői királyi szakácskönyvben olvasható recept szerint: „egy maréknyi ibolyavirágot mozsárba szétnyomunk, majd hozzáadunk kevés langyos vizet és 125 g cukrot. Egy óra alatt megköt a massza, ekkor jégre tesszük.” Osztrák cukrászban, nevezetesen Baden bei Wien, nem messze Schratt Katalin szülőházától a cukrászdában tejszínnel készítik.

Meglepetés: a véres beafsteak

Ferenc József, aki folyamatosan aggódott felesége fogyókúrája miatt, udvarhölgyek, komornák jelentéséből tájékozódott, mit is evett az ő drága, egyetlen Sisije. Ezeket „a konyha-jelentéseket” saját maga megnyugtatása érdekében is, megmutatta az udvari orvosnak, Kerzl doktornak.
Krúdy Gyula írta meg, a már idézett Sztáray Irma nyomán: a Marseille-ben, egy tengerparti vendéglőben véres beafsteak-et evett.
„…a királyné visszatért szokott konyhareceptjéhez: francia osztrigát, halat, szamócát ebédel délután hat órakor. Asti spumanti nevű borból iszik néhány kortyot, majd az elmaradhatatlan fagylalt következik, amelyet a világ minden nevezetesebb cukrászdájában megízlelt a királyné. Sz. I. jelentései néha olyanformán hangzanak, mintha Erzsébet királyné csak azért élte volna a vándormadarat életét, hogy a világ minden fagylaltját megkóstolja.
Kerzl doktornak, a katonaorvosnak nem volt semmi kifogása az ellen, hogy a királyné fagylaltot eszik. S így Ferenc József is megnyugodott, mikor a reggeli postából a királynéról szóló jelentéseket olvasta.
Csak hálásak lehetünk a Pesti Naplónak, hogy a lap bennfentes munkatársai a királyné halála után a gödöllői kastély személyzetét kérték: meséljenek, hogyan is élt ott Erzsébet, a királyi család. Érdemes egy részletet idézni a Pesti Napló tárcájából.

Fél háromkor hajnalban mindig lobogott a királyi konyha óriás takaréktűzhelyén a láng, mert az uralkodó pont fél négykor reggelizett és pont négy órakor indult vadászni.
Fél kilenckor aztán még egyszer reggelizett a király, még pedig kivétel nélkül mindig a királynéval együtt, a kis Mária Valéria főhercegnő szobájában, aki ezt semmiért sem engedte el volt a papának.
A királyné is korán kelt Gödöllőn mindig, s a napot azzal kezdte, hogy pompás óriási kutyájával hosszú sétákat tett a parkban, majd lement az istállóba, mert kedvenc lovait naponta megnézte s ilyenkor saját kezéből apróra vágott cukordarabokkal etette.
Abban az időben még olyan jó étvágya volt a felséges asszonynak, hogy kilenc órakor egy nagy beafsteaket két tükörtojással evett meg. Evés után mindig egy pohárka magyar bort ivott, még pedig azokban az időkben, ahogy magát a felséges asszony kifejezte honi termést.
Azt a vörös bort értette ugyanis, melyet különösen finom oportó vesszőkről Ivánka Imre besnyői szőlőjében külön termelt a királyasszony számára.

A királyné kedvenc tortája

A gödöllői királyi kastély egyik visszatérő kedvenc programja a koronázási hétvége. A gasztronómiai kínálat érdekessége az Erzsébethez köthető torta. A recept, ahogy a Solier cukrászda készíti olvasható a gasztro rovatban.
Egy érdekes édességet a firenzei mandulás kekszet az egész királyi család szerette. Főleg, ha az a Demelnél készült. Bécs máig egyik leghíresebb cukrászdája az alábbiak szerint készítette a finomságot.

Hozzávalók:
250 g tejszín
125 g kristálycukor
125 g méz,
30 g vaj
300 g nagy darabos mandula
200 g kandírozott narancs
80 g teljes kiőrlésű búzaliszt
500 g keserű csokoládé

Elkészítés: a tejszínt, a kristálycukrot, a mézet és a vajat felforraljuk, majd a kandírozott narancsot és a mandulát közé keverjük, végezetül hozzáadjuk a lisztet és benne elvegyítjük. (De csak óvatosan, nehogy odaégjen!) Kicsit hűlni hagyjuk, majd kikent, lisztezett tepsibe takaros formákba halmozzuk. 160 fokon sütjük, amikor szép barnára sültek, az alját keserű csokiba mártjuk.

Főtt marhahús Őfelségének

Essék szó röviden Ferenc Józsefről is. Ma azt mondanánk munkamániás volt. hajnali 4, legkésőbb fél 5- kor kelt, amikor csupán egy szelet kuglóf, és egy kávé volt a tápláléka, és délig megállás nélkül dolgozott. Akkor megivott egy korsó sört, tormás virslit evett. Egyik alkalommal, éppen mikor a bosnyák muzulmánok küldöttségével végzett, megkérdezte Pápay Józsefet (az egyik személyi titkárát), hogy kik várnak még kihallgatásra.
Ő kinézett, az üres folyosót látta, és ezt jelentette. A császár intett, lehet teríteni. Az ebédlőasztala nem volt más, mint egy tábori asztalka, egyszerű terítékkel, semmi cicoma, semmi pompa, a tányéron csak az a finom, főtt “bécsi csonthús” gőzölgött. A király legtöbbször csak maga evett, egy kevéske bort ivott, és puha, friss kenyeret fogyasztott hozzá, mígnem elköltötte az utolsó falatig, akkor intett titkárának, lebontották az asztalkát, a kihallgatás pedig folytatódott tovább…bécsi csonthús= főtt marhahús (majd csillaggal jelöljük)

“Herr Schratt” befejező rész: Nősül-e az özvegy császár?

Ferenc József napjai egyhangúan teltek Bécsben. Felesége és a színésznő is mind többet utazgatott,
mindkettőjüktől várta a leveleket, vagy éppen egy napon írt nekik:

Schönbrunn, 1898. szeptember 10.
Kedves, Jó Barátném!…
gondoljon néha a magát szívből szerető és Maga után vágyakozó
                                                                     Ferenc Józsefre
Schönbrunn, 1898. szeptember 10.

Édes szeretett lelkem!
.Isten Veled, szeretett angyalom. Szívből ölel
                                                                     a Te K(icsid)”

Csak a barátné kapta meg Ferenc József levelét. Erzsébetet, 1898. szeptember 10-én, Genfben szíven szúrta Luigi Lucheni.
A temetés után, mint ahogy korábban is, Ferenc József az őszi napokat vadászgatással töltötte Gödöllőn. Onnan is írt a barátnénak:
…Tegnapelőtt, miután írtam Magának, kétszer is bementem a császárné szobáiba, ahol minden ugyanolyan volt, mint régen, még a virágok is ott voltak, akár azonnal be is költözhetett volna. Nagyon fájdalmas volt, és mégis jótékony hatású…
…A mai fájdalmas emléknapon (november 19., Erzsébet nap) egyesülnek majd gondolataink és imáink, gondolataink, a drága Feledhetetlenről, imáink, az ő lelki üdvéért. Nem is hiszi, milyen hálás vagyok azért, hogy ilyen hűségesen őrzi halottunk emlékét, és hogy az iránta érzett szeretete mit sem változott, Gizellával tegnap megint bementünk az itteni szobáiba, és ma együtt veszünk részt a nyolcórai misén.”
A császár elmúlt 70 esztendős, Katalin viszont még csak 50 volt. És fülig szerelmes, kollégájába, a nálánál 10 évvel fiatalabb Viktor Kutscherába. A császárné című Franz Schönthan színműben a címszerepet Schrattra bízták, később a címet megváltoztatták Mária Teréziára. A császárnő – és egyben magyar királynő – férjét, Lotaringiai Ferencet természetesen, Kutschera játszotta. A korabeli hírlapok már jó előre fenték a fogukat a szenzációra. A hírlapok, köztük elsősorban a Fackel, az „ízléstelenség csimborasszójának” nevezte a bemutatót.

Azt reméltük, hogy ez a szép darabot a magánéletet nem áldozhatja fel a színházi szenzációnak az a művésznő, aki magas kapcsolata révén társadalmi magasságokba nemesedett, s hogy a szereplési vágyat nem támogathatja a legvisszataszítóbban személyeskedő spekuláció, s azt egy pletykára és nem a művészetre éhes közönség előtt segítsen megtölteni holmi anyagi haszonra törekvő színház üres kasszáját.”

Az udvari történésekre kíváncsian figyelő bécsiek természetesen özönlöttek a Volkstheaterbe. Schratt, az őt ért kritikák, megjegyzések hatására sértődötten nyugdíjazását kérte a Burgtheatertől. Munkaadója, Ferenc József, a színésznő nem kis meglepetésére, azonnal aláírta ez irányú kérelmét. A Kutschera-szerelem egészen 1909-ig tartott. A császár sejtett ugyan valamit, de még pl. fia után nyomoztatott, Schratt esetében, ezt méltatlannak tartotta. Ugyanakkor bosszantotta a színésznő szerencsejáték-függősége. A monte-carlói kaszinóban sok, nagyon sok pénzt veszített. Ilyenkor ment a sürgöny a császárvárosba: „A helyzet kellemetlen.” Vagyis elfogyott a pénz. A császár várt a válasszal. „A helyzet kétségbeejtő” táviratra aztán rendszerint megenyhült, utaltatott egy nagyobb összeget „a helyzet” rendezésére, de ettől függetlenül nem tartotta ízlésesnek a szerencsejátékot, mi több, ellentmondott az ő becsületes felfogásának.

Mind hosszabb idő telt el személyes találkozásaik között.

„…Jószerivel szegény Erzsébetem az egyetlen, ami még a barátnéval összeköt bennünket

kesergett az 1900-as évek elején..

Sőt, lányának is beszélt arról, hogy vége a kapcsolatnak. Schratt nagyon megharagudott, hogy a császár első szóra – az ő megkérdezése nélkül – aláírta nyugdíjazási kérelmét. Mária Valéria meglepődve hallgatta, hogy búcsúlátogatásra megy édesapja a színésznőhöz.

Ez lesz a búcsú a sohaviszontnemlátásra”– mondta lányának.–

Erre a hírre majdnem elájultam a meglepetéstől, mert valóban úgy éreztem, hogy csoda történt, oly kevéssé hittem abban, hogy ennek a viszonynak ő, Schratt Katalin fog véget vetni. Amikor a részletek felől érdeklődtem a Papánál, majdnem sírva mondta, hogy a Schratt már a Mama halála óta ezen dolgozik, mert az érzése, hogy ejtették, helyzete nem megfelelő.

A Gödöllő és Vidéke 1901 januárjában két hírlapi közleményt jelentetett meg. Ezekből idézünk:

Laptársunktól a „Sz.N”-től vesszük át a következő fölöttébb érdekes sorokat.

Elfogulva, habozó tollal vetjük papírra azon értesítéseket, amelyek ma a legelőkelőbb bécsi kézből származtak hozzánk. A legelső magyar ember (Ferenc József király A. Szerk. ) Ragyogó szívromantikája kit ne illetve meg, s a legszentségesebb emberi érzelmeknek ilyen nagyszerű megnyilatkozása kit ne tenne meghatottá?… A felhős orom, mely idők multán egészen magában maradt havas tetejével, most a költészet aranyvirágaival van borítva s rajta szellem fényes színei tündökölnek – ennyi páratlan poézis kit ne indítana meg ebben a vásári korban?..

A világesemény, mely alakulóban van újságírói tolltól még illetlen. Sőt, még semmi sem ”befejezett dolog”, – nem tudjuk, nem állítjuk, meg fog e történni majd; ki látna be a Legfelsőbb Úr titkos szívredőibe, amelyeknek emberi érzelmeit talán még nem is hagyta jóvá az uralkodói fő?

Ezért nem is írunk most állító mondatokat. Azt írjuk meg, amiről leghívatottabb bécsi körökben titkolózó szájjal suttognak.

A király házasodik…csitt!..

Igen, igen a magas régiók romantikája nem nyitotta ki utolsó legszebb, legcsodálatosabb virágát. Orth János regénye Seefried báróék bájos története, Stefánia csodás házassága, Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia megható egyesülése, mind példa nélkül álló csodás virágai voltak az uralkodóház romantikájának, de e romantika, lám még csak most kezdi kinyitni Viktória Régiáját.”

Bizony, bizony a múlt századfordulón nagy meglepetéssel fogadta a közvélemény a fölöttébb erkölcsösnek hitt uralkodóház körüli botrányokat. Orth János, született János Nepomuk Szalvátor, a Habsburgok toscanai mellékágából, távozott az uralkodóház kötelékéből, nem léphetett az Osztrák-Magyar Monarchia területére. Feleségül vette az Udvari Operaház táncosnőjét, Milli Stubelt. Seefried báró megszöktette, és a császár engedélye nélkül, feleségül vette annak unokáját, Gizella főhercegnő lányát, Erzsébetet. Rudolf koronaherceg özvegye, Stefánia nőül ment korábbi udvarmesteréhez, gróf Lónyay Elemérhez. Ferenc Ferdinánd trónörökös a rangon aluli Chotek Zsófiával kötött házasságot.
Tudni vélték, hogy Schratt asszony azért kért a pápától magánkihallgatást, hogy érvénytelenítse a Szentszéknél házasságát. Matild, Erzsébet húga, aki a színésznőt elkísérte a Vatikánba, többször megerősítette, szó sem volt a válásról, csupán szokásos audiencián vettek részt.
Érdemes folytatni az 1901-es lapszemlét.
Madame Schratt színésznő épp olyan híres tehetségéről, mint arról a barátságról, amellyel Ausztria császára őt kitüntette. Bizonyos körökben még azt is beszélik, hogy az uralkodó kifejezte szándékát, hogy a művésznővel morganatikus házasságra lépjen.”
Ezzel szemben a császár Schratthoz írt leveleiben szó sincs ilyesmiről, Ferenc Józsefet a magyarországi politikai válság elhúzódása kötette le, mint megjegyezte írása inkább macskakaparás, mert nem tudja fogni a tollat. Amikor Kiss Miklós meghalt, Ferenc József a

A Burgtheater nyugdíjas színésznője gloriettegassei házában

legmélyebb együttérzését fejezte ki. A színésznő és az uralkodó ritkuló találkozásai mind inkább formálisak voltak. 1914-ben, Szarajevóban meggyilkolták a trónörökös párt…

Schratt utolsó nagy színpadi szerepe után egyre inkább visszavonultan élt. Néha még levelet váltott a császárral.

Az utolsó fennmaradt levél így fejeződött be:

Legszívélyesebb üdvözlettel a Magát nagyon szerető Ferenc József.”

Schratt azért nem hagyta teljesen magára az öregedő császárt. Ferenczy Idánál már nem találkozhattak, Erzsébet halála után a felolvasónőnek el kellett hagynia burgbeli lakását. A trónörökös, Károly megértő volt, tudott a visszavonult színésznő császárnál tett látogatásairól.
A barátné utoljára 1916. november 19-én, Erzsébet napon(!) találkozott a már hosszabb ideje betegeskedő Ferenc Józseffel. A császár két nap múlva, 86 éves korában meghalt. Schrattot az új császár kísérte a halottas ágyhoz, ott vehetett búcsút, két szál fehér rózsát tett az elhunyt kezébe, azokkal helyezték a koporsóba Ferenc Józsefet. A temetésen nem volt jelen. Lakásán, egyedül imádkozott…
Amikor ismertették a császár végrendeletet, kiderült, hogy Ferenc József nem gondolt rá, még nyugdíjáról sem rendelkezett. A császári és királyi magán és családi alap főigazgatója felvilágosította IV. Károlyt: a színésznő milyen juttatásokban részesült az elmúlt évtizedekben, sőt korábban már kapott végkielégítést.
Schratt mindenesetre még sokáig fényűzően élt, a Burgtheatertől folyósították nyugdíját a sok értékes porcelán, ékszer eladásával egészítette ki. Sokan és sokszor próbálták rávenni, beszéljen kapcsolatukról, írja meg emlékiratait. Nem tette.
Hasonlóan Ferenczy Idához ő is hallgatott. Amerikában filmet akartak forgatni a császár és a színésznő kapcsolatáról. Hogy korábbi fényűző életmódját fenn tudja tartani Schrattnak szüksége lett volna a pénzre. A felajánlott mesés összeg ellenére nemet mondott.

 

A családi sírboltban együtt nyugszanak. Szentirmay Judit felvétele

Élete utolsó éveiben az állatok védelméért harcolt, fiával, menyével élt. Ugyanolyan idősen távozott a földi létből, mint Ferenc József. A Hitler által megszállt Bécsben temették el férje, Kiss Miklós mellé. Hagyatékát, volt villájának berendezését, a festmény-gyűjteményt, 2000-ben, mintegy 3,5 millió schillingért árverezte el a legnagyobb bécsi aukciós ház, a Dorotheum.

“HERR SCHRATT” 2. rész

Január 31-e 1889-ben szerdára esett. Erzsébet éppen görög nyelvleckét vett, és egyáltalán nem örült, hogy megzavarják, de a hír nem tűrt halasztást:

Őfensége meghalt Mayerlingben – közölte vele főudvarmestere, Nopcsa báró. De ki mondja ezt meg Ferenc Józsefnek? A porig sújtott Erzsébet, mint már élete során oly sokszor, most is tudta a kötelességét. Összeszedte minden erejét és tudatta férjével közös életük legnagyobb tragédiáját. Néhány órával Rudolf és Vetsera Mária kettős halála után, a mit sem sejtő Schratt asszony, a császár kérésére, éppen Ida lakásán várakozott. Erzsébet maga támogatta a megrendült császárt barátnéja karjaiba. Azokban a gyásszal teli napokban példásan helytállt a színésznő is. Idától szinte percről percre tudta mi történik a Hofburg lesötétített, gyászkárpittal bevont szobáiban. Ferenc József megpróbálta kiírni magából mélységes gyötrelmét:

Legdrágább barátném,

Ma még egy nehéz feladatot kell teljesítenem: a legjobb fiút, a leghűbb alattvalót kell nyughelyére kísérnem. A Jó isten, akinek kegyes akarata előtt hálásan meghajtom fejemet, s aki eddig megtartott egyenes derékkal, erőt ad majd ehhez is. A három angyal (Erzsébet és két lánya, Gizella és Mária Valéria), akik végtelen szeretetükkel, csodálatra méltó erejükkel és gondosságukkal öveznek, szintén jól van. Hogyan másképp emlékezhetnék meg az igazán nagyszerű asszonyról, aki hősiesen tűr, mint egy hálaadó imával a Jóistenhez, aki ily sok boldogságot adott nekem…”

Rudolf anyjával, a kastély előtt

Igen, Ferenc József barátnéjának nem először és nem is utoljára, Erzsébetet dicsőítette. Tudta mivel tartozik asszonyának. Ezért is dönthetett úgy, hogy néhány nappal Rudolf temetése után Magyarországra utaznak. A magyarok szeretete – gondolta Ferenc József – talán balzsam lesz a gyászban. Nem csalódtak.
A budapesti Nyugati pályaudvarra bepöfögő udvari különvonatból kiszálló királyi pár megszokott éljenzése akkor elmaradt. Nem csak a hivatalos személyek, hanem az egyszerű polgárok is levett kalappal, lehorgasztott fővel fogadták őket. Amerre hintójuk útban a királyi palotába menet elhaladt, néma csend volt, csak a lovak patáinak kopogása hallatszott.

Budapest – és lélekben egész Magyarország – együtt gyászolt a fiát sirató édesanyával.

Közben Bécsben Friedrich Mayr báró, császári magán- és családi alapok főigazgatókétszázezer forint készpénzt adott át Anna Nahowskinak éveken át tartó „ragaszkodásáért” és azért, hogy „mindörökre hallgatni fog az Őfelségével való találkozásokról.” (Kettőjük kapcsolatáról az elhagyott asszony naplót vezetett, ez magyarul is megjelent Ferenc József szeretője voltam címmel.)

Azokban a napokban alaposan megcsappant a császár magánvagyona. Saját kezűleg írt hagyatéki iratban tudatta:

Katharina von Kissnek, született Schrattnak, akihez a legbensőségesebb és legtisztább barátság fűz, és aki hűséges ragaszkodásával a császárné és jómagam mellett állt életünk legnehezebb órájában, halálom után adassék ötször ötszázezer forintnyi összeg.

Magyarul: két és fél millió forint állt szemben a kétszázezerrel. De ez még semmi, Kiss úrból, minden előképzettség nélkül, tuniszi alkonzul lett. A császár külön rendelkezett Schratt fiáról, Tóniról. A barátné hamarosan villát vett a schönbrunni kastély kertje mellett! Mindössze néhány lépésre Anna Nahowski házától.

Az új villában, már valóban méltó körülmények között tudtak találkozni, reggelizni, cseverészni…
Pályatársai, magas rangú vendégei előtt Schratt sohasem büszkélkedett, hogy ő a császárné barátnője. Tudta és nemcsak ő, hanem Ferenc József is, hogy kapcsolatuk Erzsébet kezében van.
Mindenki hálás volt mindenkinek. A férj feleségének, hogy tudomásul vette a barátnét, a feleség a férjnek, hogy nem kell Bécsben rostokolnia, hanem utazgathat a világban. A barátné pedig mindkettőjüknek. Erzsébetet tisztelte és tartott is tőle, az uralkodót pedig szolgálta, nem csak önzetlenségből. Mindenki, mindig mindent tudott.

Ferenc József megdicsérte a barátnéjánál elköltött vaddisznót, ami „egészen úgy volt elkészítve, mint nálunk.” Ha Erzsébet megkérte a kettőjüket nézzék meg a Tiroli kertben lévő két új tehenét, megtették, sőt Ferenc József megkóstolta és kiválónak találta a frissen fejt tejét. A barátné büszkén mesélte, ugyanazt kapta ajándékba, mint Gizella, Mária Valéria vagy valamelyik unoka. A császárral együtt jóízűen fogyasztotta el, az Erzsébettől kapott malacfejet, hidegen és a pezsgőt.

Egyszer a két hölgy a Francia Riviérán, Cap Martinben kettesben is randevúzott:

Milyen vidám találkozás lehetett, mennyit kérdezősködhettek egymástól! Ó bárcsak ott lehettem volna!”

Kíváncsiskodott a császár feleségétől. A választ nem ismerjük, viszont azt sejtjük, hogy a feleségnek bizony teher lehetett, hogy férje mindig, minden Schratt asszonnyal kapcsolatos történésről tájékoztatta.

A Szentivánéji álom című Shakespeare-darabra utalva Erzsébet magát Titániának, férjét Oberonnak hívta verseiben.

„Kövér angyalod érkezik,
Ne félj, e rózsanyárban,
Oberonom, bírd egy kicsit

Türelmesebb magányban!

Hoz egy vajas sajtárt, no ládd,
Lehet vajat köpülni!
Konyakba áztatja haját.
Lóra is tanul ülni.

Hasát miderbe préseli
Recseg-ropog ereszték.
Karót nyelve áll, s „mimeli”
Más dolgát ugyanekképp.

Várja muskátlis házika,
Hol minden tiszta, fair,
S azt hiszi, ő Titánia,

Schratt, a szegény kövér.

Oberon? Titánia mit se bánja,
Mit tesz; elve: ne feszélyezzük egymást.
Ha vadgesztenyére vágyik s bogáncsra,
Ő maga tálal néki miegymást.

(Tandori Dezső fordítása)

A Vigasz című Schönbrunnban írt versből féltékenység is kisejlik. Erzsébetet egy idő után bosszantotta, hogy a barátné megpróbálja őt utánozni: utazgatott, fogyókúrázott (Ferenc József közvetítésével rendszeresen kicserélték tapasztalataikat) különböző fürdőhelyeken felkereste a császárné orvosát, masszőrjét. Később untatta, hogy a mind gyakrabban összezördülő párt, neki kell kibékíteni.


Erzsébet 1892-ben Karlsbadban (Karlovy Vary) gyógyíttatta magát. Kíséretének tagjai között élénk érdekelődést váltott ki, hogy ugyanabban az időben tartózkodott a barátné is.

Festetics Mária epésen írta levelében Ferenczy Idának:

„– Igaz a barátnét Őfelsége – hála Isten – eddig csak egyszer rendelte az erdőbe. Én is ott voltam csak egy pár szót váltottunk. Semmi szépet nem találok rajta.”

A barátné úgy látszik Karlsbadból az elvártnál ritkábban küldött beszámolót felséges pártfogójának, legalábbis erre utalnak Ferenc József feleségéhez írt sorai:

Szívből köszönöm, hogy a grófnőt (Festetics Mária) megbíztad, hogy engem a Barátnéról tudósítson…

Ferenc József napjai egyhangúan teltek Bécsben. Felesége és a színésznő is mind többet utazgatott, mindkettőjüktől várta a leveleket, vagy éppen egy napon írt nekik.

Schratt villa

A felséges románcnak híre ment, egészen Nagyváradig. Ahol egy ifjú hírlapíró, pályakezdő volt, néhány hónapja akart újságíró lenni, bizonyos Ady Endre szintén megírta a témában a maga dolgozatát.

„Tudjuk, hogy Schratt Katalinról nemhiába zengett az ének. A kis badeni színésznővel tervük volt a fortélyos újságot író embereknek. Slágernek tartogatták…

A toll is habozik kezükben – írják -, meg hírül adják a násznak hírét, mely fent a trónon készülődik… Mi jól tudjuk, hogy az újságíró penna nem szokott habozni. Tudjuk, hogy a Schratt Katalin regénye régen készül már a reporter fejekben.

Arról van most már szó: őszinte volt-e a habozó toll? Szabad volt-e slágernek választani a kis badeni asszonyka regényét, mely még egyáltalán nem regény?

Ha igazat írtak: a bűn nagyobb, a fortélyosság helytelenebb. Elvégre egy aggastyán érdemel annyi gyöngédséget, mint egy másik aggastyán, hogyha ő már millióktól lesett koronás is.

Ha nem igaz: a bűn kisebb. De hol van akkor a fortélyosság, amely újságot író embereknek nagy erénye?

Mindenképpen hallgatni kellett volna a Schratt Katalin regényéről. Az öreg Jókait ért hajszáért lehülyézett egyszer már bennünket a nagy Zola mester. Meg is érdemeltük.

Most – a reporter szemek szerint – egy még-még nagyobb nász készülődik. Ha igaz, vigyázzunk, nehogy még nagyobb érdemeket szerezzünk a Zola mester jelzőire. Ha pedig nem igaz… ha nem igaz – hát akkor legyünk fortélyosabbak. Ez így illik hozzánk – újságot író emberekhez.

“HERR SCHRATT” 1.rész

Barátnőm keresetlen őszinteséggel közölte lesújtó véleményét: Te, aki évek óta foglalkozol Erzsébet királynéval, képes vagy írni „a Schrattról”? Nem tudtam rögtön válaszolni, de aztán rátaláltam Márai Sándor megjegyzésére (mint oly sokszor), most is kisegített: „ Ez a nő tudta, hogy nemcsak katonatiszti becsület van. Nem csak szerzetesi becsület van. Női becsület is van, aminek a legfőbb parancsa: ha egy nő bizalmasságba keveredett egy férfivel, akkor kötelessége hallgatni. Barátnője volt valakinek, akivel nem mehetett vacsorázni a Sacherbe, nem kocsizhatott ki vele a Práterbe, nem mutathatta meg neki a szép, új estélyi ruháját.” Telitalálat: kötelessége hallgatni. Hiszen maga a levélíró Ferenc József is ezt kérte: „Ezek a sorok sem állnák ki a szigorú cenzúrát, és bizonyára az volna a legjobb, ha elégetné a levelem, de legalább azt ígérje meg, hogy jól megőrzi, nehogy idegen szem valaha is belepillanthasson.” Nem sokan, csak pár százezren pillanthattak bele. Schratt egyetlen fia, házvezetőnőjüknek adta át a császár leveleit, azok a legjobb helyre, a bécsi Nemzeti Könyvtárba kerültek, mígnem Brigitte Hamann német–osztrák történész fel nem dolgozta azokat. A könyv Kedves, jó Barátném címmel, két évtizeddel ezelőtt magyarul is megjelent. Ennek és más szerzők pl. Joachim von Kürenberg regényének felhasználásával és személyes kutatásokkal készült az alábbi írás a Monarchia egyik szerelmi sokszögéről. Ismerkedjenek meg a szereplőkkel: „te szeretsz engem és megígérted, hogy mindig szeretni fogsz, nem hagysz el és örökké hűséges leszel hozzám…” Hanns von Wilczek gróf írta ezeket, sorokat. Nem másnak, mint a Burgtheater művésznőjének. ”…a Schratt nagyon rendes asszony, és biztosíthatom Önt, hogy nincs köztünk más, csak barátság…”- mondta Ferenc József, Anna Nahowskinak, akit évek óta rendszeresen látogatott. Az érdekes szerelmi sokszög szereplői sorrendben: Hanns von Wilczek gróf (1837-1922) ha hinni lehet az életrajzi adatoknak: osztrák sarkkutató, tudományos kutatások mecénása, az ő pénzéből indult útnak az osztrák–magyar expedíció, hogy felfedezze az Északi-sark közelében azt a területet, amelyet később Ferenc József-földnek neveztek el. Nem mellesleg a beszélgetésben említett Schratt asszony tisztelője és tanácsadója, vélhetően ő tanította meg arra is, hogy felséges látogatója, csak Alt- Wien porcelánból ihatja a kedvenc habos kávéját, a kuglófot pedig csak ezüstkéssel szabad szeletelni. Bár az öreg Schratt Baden bei Wien köztiszteletben álló polgára volt, ilyeneket nem tanított vele. Viszont adott tisztes stafírungot, amit a férj gyorsan el is vert. A császár (1830-1916) az által emlegetett Anna Nahowskit (1859- 1931) egy hajnali órán szólította le a schönbrunni kastély parkjában… hosszú évekig volt viszonyuk, egészen addig, míg az addig, amíg Erzsébet királyné (1837-1898) rá nem döbbent, szegény férjét sokat hagyja egyedül, kellene neki társalkodónő. Még meg is verselte: „Láttán kora-ősz hajadnak Szemrehányás szállt felém: Sok hű éved nekem adtad: Hogy érdemelhettem én…! “(Tandori Dezső fordítása) Ahogy az lenni szokott az érintetten kívül mindenki tudta, hogy Őfelségének bizony van egy kedves, jó Barátnéja! Annyira nem volt titok, hogy a világ legsikeresebb operettje, a Csárdáskirálynő nyomán az egész világ megismerhette. Éljen a szerelem, hirdette az eredeti színlap az új darabot, de a bemutatón már CsárdásFürstin címen szerepelt Kálmán Imre operettje. A bemutató 1915-ben november 13-án, pénteken volt Bécsben. A zeneszerző könyörgött a direktornak, a kiválasztott nap nem hoz szerencsét, megbukik a darab. Az igazgató azonban hajthatatlan volt, és másnap mindenki arról suttogott, hogy a darab a fenséges családról szól. A közönség egy része ugyan felháborodott, a másik viszont rendkívül jól szórakozott a tabukat döntögető előadáson. Egyrészt a téma is pikáns volt: egy arisztokrata beleszeret egy orfeumi énekesnőbe. Másrészt a karakterekbe belelátták az uralkodói család legfontosabb tagjait. Hiszen Schratt Katalin is színésznő volt, igaz orfeumban nem játszott. Rudolfról pedig még a legjobb barátai sem állíthatták, hogy házastársi hűségből kitűnőre vizsgázhatna. A Csárdáskirálynő eredeti változatában – melyet most ismét játszanak – jóval nyilvánvalóbb a párhuzam, mint azokon az előadásokon, melyeket eddig ismertünk. Hangosan kimondani senki sem merte, hogy az bizony a Monarchia híres szerelmi kettőséről: Ferenc József császár – Schratt művésznő – Rudolf trónörökös – Vetsera bárónő – szól ez az operett. A szereplők közül már csak az agg uralkodó élt. Hárman tragikus körülmények között fejezték be életüket. A fiatalok, együtt Mayerlingben, Erzsébet pedig hazájától, családjától távol, Svájcban lett merénylet áldozata. A művésznő (1853-1940) Mindenkit túlélt, de soha nem beszélt kettőjük kapcsolatáról. Schratt úr, ahogy a csípős nyelvű udvaroncok emlegették, élete utolsó évtizedeiben-sokban függött Frau Katharina ittebei Kisstől. Hogy ki is volt Schratt úr, és honnan ismerős az ittebei nemesi előnév. Sokáig nem fogják kitalálni, az aradi vértanúk egyikének nevéből. Shratt úr pedig, nem más, ahogy nagy titokban, szigorúan egymás között a bennfentesek maguk között emlegették Ferenc Józsefet. Az ittebei előnév pedig az egyik aradi vértanú, Kiss Ernő személyéhez kötődik. (Nem tartozik szorosan a témához, de érdekes. az első Anna-bált Kiss Ernő aradi vértanú későbbi feleségének tiszteletére rendezték, férje kivégzésekor már nem élt).) Több mint pikáns, hogy a császár, éppen Katharina Kissel, született Schratt-tal keveredett szerelembe! Erről részletesebben majd, később. Baden bei Wien egyik leghíresebb szülöttét, Kathi Schrattot, nálunk Schratt Katalinként ismerik. Színiiskolába járt, majd különböző társulatoknál bizonyította tehetségét. 1873-ban, 20 éves korában látta őt először színpadon a császár, a „trónra lépésének” 25. évfordulójára rendezett díszelőadáson. Kathi Schratt óriási sikert aratott Shakespeare Makrancos hölgyének címszerepében. A bécsi színielőadásokat a 19. század második felében, otthonról (von Haus aus) hozott német nyelvtudással tapsolták meg magyar fiatalemberek is. Köztük volt a snájdig Ittebei Kiss Miklós (1909-ben halt meg) Kiss Ernő rokona, a vértanú unokatestvérnek a fia. Korábban, a temesvári vendégszerepléskor már látta a színésznőt, akkor Puck szerepét alakította Shakespeare Szentivánéji álom c. darabjában. Szerelem volt első látásra, aztán Bécsben ismét találkoztak, lánykérés, ment minden, mint karikacsapás. De a menyasszony jelölt egyszer csak bevallotta: – Sok adósságom van! Hajlandó kifizetni? Ha igen, akkor a felesége leszek… A vőlegény, ahogy egy katonatiszthez illik, haptákba vágta magát! Már utaztak a családi birtokra, a mai Szerbiába, a Vajdaságba. A vagyonosnak hitt, valójában foglalkozás nélküli Herr Kisstől a színésznőnek egy fia született, Antal. A házasság hamar tönkrement, Kiss nem tudta eltartani a családját, feleségének vissza kellett térnie a világot jelentő deszkákra. Ahol egyébként, ahogy mondani szokták, a későbbiekben igen sokra vitte, szerepelt Szentpétervárott és New-Yorkban is, a német utazó társulattal. Most azonban a császárvárosban vagyunk, és fiatal színésznőkhöz hasonlóan, neki is hamar támogatója akadt, egy dúsgazdag gyáros személyében. Eduard Palmer sokszor segítette ki állandósult pénzzavarából. És, ha kellett nyelvtanra is tanította. A szerelmi sokszög eddig még nem ismert szereplője Eduard Palmer (1838-1914) gyáros és bankár. Amikor Schratt a bécsi Burgtheaterhoz szerződött olyan magas gázsit kapott, hogy átszámítva még ma sem vehet fel annak megfelelő összeget, egy most ott játszó művész. Az ifjú színésznőt gyönyörűnek találta a császár akkor 15 éves lánya, Mária Valéria is, és ezt feljegyezte naplójába is. Azokon az esetéken, amikor Schratt fellépett az uralkodó mindig megjutalmazta magát egy kis szórakozással. Ferenc Józsefet elsősorban a művésznő komikai tehetsége ragadta meg. Olyan lelkesen tapsolt a császári páholyban, hogy az nem kerülte el felesége figyelmét sem. Erzsébetet már régen gyötörte a lelkiismeret, hogy utazási szenvedélye miatt túlságosan sokszor hagyja egyedül férjét. Éles eszével és női ösztöne segítségével rájött, hogy felséges férje főleg akkor látogatja szívesen a Burgtheater előadásait, amikor Frau Schratt játszik.

A férje hűtlenségét és félszegségét jól ismerő Erzsébet a tettek mezejére lépett. Egy eléggé átlátszó mesével – miszerint valakire nagyon hasonlít a színésznő, ezért engedje magát lefestetni, az illető hölgy férjének ajándékba – úrnője megbízásából, a hűséges felolvasónő, Ida rávette Schratt asszonyt a modellkedésre. Erzsébet a festmény elkészülte után megkérdezte férjét: nem érdekli-e Heinrich von Angeli festő legújabb alkotása, történetesen Schratt Katalinról.

Ferenc József (mily meglepő fordulat!) igent mondott, és levélben értesítette a művészt, mikor is keresné fel műtermében. A gyanútlan festő, a megadott időpontra odarendelte a színésznőt is. Schratt asszony nagyon csodálkozott, amikor a felséges pár megérkezett a műterem-látogatásra. A festő vigasztalta, ne féljen a császártól, nem bántja őt. – „Nem is félek, – válaszolta – fikarcnyit sem félek, csak éppen reszketek egy kicsit.” A válaszon az egyébként a mosolygással takarékoskodó Ferenc József is jót nevetett. Akkor és ott rögtön meg is beszélték, hogy nyáron ismét találkoznak. Schratt Katalin egy smaragdgyűrűt kapott emlékül ajándékba a császártól, Ida pedig köszönetet Erzsébettől, hogy ilyen sikeresen egyengette férje és a színésznő kapcsolatának kezdetét. Erzsébet, férje és a színésznő gyakran sétált hármasban a schönbrunni parkban, majd uzsonnáztak. Frau Schratt nem hivatalos rangja szerint a „császárné barátnője” lett. Ferenczy Ida felolvasónő, főleg a kiegyezést megelőző időben, összekötő kapocs volt Erzsébet és Andrássy között. Közreműködése nélkül Schratt és Ferenc József kapcsolata sem működhetett volna. A tisztességes és mélyen vallásos felolvasónő úrnője minden kérését teljesítette, nem véletlen, hogy az ő Hofburgban berendezett lakásán randevúzott rendszeresen Ferenc József és Schratt Katalin. Az udvarias uralkodó tekintettel Ida anyanyelvére, mindig magyar nyelven kért engedélyt, hozzájárulást a találkozó idejére. Egyszer, amikor a felséges pár a Francia Riviérán pihent, Schratt jótékonysági esten lépett fel Budapesten, Ida kapta a feladatot, hogy összegyűjtse az eseményről megjelent kritikákat. Őfelsége elégedetlen volt a véleményekkel. Bécsben tudomásul vették, hogy a sokszor magára hagyott császáruknak is kell egy kis társaság. A magyar főváros nem volt ennyire elnéző. Ott mindenki Erzsébetért rajongott. Ferenc József szerint a kritikák egy része „ostobán soviniszta, modortalan és közönséges” volt. Csak sajnálkozott jószívű barátnőjén, hogy ilyen helyzetbe hozta magát. Abból az időből maradt fenn egy Schratt-levél piszkozata. A színésznő hűséges és gazdag tisztelői – a már említett Eduard Palmer Hanns von, Wilczek mellett és dr. Paul Schulz (1860-1914) az osztrák számvevőszék alelnöke – rendszeresen kijavította a császárnak küldendő leveleiben található helyesírási hibákat, egészen pontosan nehéz megállapítani melyiket ki is írta. Van azért néhány eredeti levél is.

A Shratt által papírra vetett gondolatok, Budáról íródtak: „Voltam ott egyszer, a Várban, és ha nem tévedek, akkor Felséged ablakai a Dunára néznek – de ezt szeretném egészen biztosan tudni, különben mindig rossz ablakot nézek, és ez nagyon fájna.” Azt nem tudjuk pontosan, hogy a javított és elküldött változat szerint ugyanazt kérdezte-e Schratt, mindenesetre az érdeklődés, nagyon jól esett Őfelségének, aki Budáról ezt válaszolta: „Szeretné tudni, hogy merre néznek itt az ablakaim. A dolgozószoba sarokszoba, és én a két ablak között ülök, az íróasztalom előtti ablakból a budai hegyekre látok, a bal oldali ablakból csakúgy, mint a hálószobám ablakából, a Gellérthegyre, a Dunára és Pest egy részére. Most éppen azt látom, hogy bukik le a Nap a hegyek mögött.” Ferenc József – és ez ebből a magánlevélből is érzékelhető – megmaradt a birodalom első hivatalnokának, aki minden kérdésre pontosan válaszolt, aki mindennek precízen utána nézetett, és csak aztán döntött, még akkor is, ha történetesen Schratt Katalin sógora szorult anyagi helyzetéről volt szó: „Ami az ön szegény sógorát illeti, bizony rosszul áll a dolog, és nincs mit tenni. Éppen tegnap kaptam meg Tisza miniszterelnök jelentését Elemér kérelmét illetően, és a miniszterelnök azt mondja, hogy az államkincstár nem azért van, hogy egy szép nagy vagyont, amelyet a nemtörődömség és a rossz gazdálkodás tette tönkre, újra talpra állítson. Ebben bizony igaza van. Végtelenül sajnálom, hogy nem adhattam Önnek vigasztalóbb felvilágosítást.

“Batthyány feleségeként én is magyar leszek”

Mária Wallersee Larisch-Brucks-Meyers
A család szerint ő a felelős Rudolf halálért

Üres a családfa

Törvénytelen gyermekként jött a világra, szülei Lajos Vilmos (Erzsébet bátyja) és Henriette Mendel – csak akkor házasodtak össze, amikor ő már elmúlt egyéves. Az anyakönyvben vélhetően a nagynéni, az édesapja húga volt Erzsébet császárné és királyné, Maria Louise Mendel néven jegyezték be. Később mikor nyilvánosságra került létezése, Ferenc Józseftől új nevet és rangot kapott az édesanyja Henriette Mendel. Wallersee bárónő rangra emelte a császár. A lánya így lett Maria Wallersee, egészen addig, míg először férjhez nem ment…Hosszú élete során (1858-1940) három férje volt, hat gyermeket szült. A legnagyobb nyomorban, mindenkitől elhagyatva, halt meg szülővárosában, Augsburgban.
Pedig minden milyen szépen kezdődött. Mint a mesében…A gödöllői kastélykápolnában, Ferenc József és Erzsébet jelenlétében kötött házasságot Larisch gróffal.
1877. október 20-án ragyogó napsütés fogadta a Budapestről Gödöllőre az udvari különvonat.


A királyi váróban – Erzsébet megbízásából – Nopcsa Ferenc a királyné főudvarmestere fogadta az örömszülőket, a Larisch házaspárt, a magyar potentátok közül pedig Andrássy Gyulát és Wenckheim Bélát.
A menyasszony fehér, hosszú, uszályos ruhában, földig érő fátyollal, mirtuszkoszorúval, a vőlegény ulánus, míg Andrássy honvédtábornoki egyenruhában, Wenckheim díszmagyar lépkedett a kápolna felé. Amikor már minden együtt volt, megérkezett a királyi pár, Ferenc József magyar tábornoki egyenruhában, Erzsébet halványszürke alkalmiban. Rónay Jácint, Mária Valéria paptanára németül eskette meg a jegyeseket. A ceremónia végeztével a násznép átsétált a kastélyba. A díszteremben harminckét személyre terítettek, a magyar koronával, Ferenc József monogramjával díszített, arany babérleveles herendi porcelánnal. Alig, hogy elfogyasztották az ünnepi menüt, az ifjú pár nászútra indult a sziléziai Troppauba.
A Gödöllőn maradt Ferenc József elégedetten szivarozott az urakkal szalonjában, Erzsébet pedig érezhető megkönnyebbüléssel fordult Festetics Máriához:
–Nos, grófnő, most már megnyugodhat.
De miért is volt ideges az udvarhölgy? Szűkebb körben, bizalmasan egymás között Maria Wallersee-t: „üres családfájú”. A Maria anyjával morganatikus házasságot kötő Lajos Vilmos ugyanis lemondott elsőszülötti jogairól, továbbá arról, hogy a kapcsolatukból születendő gyermekek örökölhessenek utána. Ferenc József – felesége kérésére – nemesi rangra emelte Henriette Mendelt és a Wallersee bárónő címet adományozta neki. Ám a Wittelsbach nevet, amely férjes asszonyként megillette volna, nem használhatta. Ezért ragadt rá lányára, Mariára és az üres családfájú jelző, mert frissen kitalált Wallersee bárónő és leánya, nem rendelkeztek hosszú időre visszavezethető családfával.

Erzsébet egy ennél nyomosabb okra is célozhatott: unokahúga tudniillik szemet vetett Rudolfra. A trónörökösnek azonban nem tetszett a szépséges rokon, Maria nagyon nehezen viselte az elutasítást.
No de most még éppen ott tartunk, hogy nagynénje hathatós közreműködésével Maria férjhez ment.
A Larisch házaspár felváltva lakott Münchenben, Augsburgban és Garatshausenben. Kislányuk nevelésére különös gondot fordítottak. Fiúsan, szabadon nevelték. Jól vívott, kiválóan lovagolt, talán ezért is figyelt fel rá Erzsébet.
Multam címmel 1919-ben, Marosvásárhelyen magyarul is megjelent Larisch grófné, született Wallersee bárónő visszaemlékezése. Ebből kiderül, mennyire lenyűgözte a Mariát a felséges rokon:
Szívem repesett, mikor megpillantottam. Erzsébet a reggelinél ült, mialatt a fodrásznő a haját rendezte. Valóban varázslatosan szép volt, mint egy mesekép, nekem legalábbis úgy tűnt. Igazi császárné volt, elbűvölő, viruló asszonyi pompájában. Értékes csipkékkel ékesített fésülködő köpeny fogta körül karcsú termetét; felséges gesztenyeszín haja, – mit most láttam először kibontva, nehéz hullámokban omlott körülötte; sötét szemeinek mély, aranyos borostyánkő-fénye volt, és a beözönlő nappali világítás ragyogó szépségét teljesen feltárta.
A bakfis Mariának nemsokára Garatshausenbe kellett utaznia, hogy szórakoztassa a kis Mária Valériát, míg Erzsébet szenvedélyének hódol: lovagol.
Barátságuk azzal kezdődött, hogy Maria véletlenül észrevette, hogy nagynénje titokban sír, mert kislánya megbetegedett.
Megígértette, hogy erről senkinek nem beszél:
– Most meglátom Maria, hogy tudsz-e hallgatni, vagy csacska kisleány vagy, kiben nem lehet megbízni.
– Nem vagyok én csacska Sisi néni, természetesen tudok hallgatni” – ígérte a kislány.
Később Maria meghívást kapott Gödöllőre.


Itt találkozott Rudolf trónörökössel. Viszonylag rövid idő alatt beletanult a falkavadászatba, utalva a vadászat istennőjére, Gödöllő új Dianájaként dicsőítették a hírlapírók.
Maria körül csakúgy zsongtak a férfiak, köztük volt az 1849-ben, osztrák parancsra kivégzett első felelős magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos fia is. Elemér daliás lovas volt, harmincéves, és ami a legfontosabb: nőtlen.
Az udvari vadászatokon ő is a királynéért rajongott, de jól tudta Erzsébet elérhetetlen számára, s figyelme az akkor már tizennyolc éves unokahúg felé. A királyné pártolta is ezt a kölcsönösnek mutatkozó szimpátiát. Úgy vélte a fiatalok frigye jó alkalom lenne az özvegy Batthyányné megbékítésére. „A Habsburg-ház szégyenét”, ahogy Erzsébet gyakran utalt az aradi vértanúk és a miniszterelnök kivégzésére, talán enyhítené ez a házasság.
Maria annyira beleélte magát a számára rendkívül előnyösnek ígérkező házasságba. Nemsokkal a halál előtt németül kiadott A császárné és én című visszaemlékezésében leírta, hogy tudta: nagynénje az 1867-es kiegyezés és koronázás után minden rezdülésében magyar volt, és sokkal inkább volt magyar királyné, mint osztrák császárné.
Ahogy az iránta érzett szeretet nőtt Magyarországon, Ausztriában mind több lett a bírálója.
Maria papírra vetette, hogy Erzsébet patriotizmusa benne mély nyomot hagyott. Ezért örült annak a gondolatnak, hogy Batthyány gróf feleségeként ős magyarrá lesz.
A gróf édesanya azonban hajthatatlan volt, azt mondta fiának: „Elemér! A gyilkos családjából nem nősülünk.


A rettegett anya özv. Batthyány Lajosné és fia Elemér gróf.

Mégis lett esküvő! Sőt, azzal fenyegette fiát hogy, ha engedélye nélkül elvenné Wallersee bárónőt, az esküvőjük napján ő bizony főbe lövi magát (Batthyány Elemér agglegényként halt meg).
A nagynéni ráébredt: unokahúgának gyorsan keresni kell neki egy vőlegényt. Erre így írt Maria magyarul is megjelent visszaemlékezésében.
– Kedvesem, már nincs messze az idő, amikor férjhezmeneteledre kell gondolni. Minden férfira, aki közénk állhat, nagyon féltékeny lennék, ha meg akarna akadályozni, hogy téged akkor lássalak, amikor eszembe jut. Ez a szerencsétlen kis Larisch tudom sohasem fog felesége dolgaiba avatkozni. Éppen ezért a legmegfelelőbb férjnek látom számodra.
– De Sisi néni – nem lennék képes egy ilyen tökfilkóval, mint Larisch György, együtt élni! – kiáltottam fel.
• Nem tesz az, semmit. A mi körünkben épp az ilyen tökfilkók a legmegfelelőbb férjalanyok. A szellemi képességet hagyd ki a játékból. Nos, gondolkozzál gyermekem ajánlatomon, és ha gondolod, hogy bele tudsz menni egy ilyen házasságba, úgy a következő szezonban létre is hozhatjuk.


Mint ismert az esküvőt megtartották, Erzsébet udvarhölgye Festetics Mária nem rajongott az ifjúhölgyért:
Szeretném szeretni, néha tetszik is nekem, de … mi akkor a baj? Valami visszatart szinte le sem merem írni, hogy mi, mert nem akarok igazságtalan lenni. Szeretném elfelejteni a gondolatomat, de valami azt súgja nekem, hogy ez a leány nem őszinte és nem is hűséges; mintha színészi tehetség rejlene benne.
Maria Larisch később azt sugallta, hogy azért volt róla rossz véleménye róla a grófnőnek, mert féltette udvarhölgyi állását!!!
Ennek a vélekedésnek nem lehetett sok alapja.
Egy évvel az esküvő után megszületett az első Larisch gyerek, Franz-Joseph, majd újabb esztendő elteltével Marie Valerie. Bár Erzsébet palotahölggyé nevezte ki unokahúgát, kapcsolatuk ennek ellenére is mindinkább formálissá vált. A palotahölgy, ellentétben az udvarhölggyel nem teljesített folyamatosan szolgálatot Erzsébet mellett, gyakorlatilag csak fontos fogadásokon mutatkozhatott.

VÉGZETES VONZALOM

Az immáron kétgyermekes édesanya mind több időt töltött férje nélkül. Ha éppen Pardubitzban laktak, gyakran felkereste egy bizonyos Henri Baltazzi. A rossz nyelvek szerint következő két gyermekének Marie Henriette-nek és Heinrich Georgnak egyértelműen Baltazzi volt a volt a vérszerinti apja. És ekkor beigazolódott Erzsébet korábbi mondása: a szerencsétlen kis Larisch gróf, valóban nem avatkozott felesége dolgaiba, nevére vette a kislányt és a kisfiút, tűrte, hogy mintegy gyermektartásként, pénzbeli támogatást kapjon felesége. Ez a feketén juttatott pénz is kevésnek bizonyult, Maria mindig a legutolsó divat szerint varratott toalettjeire. Apró szívességekért le volt kötelezve Rudolfnak is, aki többször kifizette számláit.
Az említett Baltazzi gróf húga, Helene, egyidőben személyes, a lehető legközelibb ismerőse volt a trónörökösnek. Vetsera bárónő, mert férje után így hívták a Baltazzi-lányt, lányait özvegyen neveltem és Bécsben mind gyakrabban találkozgatott a sokszor ott időző Maria Larisch-Wallersee-val.
Helene elárulta a család „sötét” titkát, fiatalabb lánya, a kis Mary, kairói tartózkodásuk idején viszonyt folytatott egy angol tiszttel.
A két Maria (Larisch és Mary Vetsera) jó barátnők lettek, és amikor baronesz végzetesen beleszeretett Rudolfba, a grófnő segítette a pásztorórák megszervezését. Ha már neki nem sikerült annak idején megszereznie Rudolfot, legalább másnak sikerüljön… Maria az első perctől nem kedvelte a trónörökös feleségét. Kritizálta külsejét: nincs szempillája, szemöldöke, haja fakó, kizárólag porcelánfehér bőrét tartotta szépnek. (Véleményével nem volt egyedül a császári családban, Mária Valériának sem tetszett Stefánia, nem beszélve az anyósról, Erzsébet flamand tehénnek, belga tramplinak tartotta menyét.)

1889. január utolsó napján Larisch grófné levelet kapott Mayerlingből:
Kedves Marie!
Bocsásd meg a sok szenvedést, amit neked okoztam. Szívemből köszönöm mindazt, amit értem tettél. – Ha nehéz lesz az életet elviselni és félek, hogy az után amit elkövettünk, az lesz, jöjj utánunk.
Ez a legjobb, amit cselekedhetsz.
Maryd

A mayerlingi kettős tragédia – Rudolf megölte Maria Vetserát, majd öngyilkos lett – után a megrendült grófnő az udvari orvoshoz, Widerhofer doktorhoz fordult eszközöljön ki számára találkozót a nagynénjével.
Sisi néni” hallani sem akart erről. Aztán a mély gyászba burkolózott Erzsébet legbizalmasabb hölgyén, Idán keresztül is esedezett. A válasz ismét nemleges volt.

Rudolf halála mélyen megrázott mindenkit. A bárónő haláláról hallgattak, titokban temették el, Heiligenkreuzban, ma is ott van a sírja.A grófné igazságtalannak érezte nagynénje elutasító magatartását erről
Ám egy napon megtörni látszott a jég, mint a korábban már idézett Multam című visszaemlékezésében olvasható:

Ebben a pillanatban belépett Jennyi, (a szobalány) kezében egy névjeggyel, amin a következő szavak álltak: < Andrássy Gyula gróf kint várakozik és kéri a grófnét fontos megbeszélésre. >
Az ajtóhoz szaladtam, túl boldog voltam – Andrássy Gyula! Milyen szerencse vezérelte hozzám! Mióta először Ausztriában voltam, mindig jó barátságban voltunk: ha Gödöllőn nehézségekbe ütköztem, ő volt a bizalmasom.

Az 1848-iki magyar forradalomban kimagasló szerepéért halálra volt ítélve, de kegyelmet kapott és később a Monarchia vezető minisztere lett, Már több éve visszavonult a magánéletbe, de a császárral jó barátságban maradt.
Sisi néni vakon bízott benne. Mikor jóságos arcába pillantottam, tudtam, hogy őszinte barát áll előttem. Örömmel nyújtottam feléje mindkét kezemet.
–Kedves Marie grófné – szólt a gróf barátságosan – valóban nagyon rosszul esik, hogy ilyen szomorú körülmények között látjuk viszont egymást. De ne essék kétségbe, talán még minden helyre jön.
Miután leültünk, kérdeztem:
– Mondja, beleegyezett néném? Fogad?
Fejét rázta.
– Sajnos, nem. Őfelsége olyan sajnálatraméltó állapotban van, hogy alig lehet beszélni vele. De talán később…Mindenesetre mondja el nekem a valóságot. Hogyan mehetett annyira, hogy Rudolf bizalmasává lett. Soha nem tartottam lehetségesnek.
Büszkén felegyenesedtem.
– Ki tett ellenem panaszt? Nénémet mindig szerettem, parancsainak vakon engedelmeskedtem. Miért van ellenem úgy elkeseredve, hogy mindkét fél kihallgatása nélkül elítél?
– A császárné azt hiszi, hogy ön és Vetseráné közösen ápolták a trónörökös Mary iránti vonzalmát.
– Nagy Isten! – kiáltottam – ez őrültség!
– Mindenesetre kötelessége lett volna a császárné értesíteni a történekről – válaszolt meggyőződéssel Andrássy.
– Hogyan tehettem volna?! Mindenért nénémet éri a felelősség. Az ő neveltje vagyok. Mindig arra okított, hogy az adott szót soha meg ne szegjem, azt is belém verte, hogy különösen szerelmi dolgokban nagyon titoktartó legyek. Elég esztelen voltam Rudolfnak hallgatást fogadni, ígértemet be kellett tartanom. Mikor szemrehányást tettem neki, kikacagott. Igen gróf Andrássy, ismétlem: kikacagott. A császárnénak ismételheti fia szavait. Nem lesz kellemes, de nem hagyom magam ilyen hamisan megítélni. < Mióta játszod a szent szerepét? Éppen te vagy hívatva tisztességről és becsületről szónokolni. Te, ki anyámnál szerelmi közvetítő szerepet játszottál. >


Erzsébet királyné fotóalbumából Mária Wallersee

– Hallgasson, grófné!
– Nem, hallja az egészet. < Te, ki anyámnál szerelmi közvetítő szerepet játszottál, gyermekkorod óta. Te merészelsz nekem erkölcsi prédikációt tartani, ki minden lelkiismeret furdalás nélkül segítettél anyámnak apámat megcsalni! > Igen, ha félrefordítja is a fejét, kedves gróf Andrássy, a valóságot hallotta tőlem. Ezt az izenetet vigye tőlem nénémnek. Ha több szeretetet mutatott volna Rudolf iránt, hozzáfordult volna bizalmával, nem kérte volna az én szolgálatomat.
Visszatarthatatlan heves zokogásba törtem ki, a gróf szelíden beszélt hozzám, mint egy gyermekhez.
– Nyugodjék meg. Belátom, hogy boldogtalannak és megbántottnak érzi magát, de nem válik hasznára, ha megmarad ennél a neheztelésnél. Mondja, beszélt ön előtt Rudolf politikáról? Mert tudnia kell, a trónörökös halála nem csupán szerelmi tragédia.
Dacosan hallgattam.
– Nincs, mit eláruljak – mondtam hidegen.
– Több mondanivalója nincs? Vagy továbbra is tűri, hogy a császárné felelőssé tegye Rudolf haláláért?
– Látom, hogy végleg el vagyok ítélve, méltatlannak tartom, hogy még valamit mondjak.
Gróf Andrássy felemelkedett.
– Meddig maradnak még Bécsben, grófné?
– Holnap az első vonattal Olaszországba utazunk.
– Ne siessenek úgy, várjanak egy keveset…! Egészen úgy néz ki, mintha elszaladnának.
Az utolsó szavaknál szomorúan rázta a fejét.
– Nem, gróf, én nem szaladok innen. Már régi tervünk a Riviérára menni. Tavasszal visszajövök Bécsbe, én nem félek senkitől.
– Marie grófné – szólt öreg barátom – azt kívánom, bár ez a beszélgetés elmaradhatott volna. Biztosíthatom, hogy valaha szüksége lesz igaz barátra, bennem mindig megtalálja.
Atyailag megcsókolt. Karjaiba borultam és keservesen sírtam.
– Isten áldja, kedves gyermekem – voltak utolsó szavai.
E búcsú örökre szólott. Gróf Andrássy Gyulát sohasem láttam többé.

A megvetés, amit naponta meg kellett tapasztalnia, arra késztette Larisch grófnét, hogy elhagyja nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia területét, hanem férjét is. Visszaköltözött bajorhonba, néhány év múlva újabb fia született. (Nem derült ki egyértelműen ki az édesapja) A gyermeket Larisch gróf ugyan elismert, de mivel mindenki tudta, hogy nem élnek együtt – 1896-ban, csak nem két évtizednyi házasság után elváltak.

MÁSODIK ESKÜVŐ
Alig néhány hónappal később a grófné Otto Brucks operaénekesnek mondta ki a boldogítónak hitt igent. Ám ez a házasság sem bizonyult boldognak. Erzsébet 1898-ban bekövetkezett tragikus halála után Ferenc Józsefnek a fülébe jutott, hogy a hajdani kis kedvenc egyre többet fecseg legfelsőbb rokoni kapcsolatairól. Nem tétlenkedett, Schratt Katalint bízta meg, mindegy hogy mennyiért, csak hallgattassa el a család fekete bárányát. A barátné olyan sikeresen vette az akadályt, hogy a müncheni színházak tartva a császár haragjától kezdték nélkülözni az operaénekest. Időközben világra jött az ifjabb Otto Brucks. Édesanyja már elmúlt negyvenéves, amikor megszülte hatodik gyermekét. Jól jött az ajánlat: Ferenc József egy nagyobb összegű készpénz mellett, életjáradékot is felajánlott a hallgatásért.
Ideig-óráig csend is volt a Brucks házaspár körül. A férjből ugyan színházigazgató lett Metz városában, ám az édesanya gyászba borult. Mindössze két esztendő különbséggel 23-23 éves korukban eltemette Baltazzitól született két gyermekét, Marie-t és Heinrichet…
Férje az állandó ivás következtében májzsugorban meghalt, eltartó nélkül maradt. Ekkor adta ki Multam címmel visszaemlékezését, angolul, németül és később még számos nyelvre – köztük magyarra is – lefordították.

Az özvegy élete különös fordulatot vett a világháború kitörése után, vöröskeresztes nővérként sebesülteket ápolt.Amíg élt Ferenc József Rudolfnak még a nevét sem lehetett kiejteni. A Monarchia felbomlása után mindez megváltozott. Az embereket érdekelte, mi is történt Mayerlingben, több némafilmet is forgattak a trónörökös tragédiájáról, az egyikben Maria Brucks játszotta el nagynénje, Erzsébet szerepét. (A film sorsa ismeretlen)

A KIRÁLYNÉ SZEREPÉBEN

Túl a hatvanadik évén, harmadszor is férjhez ment, mint később kiderült egy amerikai szélhámoshoz. William Henry Meyers azt remélte, hogy felesége, az exgrófnő, majd fellendíti vállalkozását.
De a korlátlan lehetőségek hazájában senkit sem érdekelt Erzsébet királyné „fattyú” rokona.

Az új férj verte a feleségét, végül is elváltak. Akkor már hetvenéves volt, New Jersey-ben elszegődött szakácsnőnek, takarítónőnek…
Gyermekei, a legkisebb kivételével, meghaltak. Ifj. Otto Brucks 1977-ben hunyt el.
Idős korában mindinkább gyötörte a honvágy, hazaköltözött szülővárosába, Augsburgba.
Frau Wallersee Larisch-Brucks-Meyers a magukra maradt aggok otthonában tengette utolsó napjait, ahol senki sem tudta róla, ki is volt valójában Maria Wallersee, akinek szépsége, többek szerint, vetekedett Erzsébetével. 82 esztendős korában szabadította meg a halál a szenvedésektől.

November 19. : Erzsébet

A szeretett királyné

Miért szeretem Erzsébet királynét? Erre a kifejezetten intim kérdésre ilyen nagy nyilvánosság előtt nehéz válaszolni, de ha mégis meg kell tennem, azért szeretem, mert olyan elképesztően szép volt. Azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Dédapám, Halász Imre sajtófőnöke volt Andrássy Gyulának és Lónyay Menyhértnek is. Természetesen közelről is láthatta Erzsébetet, pl. a kiegyezés előtti utolsó budai ittlétekor, amikor a királyné láttán a honfiúi keblekből felszakadt az elragadtatás hörgésbe csukló kiáltása. Erre jegyezte meg dédapám: „Ez az elismerés, üdvözlet nem a királynénak, hanem a nőnek szólt!”

A kor, amelyben élt, módot adott az ilyesféle romantikus megnyilvánulásokra. Ezzel együtt a modem XIX. századra jellemző, ahogy Erzsébet kezd fittyet hányni korábbi évszázados szokásokra. A kis Elisabeth, családi becenevén Sisi, egy olyan kastélyban nőtt fel, Possenhofenben, a szeretett Possiban, ahol nem sokat törődtek az előírásokkal, nem kellett királykisasszonyként viselkedni, hanem lehetett mezítláb, napbarnítottan játszani a Stranbergi-tó partján. A múlt században egyéni ambíciók nem nagyon hevíthették a hölgyeket, „csak” családi ambícióik lehettek. A XX. századra jellemző egyenjogúsítási kezdeményezésekre, az önmegvalósításra várni kellett.

Bárhogy készült is a jövőjére a Wittelsbach-lány, egy dologra bizton nem számíthatott – arra, hogy találkozni fog egy rendkívül karcsú, fess, hideg acélkék szemű ifjúval. Ferenc József, mert természetesen róla van szó, kötelességteljesítő ember hírében állt. Császár volt, aki kötelességszerűen kivégeztette az aradi vértanúkat. Birodalmának Lajtán túli területén semmilyen írott vagy íratlan törvény nem befolyásolta, hogyan is uralkodik. Viszont a birodalom másik részén, amelyet Szent István koronája jogán irányított: másképp mentek a dolgok: a király csak az országgyűléssel együtt tudott törvénykezni.

1848-ban, illetve 1867-ben – ez még fontosabb Erzsébet életében – magyar példára, magyar kezdeményezésre kap polgári alkotmányt Ausztria. A honfoglalás és a kereszténység felvétele óta 1848 hozta a legnagyobb változást hazánknak. Az egykori feudális, elmaradott Magyarországból megszületik Európa élenjáró polgári demokráciája (népképviseleti országgyűlés, nemzeti szín és címer visszaállítása, törvény előtti egyenlőség, jobbágyfelszabadítás).

A kis Erzsébet nem tudja, hogy hová is kerül, még vidáman játszik állatkáival, hallgatja a papa citeramuzsikáját és eszébe sem jut a fényes, ám szigorú bécsi udvar. Oda, a császár feleségének, a birodalom első asszonyának egyébként is nővérét, Nenét nézték ki.

Ám a sors, hívjuk szerelemnek, közbeszól és hiába a leendő anyós – egyben nagynéni – ellenkezése, a szerelmi házasság megköttetik. Még nincs 17 éves Erzsébet, amikor 1854-ben megérkezik Bécsbe, és óriási sikert arat. Kell is ez a népszerűség a császári udvarnak. Ki népszerű?

Az, akit szeretnek az emberek. Az új környezetben az ifjú asszony a maga polgári észjárásával kezd rájönni: a Burgban nincs minden rendben. Közben egymás után születnek a gyerekek, az első Zsófia, akit az édesanyja megkérdezése nélkül neveznek el a nagyanyjáról, és aki kétéves korában Budán fejezte be rövid földi pályafutását. Aztán megérkezik Gizella, akinek mi, magyarok nagyon sokat köszönhetünk. Születésekor nyílnak ki az 1849-ben ki nem végzett, börtönben sínylődő honvédtisztek cellaajtói. Ez volt az első olyan eset, amikor Erzsébetnek közvetlen befolyása volt a történésekre. Joggal írta róla a legnagyobb magyar, Széchenyi István:

„Az uralkodó egy asszonyi angyalt vett feleségül.”

A császárné szerepe, lehetősége, főleg politikai téren, igen korlátozott volt. Keserűen jegyezte fel Erzsébet: „Befogtak a hámba”. Sőt kötőféket is tesznek rá. Menni kell ceremóniákra, tébolydába… Nem élheti a saját életét. Egyre többet töpreng, mit tegyen. Eljön 1859, az első nagy törés az életében. Kínos róla beszélni, de mindenképpen szükséges, azért, hogy megértsük a további történéseket. Szóval 1859-ben Ferenc József Olaszországban csatázik. Kötelességtudása sajnos nem pótolja a honvédelmi képességeket. Egy újabb területet veszít el birodalmából, vereséggel tért haza és egy betegséggel, amit lelkiismeretesen át is ad feleségének.

Erzsébet szépségén már régen volt egy folt, amit szeretett anyósa kürtölt szét: rosszak voltak a fogai, állítólag nem szeretett fogat mosni. Abbán az-időben azt a bizonyos betegséget, amelyet említettem, csak higanykészítménnyel tudták gyógyítani. Ettől viszont kihullottak azok a rossz fogai is! Ott állt Európa legszebb uralkodónője egy szál fog nélkül. Ez egy olyan lelki válság lehetett, amin nem könnyen teszi magát túl az ember, és bizonyára nem érez hálát az iránt, akitől ezt a súlyos következményekkel járó betegséget kapta.

Elutazik Madeirára – oda, ahová néhány évtized múlva az utolsó magyar király, IV. Károly elmegy meghalni –, hogy rendbe tegye a maga világát. Bécsben dühösek voltak a császárné távolléte miatt, és megpróbálták helyettesíteni. Ferenc József legidősebb öcsének, Miksának belga származású felesége, Sarolta szép volt és imádott reprezentálni. Viszont nem volt a fejében annyi, mint Erzsébetnek, és a birodalom első asszonyának egy kicsit többet kell tennie, mint pusztán jelen lenni egy eseményen. Amikor a bocsánatkérő férjhez egyéves távollét után visszatért Erzsébet, a köztük levő erőviszony alaposan megváltozott. Nagyobb szava lett az asszonynak, már csak azért is, mert Ferenc József emlékezetes kiruccanása előtt megszületett a régen várt trónörökös. Rudolf anyja éles eszét örökölte. A családfából kiderül, hogy 1858 és 1868 között nem született újabb gyerek; a házaspárnak meg kellett gyógyulnia. Madeiráról Erzsébet tehát megerősödve tért haza és nekilátott első számú terve megvalósításának: Európa legszebb asszonya akart lenni. Sikerült.

Nagyon sokak szívét megnyerte. És mindinkább érdekelte a kérdés: Miért esik szét a birodalom? Nincs alkotmány! Nincs kapocs a magyar nemzet és az uralkodó között. Úgy érzi, a birodalom halálos sebe az, ahogy Magyarországgal bántak 1849-ben.

Ekkor már tüntetőén hordja Bécsben is a díszmagyart. Zsófia mérges: -Éppen a rebellisek öltözetét veszi magára.

Közben megérkezik az udvarba az új felolvasónő, Ferenczy Ida. Aki nemcsak a leírt gondolatokat közvetíti úrnőjének, hanem barátai, természetesen magyar barátai véleményét is.

Deák Ferenc, aki önhibáján kívül kimaradt a 49-es eseményekből, valóban méltó a „haza bölcse” megtisztelő címre. Párizsból hazaérkezik „a szép akasztott”. Andrássy Gyula, magas, jó kiállású, ragyás képű, de csodálatos ibolyakék szeme van. Olyan szépek az Erzsébet és az Andrássy gróf szerelmére vonatkozó legendák, hogy az ember csak sajnálni tudja, hogy az egészből egy szó sem igaz. Erzsébet barátként tisztelte és célja elérése érdekében fel is használta a gróf iránta érzett csodálatát. Andrássy közreműködésével ismerte meg Horváth Mihály minisztert, aki elmondta, milyen előzmények vezettek 1849. október 6-hoz.

A friss észjárású szépséges asszony rájön: vissza kell állítani az alkotmányt. Ami 48-ban történt, az nem rebellió volt – Zsófia kedvenc szóhasználata szerint –, hanem természetes, a jövő felé mutató átmenet. Megkezdődik a közvetítés.

Már Pest és Bécs között működik a vaspálya, könnyebben lehet Magyarországról a császári udvarba utazni, akár Deáknak, akár Andrássynak. Őfelsége harapófogóba kerül. Erzsébet nyíltan kimondja: „Ha a birodalomban rosszul mennek a dolgok, azt nagyon sajnálom, de ha Magyarországon történik mindez, abba én belehalok.”

Létrejött tehát az az érzelmi kötődés (ebben közrejátszott saját kiszolgáltatottsága is), amelynek hazánk haszonélvezője lesz. Ez az asszony, aki nem szerette a politikát, életében először és utoljára mégis politikai vállalkozásba kezdett. Európa legszebb asszonya most újabb dolgot kezd megvalósítani: a kiegyezést.

1867-ben Ausztria újra polgári alkotmányt kap. És mivel – mint már szó volt róla – Ferenc József kötelességtudó uralkodó, haláláig, 1916- ig az alkotmány szellemében uralkodik, birodalma mindkét felében. Ha van kiegyezés, akkor lesz koronázás is. Erzsébet harmincéves, szépsége teljében van, és nem csak a híres fényképeket készítő Angerer úr jóvoltából, gyönyörűbb az egyik képen, mint a másikon. Európa legszebb asszonyának arcán látszik a diadal. Valamit elért, amit Zsófia és szíve szerint Ferenc József sem akart. A diadalérzésről lehet, hogy megoszlanak a vélemények, de van a kérdésnek egy morális vetülete is Erzsébet számára: az igazság győzött. Jó ügyet szolgált. Művét tehát befejezte, valami újat kell kitalálnia. Tíz év szünet után Budán jön a világra Mária Valéria, a magyar királylány. (Erzsébet királyfival szerette volna megajándékozni szeretett nemzetét.) A kis jövevényhez csak magyarul beszélnek…

Egy újabb szenvedély keríti hatalmába: a testével kezd el foglalkozni. Tornatermeket építtet Bécsben, Budán, Gödöllőn. Elhatározza, ő lesz Európa legcsodálatosabb lovasa. Képtelen lovaskalandokba bocsátkozik. A nyeregben is elegáns és karcsú, a rossz nyelvek szerint belevarratja magát a lovaglóruhákba, hogy még szembetűnőbb legyen vékony dereka. De figyeljük csak meg, a fényképeken soha nem nevet, csupán mosolyog. Nincsenek fogai.

Mindaddig tart a lovaglóőrület, amíg az évek ki nem kezdik egészségét, ízületeit. A hosszú, sárga szarvasbőr kesztyűk ekkor kerülnek fel a szépséges kezekre, karokra. Fájdalommal mond búcsút az oly kedves angliai, írországi lovastúráknak.

Újabb szerepet kell kitalálnia: elhatározza, hogy ő lesz Európa legjobb költőnője. Már bakfis korában is verselt, késői, főleg Heine nyomán íródott művei nem nevezhetők dilettánsnak, csak éppen nem eléggé jók. Ezt a költészetbe való bezárkózást elősegítették a családi tragédiák. Közülük a legnagyobb Rudolf halála.

Az egyetlen fiúé, aki gondolkodásmódjában hasonlított az édesanyjára, de gyengébb volt nála, és fölösleges energiáit csak a nőkbe és az italba tudta fojtani. Rudolf egyre több kalandba bonyolódott.

Világfájdalom gyötörte és megoldást nem találva, szerelmével, Mary Vetserával együtt lép át az öröklétbe.

A trónörökös tragikus halála után szakad fel Erzsébetben a felelősség érzése. Miért nem foglalkozott vele többet? Miért hagyta, hogy szigorú katonatisztek neveljék? Ferenc József zárkózott alkata sem könnyítette meg Rudolf életét. De Gizelláét sem, aki a rideg otthoni hangulat elől, 16 évesen Lipót bajor herceg karjaiban talált vigasztalást. Üresedik a családi fészek, és amikor Mária Valéria is megtalálja a párját, Erzsébet elveszíti az utolsó családi köteléket is. Bolyong szerte a világban.

Sehol sem érzi magát otthon. Még álmai villájában, a Korfu szigetén épült Achilleionban sem. Nincs maradása, valami hajtja, űzi. Nyugtalanságát mindenhová magával viszi.

Érdekes életének, szerepének megítélése: Bécsben úgy látják, nem teljesíti kötelességét. Magyarországon viszont imádják. Ő főleg Gödöllőért rajong – ott el tud tűnni a világ elől.

A sajtó már akkoriban is híres volt éles nyelvéről, Erzsébettel szemben azonban a magyar újságok rendkívül elnézőek voltak. Még az iróniájáról, szarkasztikus megjegyzéseiről ismert Mikszáth Kálmán is. Emlékezetes az írónak az a cikke, amely Erzsébet meggyilkolása után jelent meg a Vasárnapi Újságban.

A róla elnevezett híd tövében látható a szobra. Talapzatára mindig kerül friss virág. Ő volt az, aki előkészítette a kiegyezéshez vezető utat. Azét a kiegyezését, amely Magyarországot Európába vezette. Tehát amikor Erzsébet királynéról beszélünk, az nem csupán legenda, hanem történelem.

Dr. Katona Tamás

Koronázási bankett helyszíne, a Pesti Vigadó napjainkban

“Lehullott a rezgő nyárfa…sírja a hegedű, erre a magyar nótára utalva kapta először ezt a címet Mark Lajos leghíresebb festménye. Ma úgy ismerjük Erzsébet királyné a Gerbeaud-nál. Azt a jelenetet ábrázolja, amint Erzsébet királyné elhagyja a városligeti király pavillont nagyobbik lánya, Gizella bajor hercegnő, annak főudvarmesternője, Limpöck bárónő továbbá Perfall báró valamint festmény bal sarkában a fehér napernyős Festetics Mária udvarhölgy és a masnis kalapban álló Ferenczy Ida felolvasónő kísértében.

Ha a királyné a neve napján, Gödöllőn volt, „véletlenül” mindig arra tévedt egy cigányzenekar és szerenádot adott köszöntésül. Az utóbbi években, névnapján, az Erzsébet parkban emelt szobornál tartanak koszorúzási ünnepséget.

Blaha Lujzának köszönhetően a 19. század utolsó negyedében mindenki tudta, hogy a Lehullott a rezgőnyárfa kezdetű műdalt nagyon szereti Erzsébet királyné. A történet a pesti Népszínházban kezdődött, ahol felséges asszony Blaha Lujza főszereplésével Lukácsy Sándor: A veres hajú című színművét játszották. A nemzet csalogánya akkor énekelte először a Lehullott a rezgőnyárfa kezdetű dalt, amely annyira megtetszett a királynénak, hogy csipkés zsebkendőjét ledobta a színpadra, felhívatta páholyába és „homlokon csókolta” a művésznőt – legalábbis ezt írták a korabeli hírlapok.

A nevezett műdal és a művésznő játéka valóban megnyerte a felséges asszony tetszését, mert egyik gödöllői sétája közben felkereste Blaha Lujza Öreghegyen álló nyaralóját. Legnagyobb sajnálatára a művésznőt nem találta otthon, így meg kellett elégednie a vincellér kalauzolásával, aki örömmel mutatta meg a híres magyaros szobát….

Ennek a látogatásnak gyorsan híre ment Gödöllőn, a környékbeli cigánybandák megtanulták a dalt és nagy előszeretettel játszották. Műsorára tűzte Berkes Lajos aszódi prímás is, aki gyakran muzsikált a királyi kastélyban. Ám egyszer a legkegyelmesebb meghívás ellenére sem tudott átjönni Gödöllőre, hogy a királyi családot és vendégeit szórakoztassa. A rendezők nagy bajban voltak, a helyzetet Ráday gróf oldotta meg, ő javasolta az érintetteknek: hívják ifj. Vidák Béla zenekarát, nála, a péceli kastélyban már többször muzsikáltak.

A szépreményű ifjú és zenés társai nem kis szorongással készültek a bemutatkozásra. A gödöllői kastély dísztermének egyik sarkában várták, hogy finom szalonzenéjükkel szórakoztassák Ferenc Józsefet, Erzsébet királynét és vendégeiket. Megszeppenve figyelték a termen átsuhanó frakkos vendégeket, köztük két hölgyet, közülük az egyik, magas, nádszál karcsú szépséges arca egészen elvarázsolta őket. Majd elérkezett a kezdés ideje, szóltak játszanak indulót, amelyre majd a vendégek bevonulnak.

Rá is zendítettek, alig játszottak néhány taktust, amikor Vidák prímás Ferenc József oldalán felismerte az általa megcsodált hölgyek egyikét.

– Jaj! Felakasztanak, mindannyiónkat!

– Mi történt? – lépett hozzá gyorsan a derék Ferenczy Ida.

Vidák a felolvasónőnek elárulta „nagy bűnét”, hogy néhány perccel azelőtt, amikor a királyné, akit ő akkor látott először, átvonult a termen, ő bizony nem hajolt meg előtte, nem köszöntötte. Ferenczy úrhölgy megnyugtatta a királyi kastélyban még senkit sem akasztottak fel, játszanak nyugodtan.

Amikor aztán vége volt a mulatságnak háromszáz forinttal „bélelt” borítékot adott át prímásnak Ferenczy Ida. Ezután, ha Erzsébet-nap alkalmából szerenádot adtak, Vidák Béla cigánybandájával örömmel játszott a királyné lakosztályának ablaka alatt.

Ui. Az a hír is járta akkoriban, hogy egyszer a királyné és Rudolf trónörökös, amikor a vendégek eltávoztak, visszahívták Vidák Bélát: muzsikáljanak, csak nekik. Többek között a „Vékony deszkakerítés” kezdetű dalt, mi több a felséges édesanya és fenséges fia, szépen lassan, még táncoltak is a muzsikára.

Sokszor csókol – szerető Bözsid…

Csöngetett a szomszédasszony. Monarchia idején a király és a miniszterelnök családja egymás szomszédságában laktak a budai várban. Az Andrássy házaspár többször látta vendégül Ferenc Józsefet és feleségét a Sándor-palotában. Egy este Erzsébet királyné gondolt egyet átment a szomszédba, és bekopogott a palota kapuján, a szundikáló komornyik felriadva kérdezte:

– No, csak! Ki az ilyen későn?

– A szomszédasszony – hangzott a válasz, természetesen magyarul.

Való igaz, a királyi palota legközelebbi szomszédságában tényleg a miniszterelnöki rezidencia volt. A kapunyitás után a derék strázsa nem győzött elnézést kérni a felséges asszonytól, aki csak kuncogott a történteken.

Itt hat óra után, senki nem sétálhat!

A várkerti sétatéren, a királyasszony kedves sétahelyén 86. ezredbeli baka sétált fel s alá a posztján, felszuronyozott puskájával. Tudni illik a történethez: ha az udvar Budapesten tartózkodott csak reggel hat óráig volt szabad a közlekedés a sétatéren, azt ilyenkor a királyi család tagjainak engedjék át. Egy félóra telhetett el az előírt idő után, s az őr egy fekete ruhás nőt vesz észre, a ki lassú lépésben sétál a fák alatt s néhol meg-megállva, le-letekint a Dunára és azután ismét tovább halad egyenesen az őr felé. Még nem jut el hozzá háromlépésnyire, a mikor az őr tele torokkal így kiált felé:

– Halt! Kicsoda maga?

 A királyné vagyok!

A szurony és a baka nem hederít erre a kijelentésre, tovább kiáltja:

 Ha maga a királyné, akkor menjen fel a szobájába, mert itt hat óra után senkinek sem szabad járni. Hallotta?

A fekete ruhás nő szívből felkacag, kiveszi az óráját s így felel az őrnek:

 Igaza van. Már fél hét.

A királyné meg tudta a baka nevét és kitüntetésre terjesztette fel a kötelességének pontos teljesítéséért.

Sokszor csókol – szerető Bözsid: A régi császári magánlevéltár kutatása során egy évszázada érdekes emléket találtak. Egy albumban régimódi cikornyás aranybetűkkel karácsonyra és újévre szóló jókívánságok voltak. Közülük az egyiket Erzsébet királyné küldte 1891. karácsonyán Korfu szigetéről Bécsbe, a Burgba Ferenc Józsefnek. Félig magyar, félig németnyelvű ajánlást írta: Gott Schütze und behüte Dich. Sokszor csókol szerető Bözsid”. (Isten óvjon és védelmezzen téged…)

Drága jó Barátném!

Néhány héttel felesége halála után 1898. október 18-án, a Gödöllőről írta Schratt Katalinnak a legmélyebb gyász napjait a kastélyban töltő Ferenc József: … ” kétszer is bementem a császárné szobáiba, ahol minden olyan volt, mint régen, még a virágok is ott voltak, akár azonnal be is költözhetett volna. Nagyon fájdalmas volt, és mégis jótékony hatású…”

Másnap Erzsébet neve napján pedig így fogalmazott:

„…A mai fájdalmas emléknapon egyesülnek majd gondolataink és imáink, gondolataink a drága Feledhetetlenről, imáink az ő lelki üdvéért… Gizellával tegnap megint bementünk az itteni szobáiba, és ma együtt veszünk rész a nyolcórai misén…”

A legkedvesebb szobor

Melyik a legkedvesebb Erzsébet szobrod kérdezte ismerősöm, akivel több, mint két évtizede utazgatunk Európában a királyné emlékhelyeit keresve. Gondolkodás nélkül rávágtam: hát a gödöllőiek… Mert három is van belőle. A legrégebbi és legismertebb az Erzsébet parkban látható, a világ első egész alakos Erzsébet királyné szobra, Róna József alkotása. 120 esztendővel ezelőtti halála után, közadakozásból készült, 1911-ben avatták fel. Zala György szépséges márvány mellszobra a királyi kastély egyik ékessége, Stróbl József remeke a városi múzeum tulajdona a várost ölelő erdők egyikében, ahol annak idején sokat sétált a királyné, a Sisi Baráti Kör emlékköve emlékeztet az Erzsébet-pihenőre.

Láttuk a bécsi Volksgartenben üldögélő Elisabethet, a halála helyszínén, Genfben felavatott igencsak modern szobrot, a rejtélyes asszonyról. Az utóbbi időben Keszthelyen, Nagykanizsán is szoborral tisztelegtek előtte. Mindszenten és még sok más helyen kopjafát állítottak emlékére. Mégis nekem a legkedvesebb egy Erdélyben, Hunyad megyében látható emlékobeliszk. Szinte jeltelen, csak az találja meg, aki nagyon keresi. A nevet is csak a Braille-íráshoz hasonlóan, újjal lehet kitapogatni.

Nekünk sikerült abban a községben, ahol alig pár százan élnek, többségében románok. És büszkén emlegetik, hogy az ő falujukban született a neves politikus a híres államférfi, Petru Groza, halála után pedig ott temették el.

Ennek ellenére és ezzel együtt is, a nem sok turisztikai látványossággal büszkélkedő faluban nagyon vigyáznak az oszlopra. A tisztelgést és megbékélést hirdetve őrzi Erzsébet királyné emlékét.

Az aradi vértanúk

Az aradi tizenhárom vértanú
A szabadságharc leverése után 1849 szeptemberének végén összeült a haditörvényszék.
A tizenhárom tábornokot felségsértés címén halálra ítélték.
Az ítéletet kimondták, de teltek-múltak a napok, és a végrehajtásról nem esett szó. A családtagok már abban bíztak, hogy Ferenc József kegyelmet ad az elítélteknek.

Október 6-án a pesti Újépület falánál főbe lőtték Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Az aradi várban pedig különleges intézkedésekkel készítették elő a kivégzést. Ezerháromszáz katonát éles töltéssel láttak el, éjjel kettőzött őrcsapatok jártak fel és alá, hajnalban az egész őrség fegyvert ragadott.
A tábornokok vigasztalására lelkészeket küldtek, de inkább őket vigasztalták az elítéltek: a papok sírva léptek be hozzájuk.
Gyalogmenetben kísérték a tábornokokat a kivégzés helyére. Egyedül Damjanich és Sujánszky lelkész ült parasztszekéren, a tábornok szivarozott, éppen elszívott egy szivart, mikor az akasztófákhoz értek.
Útközben azt mondta Sujánszky tisztelendő úrnak:
– Csak legalább Kossuthot óvja meg az Isten a mi sorsunktól, így legalább marad némi remény, hogy hazánknak még egyszer fölvirrad!
Négy tábornokot főbelövésre ítéltek – kilenc akasztófa állt a vesztőhelyen.
Először Pöltenberg előtt állt meg a porkoláb.
– Kérem, kapitány úr! (mindenkit azon a rangon szólított, amelyet egykor a császári seregben viselt).
Pöltenberg egy percnyi halasztást kért, odalépett Damjanichhoz, és megszorította a kezét. Damjanich azt mondta neki:
– Isten veled, barátom! – S azzal megcsókolta.
Egymás után léptek a tábornokok Damjanichhoz, mindenki búcsút vett tőle.
Amikor Leiningenre került a sor, ő engedélyt kért a vezénylő őrnagytól, hogy a legénységhez szólhasson.
– No, hát szóljon, de röviden!
A harmincéves ifjú most is honvéd tábornoki egyenruhát viselt, csengő hangon megszólalt, és német nyelven ezt mondta:
– Felőlem azt a hírt terjesztik egyesek, hogy én Buda felszabadításakor osztrák tiszteket meggyilkoltattam volna. Nekem nem áll módomban más védekezés, ezért itt az utolsó percben, Isten szabad ege alatt a jelenlevők előtt kijelentem, hogy ez a rólam terjesztett hír aljas rágalom!
Ezután társaihoz fordult, és azt mondta nekik:
– Isten veletek, bajtársak! Nemsokára egy más, igazabb bíró előtt állunk, ő igazságosan ítél majd fölöttünk.
Damjanich már csak Vécsey Károly tábornoktól búcsúzhat el, akit utolsónak hagytak, mert a délvidéki hadsereg megtartásáért rá különösen haragudtak.
– Éljen a haza! – kiáltotta Damjanich. Ez volt az utolsó szava. Vécsey körülnézett, nem volt kitől elbúcsúznia.
Ekkor odalépett Damjanich tábornokhoz, és megcsókolta a kezét.
Mihelyt a katonaság elvonult, és a közlekedést helyreállították, ezrével zarándokolt a nép a kivégzés helyére.
,,Arad pedig a magyar Golgota” – írta Kossuth, mert a szabadságharc mártírjai is új hitet öntöttek a hazafiak szívébe.

(Lengyel Dénes nyomán)

Török Ignác szívszélhűdésben halt meg

„ – Kegyelmet a megtévedteknek, barátod kéri ezt számukra” – Ferenc Józsefnek 1849-ben írta I. Miklós cár. A Habsburg Birodalom nagy-hatalmú ura másképp gondolta. Világosnál letette a fegyvert: a Görgey Artúr vezette magyar csapat. Haynau azonban másképpen gondolta, kihasználva a rendeletek közötti „joghézagot” október 6-án, Aradon a legfelsőbb jóváhagyás nélkül, kivégeztetett tizenhárom tisztet.

Az aradi vértanúk egyike: Török Ignác.

Akik ismerték: szelíd, sőt csendes embernek tartották, és kitűnő hadmérnöknek. Tanította későbbi parancsnokát, Görgey Artúrt is. Ahhoz, hogy a bécsi hadmérnöki akadémiára járhasson sokat kellett áldozni édesapjának, aki Grassalkovich herceg szolgálatában állt, kasznár, számvevő volt. Fia születésének évben 400 forint volt egész éves bére.

Török Ignác és Korher Franciska elsőszülött fia, 1795. június 23-án, Gödöllőn, a kastély melletti, ma is meglévő uradalmi lakóházak egyikében látta meg a napvilágot. A keresztlevelébe a János, Ignác néven jegyezték be. Még hét testvére született…

A magyar hadseregben legutóbb tábornok voltam, és a hadműszaki szakterületen az erődítési munkálatokat vezettem. Kis vagyonomat hét testvéremmel közösen birtoklom, és per tárgyát képezi.” 1849. augusztus 26-án, Aradon megtartott kihallgatásán mondta magáról a fentieket.

(A kis vagyon vélhetően azért volt veszélyben, mert 1841-ben meghalt a szinte teljesen eladósodott Grassalkovich III. Antal herceg, a gödöllői uradalmat a Viczayak örökölték, később el is adták azt Sina báróéknak.)

Török Ignác a felolvasás után a következőket fűzte hozzá a korábban általa elmondottakhoz:

Megerősítem vallomásomat, és csak azt mondhatom, hogy én az ausztriai háznak (célzás a Habsburgokra) mindig odaadó híve voltam és leszek, és nem értem, hogy engem, mint született magyar embert hogyan vehettek bele az erjedés középpontjába éppen ennek a szomorú forradalomnak a kitörésekor.”

A haditörvényszék tárgyalásán, Török elmondta még: „Megerősítem vallomásomat és személyi adataimhoz azt kell még hozzátennem, hogy én hét szegény sorsú testvér közt a legidősebb vagyok. Mivel apám az én neveltetésemre költött, úgy éreztem, hogy halála után köteles vagyok átvenni az atyai szerepet. Testvérem közül két szegény hajadon húgomat teljesen én tartom el, és a többieket legalább annyira támogatnom kell, hogy folytathassák és befejezhessék azt az örökösödési pert, amelyből mindegyikünkre egy kis örökrész eshet.”

Az érvelés is teljesen felesleges volt, a haditörvényszék még az nap kimondta az ítéletet. Török Ignác vádlott esetében: „Komárom várának egy cs. kir. osztrák csapatosztály által való ostroma alatt egy ideig az ottani várparancsnok tisztét töltötte be, és később az esztergomi és szegedi sáncépítkezéseken tevékenykedett, és a forradalmi kormánytól a tábornokká való előléptetést elfogadta.”

Az összes vádlott elveszítette az osztrák hadseregben viselt tiszti rangját és nyugdíját is.

Schückl hadbíró százados jelentette: 1849. október 6-án reggel hat órakor az ítéletet végrehajtották, kivétel Gáspár András, – ő korábban együtt lovagolt Ferenc Józseffel!

A sorból Török Ignácot szólították másodikként, a várárokban a hideg szél lesodorta az óriás termetű ember parókáját, kopasz feje fázott, sírógörcsöt kapott. Valójában fölöslegesen akasztották fel: már korábban szívszélhűdésben meghalt.

A kivégzésről Teleki Sándor jegyezte fel: Török tábornokot a tölgyfából ácsolt bitóhoz is elkísérte kutyája: „értetlenül és szomorúan nézett urára.” (Köszönet a segítségért néhai dr. Katona Tamásnak.)

Az aradi vértanúk utolsó mondatait feljegyezték az utókornak, Török Ignácé ez volt: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”

A kegyelet teljes évforduló körül mindig felvetődik a kérdés: megkapja-e a méltó tiszteletet a tizenhárom tábornok? Minden érintett település meggyászolja saját aradi vértanúját, Gödöllőn a Török Ignác Gimnáziumnál lévő mellszobornál szokták elhelyezni a megemlékezés virágait. Most még, legalábbis. Ha befejeződik Török Ignác szülőházának felújítása elképzelhető, hogy ott is lesz majd megemlékezés.

Már az 1930-as években sürgették a helyi újságokban, hogy hozzák haza Gödöllőre, Török Ignác hamvait. Az elutasítás kedvét szegte a kezdeményezőknek. Később került szóba újítsák fel szülőházát és az épületet, ahol gyerekkorában lakott. Sokat kellett várni, de ez a kérés nemsokára teljesül.

A kis kopott épületrész és a csodálatos barokk palota. Az ellentmondás között összekötő kapocs Grassalkovich II. Antal.

Az ország legnagyobb alapterületű műemlék-együttese, a Gödöllői Királyi Kastély szomszédságában született a későbbi aradi vértanú. Édesapja, nemescsói Török Ignác akkoriban kasznárként dolgozott a Grassalkovich birtokon, ezért is látta meg ott a napvilágot. Megbízható szakember hírében állt, számtartó majd pénztárnok lett. Mint ilyen lakhatott az uradalmi házak „szolgálati lakásaiban.” Ugyanis, ahogy édesapja mind magasabb pozícióba került, a család költözött az új megbízatáshoz járó házba.

Ezért is volt egyértelműen kimondani: itt született a kis Ignác 1795-ben. Gyakorlatilag az Ady Endre sétány és a Martinovics utcai ma is meglévő házakról, illetve azokról, melyek még megmaradtak, van szó.

A 2011-es nagy sikerű barokk tematikus év szenzációja volt az éjszakai vetítés. A számítógépes animáció tette lehetővé, hogy a református templom falára vetítsék – a különböző dokumentumok megismerése után – milyenek is voltak azok az épületek.

Az évszázadok, sőt immáron évezredek alatt a különböző bontások, átalakítások miatt a szóban forgó házak sokat változtak, sőt aggodalomra módot adó állapotban vannak. A műemlékvédelem alatt állnak, ennek megfelelően dr. Czeglédi Noémi, a Gödöllői Városi Múzeum történésze és Szőke Balázs kutatásai alapján neki látnak a helyreállításnak.

A krónikás kérdése: vajon mit szólt volna Ferenc József, ha megtudja, hogy legfőbb bűnének tartott kivégzés egyik érintettje néhány száz méterre született és lakott tőle, igaz néhány évtizeddel, korábban? A feleletet adja meg az olvasó.

A három Grassalkovich

Hányan voltak a Grassalkovichok? A portré rovatban, ezúttal a kastélyt építtető családról is szó lesz, annak apropóján, hogy a kastély 3 aranykora címmel programsorozatot szervezett a Gödöllői Lokálpatrióta Klub. „A szakértő vendégek dr. Czeglédi Noémi történész, Szabó Margit újságíró, a kastély korábbi sajtófőnöke és dr. Ujváry Tamás, a kastély igazgatója válaszoltak Mészáros Beáta drámapedagógus kérdéseire. Közreműködött Váray-Major Zsófia és Váray Domonkos zongorán és Váray Péter csellón.
A vendégeket Mészáros Bea fuvola játékkal, Kósáné Szabó Beáta gitárzenével fogadta.” olvasható egyebek között Gödöllő információs oldalán. A három Grassalkovichról elhangzottak egy része szerkesztett formában olvasható. És a helyszíni ígérethez híven néhány érdekesség Mayerhoffer Andrásról, akinek fő művéről, a gödöllői kastélyról írta Révhelyi Elemér művészettörténész:„Az egész homlokzat külsejének harmonikus elosztása, a nemes arányok, az ismétlődő ritmusok, a dekoráció finomsága hangulatos, bájos könnyed eleganciával párosult előkelőséget kölcsönöz az épületnek”
Mivel többen kérték a gasztro rovatban, a Grassalkovich-palacsinta receptje. Tessék elkészíteni, nagyon finom!!!

Napjainkban biztos médiasztár lenne Grassalkovich Antal. (1694-1771) A napilapok újabb és újabb vállalkozásairól, a gazdasági szaksajtó az előbbiek mélyebb elemzésével, a lakberendezéssel foglalkozó magazinok bemutatnák éppen elkészült legújabb kastélyát, a katolikus fórumok az általa legutóbb épített, bővített és felszentelt templomról számolnának be. Valószínű, vezetné a 100 leggazdagabb magyar listáját, az év menedzserévé választanák, vélhetően többször is. De miről írnának a színes, ha úgy tetszik a bulvárlapok? Valószínű családi életéről. Ostromolnák a kereskedelmi rádiók és tv-csatornák, és lenne is miről tudatni a családi „legendákra” mindig éhes olvasót, nézőt, hallgatót.

Házasságairól a korabeli Kurír, ez volt az első bulvárnak nevezett újság nálunk a rendszerváltás környékén ezzel a címmel jelent volna meg az első házasságkötésekor:
Hivatali főnökének lányát vette el!

Ami meg is történt: 28 évesen állt az oltár előtt, a nálánál egy esztendővel idősebb Langh Erzsébetnek fogadta meg mellette lesz: míg Isten el nem választja. Erre sokkal hamarabb sor került, mint gondolta volna. Az ifjú asszony Bajthay István, Pest megye alispánjának özvegye volt. Aki már férje halálának évében eldobta az özvegyi fátyolt. Két lányt – Erzsébet és Terézia – és egy fiút hozott a házasságba. A fiú Zsidón (most Vácegres) született, a nevelőapja, odaadóan gondoskodott róla. Iskolái befejezése után az ifjú Bajthay tanította magyar nyelvre a kalapos királyt, II. Józsefet, majd Erdélyben lett püspök.
Hétévi házasság után halt meg az első felesége. (A halotti anyakönyvi bejegyzés szerint Pesten, a pálosok templomában [ma Egyetemi templom] temették el. Voltunk ott, de abban az időben ott nem voltak temetések.
Szilveszterkor újranősül Grassalkovich, adta volna hírül a Kurír. És valóban hétévnyi özvegység után, romantikus időpontban, Szilveszter napján kötötte második házasságát Grassalkovich. 1731. december 31-én, Eperjesen vezette oltár elé báró Klobusiczky Krisztinát.
Az ara 19 éves volt, és néhány évvel később dúsgazdag. Egy év múlva megszületett első gyermekük: Franciska, később Draskovich János felesége lett. A boldog apa a következő esztendőben bárói rangot kapott. Évenként újabb és újabb gyerek látott napvilágot. 1734-ben megszületett az első fiú, Antal. Egy évvel később Klára lánya 1735-ben, Gödöllőn. Mivel akkor még ott nem volt plébánia, Isaszegen anyakönyvezték és ott is kötött házasságot 1755-ben Esterházy Gáborral, akit aztán Gödöllőn ért a halál és most a besenyői altemplomban nyugszik, az apósával, anyósával…

Köszönet Németh Lászlónak a fotóért!


Anna Mária, a következő ifjú hölgy Haller Gábor felesége lett. Ignác 1737-ben jött a világra és végül 1738-ban Teréz, kinek születése után két héttel az édesanya meghalt. A legnagyobb árva hatéves, a legkisebb kéthetes volt. A megrendült özvegyet még egy tragédia érte abban az évben.
Felesége után kisfiát is elvesztette Grassalkovich
Tudatta volna a Kurír, alig valamivel több, mint egyéves korában meghalt másodszülött kisfia is.
Özvegysége idején még többet dolgozott, templomokat-kastélyokat épített, ma úgy mondanánk, a munkába feledkezett. Az időközben zajló örökösödési háborúban Mária Terézia mellé állította a magyar rendeket, akik életüket és vérüket ajánlották a királynőnek. Nem maradt el az elismerés sem: az uralkodónő 1743-ban a grófi címet adományozott neki.
Árva gyermekei neveléséhez a kicsik nagynénjétől, elhunyt felesége nővérétől Klubusitzky Teréziától kért segítséget, aki akkor még Forgách Ferenc gróf felesége volt, gyermektelen házasságban éltek. Az időközben özveggyé vált asszony nagy szeretettel és odaadással nevelte a félárvákat. köztük a csecsemőt is. Amikor a hogyan történhetett mindez, hiszen akkoriban még nem voltak csecsemőtápszerek után érdeklődtem a Semmelweis Múzeumban azt mondták: a legkisebbet valószínű langyos kecsketejjel táplálhatta. És néhány napos bárány bundácskájába bugyolálta, meg ne fázzon.
Amikor 1751-ben Mária Terézia Gödöllőn járt, nem csak a hivatalos ügyeket beszéltette meg Grassalkovich-csal. A királynőt érdekelte, hogyan él, mi van a gyermekeivel. Állítólag akkor hangzott el a javaslat. Ha már úgyis a sógornő neveli gyerekeket, és mind a ketten özvegyek: miért nem házasodnak össze. Forduljunk ismét a Kurírhoz: A királynő tanácsára: Sógornőjét veszi el Grassalkovich!

Mária Terézia látogatása után egy évvel meg is tartották az esküvőt, a menyasszony akkor már 43 éves volt, a vőlegény sem volt éppen fiatal, így Grassalkovichnak ebből a házasságából nem születtek utódok. Megértésben, harmóniában nevelték a félárvákat, sőt Grassalkovich első feleségének a korábbi házasságból született gyermekeit is. Nem véletlen, hogy a kastélyt folyamatosan újabb szárnyakkal bővítette.

Hol töltötte az éjszakát az özvegyasszony? – kérdezte volna Kurír, ha eljutott volna hozzá a hír. (légifoto.com)

Máriabesnyőn (a templomot, kolostort is ő építette) a néhány éve az akkor még ott élő kapucinus szerzetesek mondták, hogy a rendházban mindig fenntartottak a földesúr részére egy üres cellát. Grassalkovich I. Antal, ha bármilyen gondja volt, ha kellett több napig is magányba vonulva kereste a problémára a legjobb megoldást. Szintén a fáma szerint, özvegységre jutott harmadik felesége is szívesen vitette ki magát Besnyőre, és ha úgy adódott, még az éjszakát is a kolostorban töltötte. Ez a kiváltság, értelemszerűen, más hölgynek nem járt.

Egyetlen felnőtt kort megért fia, II. Antal (1734-1794) Esterházy Anna Máriát vette feleségül Az utódok számát illetően eltérőek a családfa adatai: az 1759-ben született Antal 7 éves korában meghalt, az 1760-ban született Mária Anna Viczay Mihály felesége lett ezt a nevet érdemes megjegyezni. Apósa halála után ő foglalkozott a Grassalkovich birodalommal. A további gyerekek közül Terézia néhány napot élt. Ottilia kezét Forgách Antal kérte meg. Jánost éppen csak megkeresztelték, meghalt. A két esztendővel később született Erzsébet Esterházy Ferenc felesége lett. A harmadik fiú csak pár órát élt. Végül 1771-ben utolsó gyermekként született meg herceg Grassalkovich III. Antal. Időközben édesapját hercegi rangra emelték. Csak a nagyapa érdemeinek köszönhetően a három elhunyt kisfiú után az unoka is megőrizhette rangját a birodalmi hercegi címet csak az első fiú örökölhette.

Kedvenc Kurírunk beszámolója:
Újabb királynői kegy:
Herceg lehet Grassalkovich Antal
1793-ban Grassalkovich III. Antal, unokatestvérét Esterházy Leopoldinát vette el.

Gyermekük nem született. Egy fél árva kislányt adoptáltak, Mária Henriette Aspasie le Marcant de Montvalt, aki Esterházy Kázmér felesége lett.
A Grassalkovich I. Antal családja férfiágon kihalt. A lányok utódai Draskovich, Haller, Esterházy, Haller és Forgách hercegekkel kötött házasságuk révén ma is köztünk élnek. A sikeres családfőre épített öröksége: kastélyok, templomok sokasága emlékeztet. A dinasztiaalapító testvéreinek köszönhetően napjainkban is többen használják a nevet, így most is lehet találkozni akár Grassalkovich Antallal.

Végül egy bónusz-hír: A szociálisan igen érzékeny I. Antal az idős, betegeskedő uradalmi alkalmazottaknak ispotály akart építeni. A sok-sok családi és egyéb gond miatt ezt nem tudta megvalósítani. Viszont unokájának felesége, Leopoldina beteljesítette a „nagyapa” tervét. A volt szegényház épületére később még visszatérünk.

Talán véletlenül, talán nem, de Mayerhoffer András és „munkaadója” Grassalkovich Antal ugyanabban az évben halt meg. A főúr hetvenhét évet élt, az építőmester nyolcvanegyet.

Mayerhoffer András munkássága

Több mint négy évtizedig tartott együttműködésük – napjainkig csodás kastélyok, templomok bizonyítják ritka szerencsés volt találkozásuk.

A megbízóról sokat tudunk, megbízottról viszont keveset. Az internetes lexikonok sem segítenek:

„Salzburg, 1690 – Pest, 1771): építőmester. Életéről keveset tudunk. Ausztriából fiatalon került Magyarországra. Működésével jórészt a Grassalkovichok és baráti körük építészeti igényeit elégítette ki. A hazai barokk-rokokó építészet egyik legtehetségesebb képviselője.”

A szlovák származású Grassalkovich és az eredetileg salzburgi illetőségű Mayerhoffer András vélhetően az 1720-as években ismerkedtek meg.

Hogy hol és miért? És hogyan folytatódott az együttműködés? Erre adott választ az „A régi Buda és Pest építőmesterei Mária Terézia korában” című tanulmány. 1932-ben adta közre Révhelyi Elemér (Réh írói néven) művészettörténész és a műszaki tudományok doktora. A kutatók hihetetlen pontosságával közli az eredeti, elsődleges forrásokat is, ezek azért fontosak, mert egy részük azóta megsemmisült. Révhelyi Elemér tanulmányának felhasználásával próbáljuk felderíteni Grassalkovich Antal és Mayerhoffer András együttműködésének történetét.

Az első közös művük a pálosok pesti temploma, napjainkban inkább Egyetemi templomként ismerjük. Az egyetlen hazai alapítású férfi szerzetesrend régi vágya volt egy templom építése.

Az első jelentős adományt Koháry István tette, de az kevésnek bizonyult, az alapkőletétel 1725-ben volt…

Egy szebb, pompázóbb templom gondolatat, álma, terve csak 1730 körül jutott közelebb az elhatározáshoz, a megvalósuláshoz, mert ekkor indul meg főleg a magyarság körében az a buzgó áldozatkészség, mely biztosította a rend anyagi helyzetét. Doloczky Mária és Koháry István alapítványa után 1729-ben maga Grassalkovich Antal boldogult első feleségének, Langh Erzsébet halálának emlékezetére – kit, mint a templom legelső hallottját a pálosok kriptájába helyeztetett el – gazdagon megajándékozza a rendet. S ha Koháry az építés megkezdésében, Grassalkovich annak folytatásában és befejezésében érdemelte ki a pálosok háláját, kiket állandóan támogatott s nemcsak az evangéliumi oldal első mellékkápolnájának ma teljesen átalakított Szt. Anna oltára, hanem e templomnak, s Budapestnek is legszebb, legművésziesebb főoltára is az ő bőkezűségét hirdeti. Példáját követik később a Daróczy. Barbacsy, Forgách, Péterffy, Rudnyánszky, Kászonyi stb. családok.”

A szerző feltételezése szerint Mayerhoffer Andrást a kor ismert építésze, Johann Lucas von Hildebrandt küldte Magyarországra, hogy az általa tervezett ráckevei s talán a béllyei kastélyt is, melyek a háborús idők alatt félbe maradtak, befejezze.
Mayerhoffer az addigi idős építőmester, Drenker Mátyás halála évében, 1729-ben vehette át a templom építésének irányítását. Révhelyi szerint:

Következtetéseink szerint a pálos templom lehetett Mayerhoffer művészetének próbaköve s innen indult el alkotó útjára, akinek neve fiain át betöltötte a XVIII. századot.”

Hogyan él ezekben az években Grassalkovich Antal? A válasz ismét Révhelyitől tudható meg.
„Grassalkovich Antal, ki Budán lakott, első felesége halála után átköltözik Pestre, ahol 1730 körül megszerzi az akkor Hatvani-utca sarkán fekvő házhelyet s 1735-ben már teljesen készen állott Pest legszebb palotája.

Bél Mátyástól kezdve minden Pestről szóló leírás említést tesz szépségéről s ezért kíméletlen lebontása pótolhatatlan veszteséget jelent a barokk művészet számára. 150 évig tartó tündöklése után megérdemelt volna a város részéről annyi kegyeletet, hogy legalább kapuzatát s egy-két ablakát megőrizték volna.”

És most érkeztünk el Mayerhoffer legismertebb alkotásához, a gödöllői kastélyhoz.
1743 tavaszán emelte Mária Terézia Grassalkovich bárót a grófok sorába s úgy látszik a sikerekben mind magasabbra emelkedő szegény magyar nemes valahányszor nagyobb méltóságot ért el, ezt a hatalmat valamiképpen megfelelő művészi alkotás formájában is kifejezésre akarta juttatni. Pestkörnyéki birtokainak központjává a szép fekvésű Gödöllőt tette meg s növekvő gazdagságával tekintélyének, rangjának szimbólumaként a nyugati országok főuraihoz hasonlóan pompás kastély felépítését határozta el.

A kastélyépítészet stílusteremtő példaképe a gödöllői barokk palota lett. A környéken és távolabb is egymásután emelkedtek a nagyon hasonlatos épületek.

„A vidéki kastélyok közül a gácsi várnak kastéllyá való átalakítása 1736 után kezdődött meg s Cziráky Margit grófnő, Forgách János gróf özvegye mintegy 18 985 forintot költött annak felépítésére. A Forgách grófokról meg kell jegyeznünk, hogy a Grassalkovichokkal nem csak baráti viszonyban, hanem a legszorosabb rokonságban állottak. Így a gácsi Forgách János, Grassalkovich leányát, Terézt vette feleségül s Forgách Ferenc gróf felesége pedig Klobusitzky Teréz, Grassalkovich feleségének, Krisztinának édes testvére volt, aki nővére halála után Grassalkovich harmadik felesége lett.

Visszatérve Mayerhoffer mesterre, Franciska nevű lánya mellett két fia volt. János ((1721-1780) apjánál tanult, mestercímet 1753-ban kapott. Grassalkovich megbízásából 1762-63 között ő építette a máriabesnyői kolostort és templomot. (Később Gföller Jakab óbudai építőmester bővítette, átalakította.) Apja halála után János fejezte be a gödöllői kálvária építését.
Mayerhoffer András (1725-1785) szintén apjánál tanult és 1764-ben kapott mesterjogot, a Grassalkovichoktól kapott megbízásokat templomok átépítésére, bővítésére.
Olvasgatva Révhelyi Elemér tanulmányát, egy eddig kevésbé ismert megállapítást feltétlenül érdemes idézni:

„A gödöllői kastélyban találjuk meg különben is a királyi palota legközvetlenebb mintaképét, melynek építése közben (1744-50) történik az ünnepélyes alapkőletétel (1749. május 13.)… A királyi palota és a gödöllői kastély, e két jelentős épület közti összefüggésnek legszembetűnőbb jegye a kettős kupola, mely mindkét homlokzaton erőteljesebb középhangsúlyt ad.”

A királyi palota 18. századi építőmesterei között ugyan nem jegyzik Mayerhoffer András nevét. Mi ezt ezennel pótoljuk. Honnan tehát a Révhelyi által említett hasonlóság? Mária Terézia, amikor megkezdődött a királyi palota bővítése, a munka irányításával Grassalkovichot bízta meg, ő pedig szólt Mayerhoffernek…
A harmonikus együttműködés példája, a sokat emlegetett, a jellegzetes stílusteremtő megoldás: a fordított kettős U-betű, a kastély főépületéből tárul fel a kert szépsége… (fotó: civertan)

Dívák az Öreghegyen: Blaha Lujza, Ligeti Juliska és Hegyesi Mari

Találkozhatott-e Gödöllőn Blaha Lujza Ligeti Juliska és Hegyesi Mari? A kérdésre a válasz: igen.
A 19. század utolsó évtizedeiben az Öreghegyen (Óhegyen) szinte szomszéd volt a nemzet csalogánya és a Nemzeti Színház másik örökös tagja, Hegyesi Mari. A ma Blahané néven ismert gödöllői városrészben már egyik nevezetes villa sincs meg. A negyedik művésznő, akinek a neve idekívánkozik Jászai Mari (1850-1926). A legnagyobb tragikának tartott művésznő ezt jegyezte fel naplójába 1893. október 14-én :
Hangverseny előtt a kedves Ilka volt idefönn, hogy szedessem le Gödöllőn a szőlőt. Holnap kimegyek vele oda. Nem fog ártani egy kis levegő, mert torkom és mellem nincs valami fényes állapotban.
Hogy Gödöllőn hol is volt a szőlőbirtok azt eddig nem sikerült kideríteni…Így az ünnepelt tragikáról, Jászai Mariról A nemzet csalogányának villája, abban a városrészben volt, amelyik most a nevét viseli.
Blaha Lujza (1850-1926 Jászai Marival azonos évben született és halt meg) lánya és fia gyermekéveit, a nagymama felügyelete mellett abban a házban töltötte, amit Erzsébet királyné is felkeresett. (Napjainkban már csak töredéke van meg.) Az Öreghegyen tavasztól őszig élvezték a kicsik a szép vidéket, a jó levegőt, Gödöllő kedvelt doktor bácsijának, Teghze Lajosnak, a család orvosának, nem sok dolga volt velük, majd kicsattantak az egészségtől.

Ligeti Juliska (1877-1945) alig, hogy tizennyolc évesen befejezte a színiakadémiát, a Nemzeti Színház tagja lett.
Szerelmét, későbbi férjét is a színpadon ismerte meg Dezső József személyében. A nyarakat Gödöllőn töltötték.
Ady Endre 1905-ben a Budapesti Napló munkatársaként lelkes színházba járó lévén kritikát írt az azóta már elfeledett Killicrankie hercege című darabról:
Nekünk – bevalljuk – a két férfiszereplő tetszett legjobban. Császár és Dezső, de főként Dezső. Ők nagyon intelligensek, nagyon ötletesek, kedvesek, mulatságosak voltak. Mindezt szóról-szóra a hölgyekről, Csillag Terézről és Ligeti Juliskáról el lehet, sőt el kell mondanunk. De Csillag Teréz talán rusztikusabbnak vélte az özvegy enyvgyárosnét, mint amilyen. Ligeti Juliska pedig egyénisége miatt nem lehetett sem elég makrancos, sem elég ladys. Ez egyben bók is mindkettejüknek.
Sokáig játszotta Ligeti Juliska Goldoni: Mirandolina című vígjátékának címszerepét, ő volt Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában Puck, és a korabeli fáma szerint Vörösmarty Mihály a Csongor és Tündében mintha neki szánta Ilma szerepét. Egyik legnagyobb sikerét Gárdonyi Géza A bor című vígjátékában aratta. A szerzőnek annyira megtetszett játéka, hogy kifejezetten Ligeti Juliskának írt egy másik darabot, ezt Annuska címmel játszották, ilyen elismerésben, abban az időben is csak kevés színésznő részesült Több filmben is szerepelt a két háború között. Az 1939-ben készült Semmelweis című filmben az anyák megmentőjének édesanyját játszotta.
A harmadik művésznőről méltatlanul keveset tudunk, pedig Hegyesi Mari (1861-1925) gödöllői jelenlétét, kötődését utca is őrzi városunkban. Korabeli írások részleteivel pótoljuk az ismeretek hiányát, idézzük fel életét. A pályakezdő Ady Endre, a Nagyváradi Napló munkatársaként írta:
Egyszer egy olasz drámaíró darabjára készült a Nemzeti Színház. A főszerepet K. Hegyesi Mari asszony kapta. Egy Olaszországban utazgató budapesti újságíró meglátogatta ebben az időben a darab íróját, s megmutatta darabja budapesti sikerének letéteményesét. Az olasz író sokáig nézte a képet, s fölsóhajtott: – Nagyon szép. Csodásan szép. Lehetetlen, hogy ilyen szép asszony jó színésznő legyen…K. Hegyesi Mari asszonynak ez ellen a kétség ellen mindig küzdeni kell. Pedig oktalan kétség volt. K. Hegyesi Mari asszony jó színésznő.
Nagyváradi vendégszereplése idején már háromgyerekes édesanya volt, és negyvenéves. Rajongtak érte, ki tehetségéért, ki szépségért. Csinos is lehetett, hiszen mint Krúdy Gyula – ki más – tudatta a korabeli Magyar Hírlapban, az újság által meghirdetett lábszépségversenyt Hegyesi Mari nyerte meg. Ez csak azért érdekes, mert mindez a 19. század utolsó éviben bizony még a hölgyek bokája sem nagyon villant ki a hosszú szoknyák alól!!!
Hegyesi Mari eljátszhatta minden színésznő szerepálmát: Rómeó Júliát, majd Évát Az ember tragédiájában, Melindát a Bánk bánban és sok-sok dráma és vígjáték főszerepét.
Férje (a második) Kaffka László államtitkár volt, unokatestvére Kaffka Margitnak. Az írónő-költőnő is írt rokonáról:
Mert olyan szép volt, mert szépen, jólesőn beszélte a magyar szót… emlékszem egypár csodálatosan tisztult, megdöbbentő egyszerűségű hangjára; voltak mondatai, amiket egyedül csak ő mondott úgy, s amiken át az ember félsejtéssel megjósolhatta volna a legmaibb fajtájú színjátszást évtizedekkel ezelőtt, mikor még híre sem volt nálunk.
A kamera is felfedezte, Camilla hercegnőt játszotta Szigligeti Ede: A szökött katona c. népszínművének filmváltozatában. Sajnos eddig egyetlen kópia sem került elő, pedig számunkra különösen érdekes lenne, Gödöllőn is forgatott a stáb.
Korán felfedezték, tizenöt éves korában már szerepelt, két év múlva felesége lett egy vidéki, ahogy akkoriban mondták ünnepelt színésznek, Kiss Mihálynak, de nemsokára el is váltak. Kassán, Szegeden, Aradon, Nagyváradon játszott, aztán Pestre az ország első színpadára a Nemzeti Színházba. Közben (ismét) férjhez ment a fentebb már említett Kaffka Lászlóhoz. Zilahy Lajos tollából ismerhető egy számára majdnem tragikusan végződő rajongás:
És ekkor szeretett belé az akkori színész nemzedék legelső hős szerelmese, Nagy Imre. Ez a szerelem tragikus véget jelentett az országos hírű színész számára. De ez az öngyilkosság sohasem vetett árnyékot Hegyesi Marira. Nem tehetett róla, nem tehetett másként: megmaradt a férje oldalán.
Két fia és egy kislánya született, a Kaffka-család szívesen időzött Gödöllőn, a művésznő ismert és szeretett alakja volt a korabeli Gödöllőnek.
Ha jól emlékszem rá, titkár (mármint Kaffka László) korában nősült, vette el Hegyesi Marit, a Nemzeti Színház és tán a világ minden színházának eddig való leggyönyörűbb, legszépségesebb művésznőjét. – Dicsőitették: akkor jöttek ki Gödöllőre, az öreghegyi nyaralójukba. Tündéri fészket vertek a domb fenséges kilátású déli oldalán az egyszerű házban, melyet feltornyoztak azután „Kacsalábon forgó tündérpalotának.” A Blaháné-féle paraszt szoba a fészek ékessége, a bútorokat a Szeged városától kapta emlékbe a „nemzet csalogánya”, ahogy Blahánét akkor nevezték, ez a bútorzat, a szoba berendezése, úgy ahogy Szeged azt összeállította, ahogy Blaháné együtt tartotta és utána, ahogy Kaffkáék nagy szeretettel gondozták, valójában néprajzi műemlék.
Az Öreghegyet olimposznak emlegette Magyar Kázmér, utalva arra, hogy a görög mitológiában Olimposz volt a múzsák lakhelye. Esetünkben a múzsák alatt művészek értendők: Paulay Ede, akinek Blaha Lujza adta el a házát, és a pl. a Dezső József – Ligeti Juliska házaspár.
Hegyesi Mari személyesen nem találkozott Erzsébet királynéval, de ő is, mint sokan mások nagyon tisztelte. Amikor 1901-ben az Erzsébet parkban, a nem sokkal korábban felavatott szobornál először rendeztek koszorúzást, az ország ünnepelt művésznője az első hívó szóra vállalta, hogy elmond egy alkalmi költeményt. A királyné magyartanárával, Falk Miksával és számos más nevezetes kortársával levelezett. Élénken érdekelték, nemcsak a színházzal kapcsolatos témák, az időmúlásával mind több idő töltött gyermekeivel. Az első világháborúban hónapokig aggódva várta a harcterekről érkező híreket, kisebbik fia, Kaffka Péter (a későbbi híres építész) egy évig volt olasz hadifogságban.
A Monarchia összeomlása után már egyre többet panaszkodott a korára, a fáradtságra. Bár a kastély akkori lakóihoz is bejáratos volt egy fennmaradt levél szerint, egészségi állapota miatt, már a megtisztelő meghívásoknak sem mindig tudott eleget tenni

Magyarország kormányzója és Horthy Miklósné
Ő főméltóságainak a részemre folyó hó 19-én délutáni teára hódolatteljes tisztelettel kelt meghívását hálásan köszöntöm. Fájdalom, hogy gyengélkedésem miatt ezúttal nem lehet személyes hódolatomat bemutatni.
Gödöllő, 1921. május 17-én
K. Hegyesi Mari

Férje 1923-ban bekövetkezett halála után végkép magába roskadt, bár gyerekei anyagilag is támogatták, özvegyi kegydíjért folyamodott, saját jogon nem járt neki nyugellátás.
A két idősebb pályatárs Blaha Lujza és Jászai Mari talán egyetértően helyeselt a Hegyesi Mariról írt nekrológot olvasva. Zilahy Lajos a Nyugat című folyóiratban búcsúztatta a 74. születésnapja előtt egy hónappal elhunyt Hegyesi Marit:

A legszebb asszony volt… színészi lénye tele volt árnyékos szépséggel, sötét, bársonyos melegséggel és mindig és mindenütt az egyszerűség monumentalitásával. A magyar kamara-játékot Pethes Imre után ővele érte a legnagyobb veszteség. Valaki, aki a kulisszák mögött is mindig méltóságos maradt, valaki, akit ebben a festett világban mindenki szinte dédelgetve szeretett. Azt mondják, az utóbbi időben előadás után már idegesen és türelmetlenül szaladt haza, hogy megspórolja a kétezer korona kapupénzt. De halála előtt pár héttel több milliót ajánlott fel egy bajbajutott szegény kollégájának. És halála előtt pár órával megfogta az őt ápolók kezét és azt mondta nekik: ‘Énnekem negyven krajcáros temetést rendezzetek.’

A három egykori gödöllői diva a Fiumei úti (Kerepesi) temetőben nyugszik. Blaha Lujza és Ligeti Juliska (és férje) síremlékéről találtunk fotót, megköszönjük és jutalom- könyvvel ismerjük el, ha olvasóink közül valaki küld fotót Hegyesi Mari sírjáról.


Tündérmese a múlt századból
Magyar királyné az albán trónon

Az Árpádházi-királyok idején és később többször került magyar arisztokrata hölgy más ország trónjára. Apponyi Geraldine albán királyné volt közülük – legalábbis tudomásunk szerint – az utolsó. A híresen szép kisasszony 1915-ben született Budapesten és 2002- ben halt meg Tiranában.

Míg Európa több országában a múlt század első évtizedeiben összeomlott a monarchia, addig a Balkánon éppen akkor jött létre az Albán Királyság. A rendszerváltás nyertese mindenképpen Ahmet Zogu király volt, akit jól ismertek az alattvalók, hiszen korábban külügyminiszter és kormányfő is volt.
A gödöllői Grassalkovich kastélyt az 1930-as években Horthy Miklós kormányzó használta. A barokk palotában főleg nyáron sokan megfordultak, köztük gróf Edelsheim Gyulai Ilona és a két leánytestvér: gróf Apponyi Geraldine és Madleine.
Budapest vendége volt akkoriban Zogu király, aki feleséget keresett megának, azért fényképet küldtek neki a korban hozzá illő hölgyekről.
Az ötlet bevált a királynak megtetszett a magyar gróf kisasszony és feleségül is vette. Csöppet sem meglepő, hogy a Szépművészeti Múzeumban képeslapokat áruló Apponyi-lány az első látásra igent mondott. A király is tüzet fogott, hitvesének még azt is „megengedte,” hogy nem tér át a mohamedán hitre, hanem megőrzi az Apponyiak katolikus vallását.
Így lett a 20. század egyik tündérmeséje az albán király és a magyar lány esküvője.
Apponyi Geraldine 1915. augusztus elején (6-án) született.
A tündérmese a világháború kirobbanása miatt szakadt félbe. A királynénak néhány napos kisfiával kellett menekülnie Albániából. Férjével először Egyiptomban, majd Európába több királyi udvarában éltek száműzetésben.
A fiatalasszony nagy fájdalmára eltemette a hosszas betegség után meghalt férjét. Fia Afrikában maradt…

Ő az Ibériai félszigeten telepedett le. Ott találkozott ismét lánykori barátnőjével Edelsheim Gyulai Ilona grófnővel, aki ifj. Horthy István özvegyeként élt ott. Sokat beszélgettek a lánykori álmokról a kastélyban töltött évekről. Korán félbeszakadt asszony életükről. Mint Ilona asszony nem sokkal halála előtt elmondta, a volt albán királyné nagy álma volt, hogy még egyszer eljöjjön Gödöllőre, abba a kastélyba, ahol példaképe Erzsébet királyné is élt.

Unokája Leka trónörökös viszont megcsodálta a Gödöllői Királyi Kastélyt. A Grassalkovich kastély építőjének egyik oldalági rokona is jelent volt, és a kastély volt igazgatója prof. Dr. Körösvölgyi László még zongorázott is a vendégek tiszteletére.


Leopoldina kertjének ékessége: a juharlevelű platánfa

A Hattyús-tó tervezett újraépítése miatt az érdeklődés középpontjába került Grassalkovics III. Antalné Esterházy Leopoldina (1776 -1864 – a máriabesnyői családi kriptában nyugszik férjével együtt), híres kertje. A dinasztiaalapító Grassalkovich Antal unokájának felesége közreműködésével lett a korábbi franciakertből angolpark, és akkor létesült a két Hattyús-tó is.

. . . Grassalkovich hercegnő gödöllői virágos kertjének elrendezése annyira ízléses, s a növényeket olyan gondosan ápolják, hogy talán még Angliában sem lehetne szebbet találni. A lehető legelőnyösebb módon alkalmazzák a gyep, a liget, a lugas minden változatát, csakúgy, mint a rácsos szaletli, a virágkosarak és – csokrok szerényebb  fényűzésben rejlő összes lehetőségét. Itt Gödöllőn azonban, a sok szépség közepette, melyet természet és művészet oly bőkezűen szórt erre a tájra, dehogy is törtük ilyesmin a fejünket, amit láttunk, annyira elkápráztatott és felvidított, hogy semmi kedvünk sem volt bírálgatni.

Az angliai születésű John Paget orvos (1808-1892) Wesselényi Polixénát vette feleségül, és mielőtt a reformkor Magyarországán letelepedett volna másfél évig utazgatott hazánkban. A kastélyparkban töltött kellemes órákra emlékezve írta fent idézett megállapítását.

A kastélyt övező zöldterület annak idején három részből állt:
A  főhomlokzattal szemben volt az úgynevezett alsópark.
A díszudvar mögött terült el a felsőpark (nagyjából a mai kastélypark) és a HÉV vonal túloldalán lévő (most Erzsébet-park) területet nevezték a herceg mulatókertjének.  Egy 1799-es leírásból ismert, hogy a kálvária alatt a Pazsaki-források (Rákos patak forrásai) vizét gyűjtötték össze, amit cserépcsöveken vezette oda Szada határából, azt kőmedencében gyűjtötték össze, és abból táplálták a szökőkutakat.

Franciaországból indult a  “vissza a természethez” mottó jegyében, szinte egész Európában eszelős kertépítési mánia kezdődött. Ez Gödöllőt sem kerülte el. A parkkal kapcsolatban (is) kihagyhatatlan forrásmű Odrobenyák János: Gödöllő hajdan és most címmel írt könyve. A szerző, lévén tisztelendő, a plébánia Historia Domusából szerezte ismereteit mi is történt 1817-ben.

A hercegasszony a felső kertet környező kőfalakat, melyek a szabad kilátást akadályozták, lerontatta s azok helyébe mély árkokat ásatott, melyekből kiemelkedő bástyákat huzatott körül egész a földszínig, és azok tetején rácsozott kerítést húzatott . . . A felső kerthez tartozik a főbejárástól jobbra és balra eső két kis kert a terrasseokkal együtt. Itt állanak azon kőbódék, melyek egykor a hercegi udvari gránátos őrség számára szolgáltak. A Grassalkovics családnak ugyanis gránátosai is voltak, kik díszőrséget képeztek a főbejáratnál, azonban 1827-ben, midőn a II. herceg csőd alá jutott, a költségkímélés szempontjából a gránátosok elbocsáttattak.

E gránátosok igen ügyesek voltak a kert kivilágításának elővarázsolásában. Több ily elragadó büvös kivilágitás jegyeztetett fel, mely a magas vendégek megérkezésekor néha meglepő hirtelenséggel lőn előállítva. 8000 lámpás állott készenlétben, melyek ily alkalomkor az egész felső kertben különféle meglepő csoportozatokban helyeztettek  el. A felső kert e tündériességét ilyenkor nagyban emelte, a kert közepén elhelyezett házi zenészek játéka. – Ily   estélyi ünnepélyek alkalmával nemcsak a gödöllői lakosság, hanem a szomszéd-falvak értelmisége is, szívesen összecsoportosult; s a mennyiben csak keveseknek engedtetett meg a bemenet, a tömeg a felső kert környezetében le-és felsétálgatva az országútról, vagy pedig a kálvária-dombról hallgatta a zenét.

Esterházy Leopoldina kertjének csodájára jártak. A Honművész című lap 1837-ben így számolt be látnivalóról:

Ezen nagy terjedelmű kertet úgy nézhetni, mint angol kertet, melynél az elrendezés helyes, s az üveg- s  ananászházak jó  karban állanak. A kis elzárt virágkert a herczegné mulató helye. A hattyú-tó tükrében levén állítva pavillonja is, melly kert mélyebb helyzetű valamivel a nagynál, s melyet egy faragott kövekkel kirakott csatorna választ ketté, – s beosztásban helyes ízlésre és kertészi szorgalomra mutat. A mostan élő herceg megengedé alattvalóinak a kerten  keresztül kocsizást, s a kertben sétálhatást, mi által élénkséget nyert a kert. Közel a kastélyhoz helyezvék az uradalmi tisztek lakjai, úgy hasonlólag az egy  emeletes vendégfogadó is. A vadas kertben, mely összeköttetésben  áll az angol nagy kerttel, s melynek kerülete mintegy 3 órányi, láthatni különféle vadakat, jelesül szelíd arany s ezüst fáczánokat.

A Regélőben pedig ezt olvashatták a korabeliek a felsőparkról:

Itt rózsavirányok mosolyognak, amott fehér liliomok tárván ki szűz  keblöket aranyszín ruhácskájuk úgylátszik bennek, mint Ámornak nyila egy ártatlan szívben, – emitt szerény vaniliák éreztetik fenséges illatjokkal itt létöket.- amott nyílt arcú hortensiák hivogatnak az előttük álló padra leülni, mellyet sugár jegenyék, susogó hársak s komoly fenyvesek környékeznek. Itt-ott gyönyörű vegyöletben külön színü s alakú virágok – talán a világ öt külön részéről összehordva.

A Regélő munkatársa átsétált az alsóparkba is.
“Ezen kisebb kertben találhatni a finomabb, legkülönneműbb rózsa virágokat, ezer féle peralgóniumokat (muskátli), teljes s mintegy 80 féle színű     georginákat (dália) oleandereket, (leander) fejér és piros szinüket . . .

A kastélyba látogató híres emberek: – Széchenyi István, a hercegnő nagy tisztelője, és Petőfi Sándor, aki a jószágkormányzó lányának, Mednyánszky Bertának írta szerelmetes verseit, és mások is – örömmel gyönyörködtek a pompás látnivalóban.

A kastély személyzete és a település minden lakója szeretve tisztelte a hercegnőt, valóságos “védangyaluknak” tartották. Örömmel konstatálták, amikor a nagyobbik hattyús-tó közepére, a kifejezetten neki épített pavilonhoz “csolnakázott“. Ám mégis dicstelen ok miatt hagyta el a kastélyt és az általa teremtett angolparkot. Egy idegen – szászországi – kertészsegéd visszaélve jóindulatával, tudván azt, hogy nem őrzi senki: elrabolta a hercegné ékszereit és kifosztotta az uradalom pénzárát.

Ha a kastély állandó kiállításán látható egyik festményről Esterházy Leopoldina lenézne hajdani kertjére, vajon ráismerne-e? Van-e olyan fa, amit még az ő idejében ültettek? Igen, pl. a barokk színház előtti páfrányfenyő (Ginkgo biloba) és a főszárny és a még romos Muzsikus-gang derékszög által határolt területen látható juharlevelű platán (Platanus x acerifolia)  is, amit nagy valószínűséggel  még a hercegnő életében telepítették.
(A két tavat később a királyi időszakban Erzsébet királyné óhajára feltöltötték, az egyiket az 1870-es, a másikat az 1890-es évek elején, mivel a patak már nem tudta kellő vízhozammal ellátni azokat.)


A három Andrássyné

A sok Andrássyné közül most háromról olvashatnak. Mindannyian közeli rokonságban voltak a kiegyezés miniszterelnökével: az első Szapáry Etelka, gróf Andrássy Gyula édesanyja, a második, Kendeffy Katinka a felesége, a harmadik, Zichy Eleonóra pedig a menye volt. Valamennyien vendégeskedtek a gödöllői kastélyban.
Elsőként gróf Andrássyné Szapáry Etelkáról. (1798-1876)
A nagy múltú Szapáry-családból származó grófnő egyik birtokán ügyészként dolgozott Kossuth Lajos. A legidősebb Andrássynéról pontos információkkal szolgál Halász Imre, a miniszterelnök kabinetfőnökének visszaemlékezése:
… az osztrák katonai bíróság ítélete vagyona vesztését is kimondotta, áldottlelkű édesanyja, gr. Szapáry Etelka lehetővé tette neki, hogy nagyúri módon élhetett az idegenben, fogatot és hátaslovat tarthatott. A Tuileriákban adott udvari bálon a gyönyörű Kendeffy kisasszony elragadta a jelenvoltakat s Reusz herceg, aki táncolt vele, még öreg korában is, mint bécsi német nagykövet emlegette, hogy soha életében szebb vállakat nem látott az övéinél. Ossuna herceg, egy spanyol főúr nőül szándékozott venni a szép magyar lányt s éppen gr. Andrássy Gyulától kérdezősködött a kisasszony vagyoni viszonyai felől, mire Andrássy azt felelte neki, hogy Magyarországon nem szokás, hogy az ember egy fiatal hölgynek vagyoni viszonyairól tudakozódjék, akit nőül akar venni.
Andrássy talán már akkor gondolt a Kendeffy Katinkával való házasságra… Az esküvő után nemsokára Hübner nagykövet felhívta a grófnő figyelmét arra, igyekeznék férjét rábírni, hogy folyamodjék a hazatérhetésért, ő – a nagykövet – ezt támogatni fogná. A grófnő azonban azt felelte: » sohasem fogom férjemet oly lépésre rábeszélni, mely meggyőződésemmel ellenkezik, bármennyire szeretnék is hazámba visszatérni.«
A fiatal házaspár tehát még jó ideig Párizsban maradt. A hazatérhetést a grófi család, különösen Andrássy édesanyja eszközölte ki… Szapáry Etelka az amnesztiát 1854-ben egyszer már megkísérelte sikertelenül. Erzsébet császárné névnapja alkalmából hirdettek amnesztiát, de akkor elutasították a grófnő kegyelmi kérvényét.”
Festetics Mária naplója néhány éve jelent meg a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gondozásában. Erzsébet királyné udvarhölgye jó kapcsolatot ápolt idősebb Andrássynéval. Ezt bizonyítja a következő bejegyzés:

Gödöllő, 1873. március 23.
Tegnap kis meglepetésben volt részem. A kedves és jó idősebb Andrássyné látogatott meg nagynéném, Boxberg Sophie társaságában. Nagyon örültem, és meg is voltam hatva. Tervezett pesti utam azonban ez által elmaradt, Deákot szerettem volna meglátogatni.
Szapáry Etelka társalkodónője egy időben Mary Elizabeth Stevens volt. Sokak örömére szülőhazájába, Angliába küldött levelei nemrégiben magyarul is megjelentek Levelek az Andrássy-házból címmel.
Stevens kisasszony később gróf Andrássy Gyuláné (1830-1896) lányának volt a nevelőnője. 1866-ban mutatták be úrnőjét a császárnénak. Budán, a királyi palotában hódoltak a magyar nemes hölgyek Erzsébet előtt.

Az én grófném fantasztikusan nézett ki, pompás fekete csipkével szegett fehér antik moáréselyem ruhában. Négy méter hosszú uszállyal… A grófné csodálatosan festett, gyémántjai vakítóan villogtak.

Szerencsére a nevelőnő olyan kevésbé fontos, ám a mai olvasónak érdekes információkat is feljegyzett, amelyekről, akkoriban a korabeli újságok nem írtak. Ezek közül egy:

Sándor-palota, 1867. május
….A császárné fodrásza néha átjön hozzánk, Ő Császári Felsége küldi, hogy készítse el a grófné frizuráját – mit szóltok hozzá, micsoda kegy?!

A grófné, akkor már Magyarország első asszonya, napjaink szóhasználatával first ladyje volt, Erzsébet viszont még „csak” császárné. A nevelőnő beszámolt az angliai rokonságnak a nagy eseményről, a koronázásról is:

A mi grófunkat érte a megtiszteltetés, hogy a koronát a császár fejére helyezze. A grófnénak kellett volna megkoronáznia a császárnét, de erre a vallásbeli különbség miatt nem kerülhetett sor. Azt hallottam, hogy amikor ezt tudomására hozták a császárnénak, először sajnálkozott amiatt, hogy a grófné protestáns.

Az Andrássy házaspár többször látta vendégül a királyt és királynét a Sándor-palotában. Egy este Erzsébet királyné gondolt egyet és egyedül, bekopogott a palota előszobájába, a szundikáló komornyik felriadva kérdezte:
–No, ki az ilyen későn?
– A szomszédasszony – válaszolta, természetesen magyarul.
Való igaz, a királyi palota legközelebbi szomszédságában tényleg a miniszterelnöki rezidencia volt.
A derék strázsa nem győzött elnézést kérni a felséges asszonytól, aki csak kuncogott a történteken.

Az anekdoták valóság tartalmát nem szokták kutatni, következzék egy igazán kedves történet, mely annak idején azt is volt hívatva bizonyítani (ma úgy mondanánk imázs erősítés), hogy a két híresen szépasszony (Andrássy sosem titkolt Erzsébet-imádata ellenére) nem volt haragban, sőt.
Erzsébet az egyik, a Sándor-palotában zajló esti csevej közben, mialatt a férjek pipafüst mellett kvaterkáztak, megemlítette a vendéglátó háziasszonynak: megízlelné a híres erdélyi konyha valamelyik remekét. De vajon van-e valaki, aki tényleg ismeri a finom étkeket?
Kendeffy Katinka, aki rendkívül büszke volt erdélyi származására, azonnal válaszolt: – Íme, itt áll Felséged előtt.
A királynénak tetszett az ajánlat, de hozzátette: – nemcsak megkóstolni szeretné a fogásokat, hanem megnézni hogyan is készülnek azok. Egy hét sem telt el és a miniszterelnöki rezidencia konyháján, a szakácsok és kukták hadának figyelő tekintete előtt a két asszony kötényt kötött és főzött. Erzsébet maga is segített, azt mondta, úgy érzi magát, mint kislány korában otthon, Bajorföldön. Az elkészített tejfölös fuszulyka, (bab) és tokány nagyon ízlett a két férjnek, Ferenc Józsefnek és Andrássy grófnak is.

Zichy Eleonóra (1867-1945) a miniszterelnök mindkét fiának a felesége volt. Először Tivadarral kötött házasságot (négy gyerekük született, köztük a nagyanyja becenevét öröklő Katinka, aki később Magyarország első köztársasági elnökének lett a neje). Tivadar 1905-ben bekövetkezett halála után az özvegy feleségül ment sógorához, Gyulához, akit a családi körben Duciként emlegetettek.
Zichy grófnő szívesen szerzett zenét, ő írta pl. a kurucnótákra emlékezető Krasznahorka büszke vára cím műdalt is. A kottákon szerzőként eleinte Andrássy Tivadarné, később pedig Andrássy Gyuláné néven tüntették fel. Sokat jótékonykodott, egyebek között a Fehér Kereszt Országos Lelencház vezetőségének volt a tagja özv. Damjanich Jánosnéval együtt. Zichy Eleonóra is híres szépség volt. A kor híres festője, Rippl-Rónai József készített róla portrét.

Alexandra Pavlovna

Mi közünk Alexandra Pavlovnához?

József nádor, az egyetlen Habsburg, akinek szobrához még a legkeményebb Rákosi éra alatt sem mertek hozzányúlni, első és nagyom szeretett felesége volt.
Magyarország helytartóját a nép szeretete. Az őt kinevező bátyja, II. Ferenc király azonban korántsem nézte ilyen jó szemmel József nádor népszerűségét.
Erre még visszatérek, előbb a kapcsolatról.
József nádor harmadik, Mária würtenbergi hercegnővel kötött házasságából öt gyerek született, közt József Károly, fia József Ágost vette feleségül Augusztát, Gizella főhercegnő leányát, Erzsébet királyné és Ferenc József unokáját.
József Ágost és Auguszta két unokája, József Árpád és Mihály Kálmán is ott volt a temetésen részben, mint József nádor részben pedig, mint Sisi leszármazottai ükunokái.

Császári és királyi bátyja 1798-ban úgy döntött: József nádornak ideje megnősülni. Ki is szemelte a leendő feleséget, Alexandra Pavlovna személyében. Aki nem volt más, mint Pál orosz cár leánya.
Egyértelműen érdekházasságnak indult, a Habsburgok és a Romanovok is ebben a frigyben látták a Napóleon ellen vívott háborúk sikerét. A nádor lánynézőbe és lánykérőbe utazott Pétervárra.
A cár nagy előzékenységgel fogadta és bemutatta legkedvesebb kincsét, elsőszülött leányát, Alexandrát.
A találkozásról ezt írta bátyjának, a császárnak:
Nem hálálhatom meg kellőleg Felséged kegyességét, hogy őt jelölte ki számomra élettársul és meg vagyok győződve, hogy e házasságból családi boldogságom egész életemre biztosítva van. Alexandra nagyhercegnő magas, jó termetű, igen szép leány, emellett még okos és tehetséges is.
Az orosz szertartások szerint megtartott eljegyzésen a főhercegnő díszmagyar ruhát viselt.
Az esküvőt a Pétervártól 45 km-re lévő Gacsinán tartották 1799. októberében, a menyasszony alig töltötte be tizenhatodik évét. Először a görögkeleti, később a római katolikus szertartás szerint is adták össze a fiatal párt. A nádor ötvenezer forintot adott felségének, és egyben kötelezte magát, hogy az összegnek 5 %-os kamatnyi jövedelmét egészen a tőkeösszeg lefizetéséig szerződésszerűen biztosítja feleségének. Ferenc császár és Pál cár külön egyezséget kötött, összesen egymillió rubel értékben…
Pétervárról egyenesen Bécsbe utazott az ifjú pár, egy hónapi bálozás, fogadások után jöttek csak Budára. Ünnepélyesen az ország akkori házában, most a Magyar Tudományos Akadémia Országház utcai palotájában fogadták őket, majd a királyi palotába mentek.
Alexandra kedvéért lovas játékot, a Margitszigeten szüreti mulatságot, sok bált rendeztek.
Később már ő szervezte a programokat, feljegyzések szerint ő hívta Magyarországra Haydn és Beethovent…
1801 márciusában megszületett a várva várt utód, kislány, aki pár órával később meghalt, ennek ellenére megkeresztelték, Paulinának hívták… Nyolc nappal később meghalt az édesanya is, aki már nem tudhatta meg, hogy apját, Pál cárt megfojtották.

Csokonai Vitéz Mihály verset írt A Palatinusné halálára

A neki szépült Budára,
Nádorispányunk számára
Egy áloét hoztak volt:
De alig lett virágzása,
Mint az áloék szokása,
Ő is azonnal meghót.

A nádorné rövid itt léte alatt sokszor rándult ki Ürömre, férje ott emeltetett sírkápolnát, hogy végső nyugalomra helyezhessék imádott feleségét. A kápolna tervezett műemléki helyreállítása előtt 1977-ben derült fény arra, hogy a külső vörösréz koporsót felfeszítették, megbontották a belső, díszes tölgyfakoporsót is, de a tetemhez nem nyúltak. Tudományos vizsgálat kezdődött annak kiderítésére, hogy a halál okát hitelesen megállapítsák, és hogy alátámasszák vagy megcáfolják a „mérgezés” gyanúját.
Ezüsttől, aranytól csillogó ruhában, temetési keresztjével, gyűrűivel ott feküdt a 176 éve halott cárlány. A röntgen és egyéb vizsgálatok kiderítették, hogy Alexandra gümőkórban szenvedett, terhessége alatt ez hatalmasodott el. Mérgezésre utaló nyomot nem találtak…
A vizsgálatok befejezése után tetemet visszavitték a sírkápolnába. A vörösrézkoporsót visszaforrasztották.
1981-ben riasztották a nyomozókat, hogy feltörték és kirabolták a sírkápolnát, az ékszereket elvitték a mumifikált tetem alkarjait eltörték és elvitték. Bravúros nyomozással mindent megtaláltak és visszahelyeztek a koporsóba és azt, Budára, a nádor kriptába szállították, majd később Üröm községben a tiszteletére épített sírkápolnában helyezték, reméljük, tényleg végső nyugovóra.
A mi köze a cárleánynak Gödöllőhöz kérdésre egyszerű a válasz. Valójában csak most kötődik a kastélyhoz: A fehér arany című időszaki kiállítás egyik szenzációja, a néhai nádorné „stafirungjának” néhány megmaradt darabja. Annak idején a 18. századik végén I. Pál orosz cár kifejezetten Alexandrának készíttetett porcelán étkészletből négy tányér, a gyümölcstál és pohártartó (italok hűtésére) látható – több más remekmű – között egész nyáron.


 Mária Ludovika királyné a kastélyban

A napóleoni háborúk idején a francia császár csapatai megszállták Bécset, a magyarokat pedig kiáltványban szólította fel a Habsburg Birodalomtól való elszakadásra, az ország függetlenségének kikiáltására. A nemesek azonban úgy gondolták, nagyobb biztonságban vannak Ferenc császár és király oltalma alatt. Ebben az időszakban a gödöllői kastély valóságos menedékhely volt. Az uralkodó először feleségét és két gyerekekét, majd az akkoriban Bécsben őrzött Szent Koronát menekítette. (A Munkács várába küldött koronaőrök 1805. november 30-án, majd visszafelé jövet 1806. március 22-én is a kastélyban pihentek meg.)
Bécs elfoglalása után 1809-ben, többek között maga a királyné, Mária Ludovika keresett itt menedéket. Ludovika 1808 elején esküdött örök hűséget, a nálánál 20 évvel idősebb unokatestvérének. Egyben ráhárult a sok félárva neveléséről, oktatásáról történő gondoskodás is.

A kastély egyik legszebb a díszudvarra néző festett szobáját bocsátotta a Grassalkovich herceg a felséges asszony rendelkezésére. Mária Ludovika (1787-1816) pozsonyi koronázásán részt vett a hercegi pár, a királynét így ismerősként köszöntötték a barokk palota előtt. A korabeli szegényes hírközlési lehetőség ellenére is Magyarországon akkoriban nagyon népszerű volt Ferenc császár harmadik felesége, gyorsan híre ment, hogy az 50 ezer forintos koronázási tiszteletdíját ajánlotta fel a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia építéséhez. (A Pollack Mihály tervezte szépen felújított épületben most a Nemzeti Közszolgálati Egyetem működik.)

Természetesen a magyar urak is úgy érezték, hogy a nemes cél érdekében nekik is adakozni illik. József nádor, vezette az adományozók listáját. Figyelmesen elolvasva a támogatók hosszú sorát, rátalálunk Grassalkovich III. Antalra, aki az ország legfőbb közjogi méltóságával megegyezően szintén 10 ezer forinttal segítette az épület mielőbbi elkészültét. Mai szóhasználattal, Grassalkovich herceg a gyémántfokozatú támogatók közé tartozott…
Mária Ludovika és kísérete 1809. május 20 – június 17. között tartózkodott Gödöllőn, a pünkösdöt is itt ünnepelték Károly Ambrus hercegprímás társaságában, aki egyébként a királyné bátyja volt. Ferenc király elégedett volt a családjának nyújtott menedékkel, Grassalkovich herceg nemcsak Csongrád megye főispánja lett, megkapta a Szent István Rend nagy-keresztjét is.
Mária Ludovika csinos, művelt, éles eszű, és jó humorú asszony volt. I. Ferenc nagyon szerette, mégis megcsalta. Mikor a királyné rájött, hogy férje a nálánál jóval teltebb hölgyeknél keresett vigaszt, imigyen esdeklett I. Ferenchez:

Én kétszeres, háromszoros gyengédséggel csókolnálak meg, ha tehetném, de sajnos a közeljövőben nem részesülhetek abban a vigaszban, hogy láthassalak. Ez egyrészt jó, mert ha mostani állapotomban látnál, talán úgy döntenél, áruba bocsátsz az ócskapiacon, és helyettem a Spintint (valószínű férje egyik szeretője) részesítenéd kegyeidben. A kedvedért megpróbálok nagyon kövérre hízni, hogy elhomályosítsam a Spintin bájait. Miért kellett már megint odamenned, te pernahajder.”

Mária Ludovika már egész kicsiny kora óta tüdőbetegségben szenvedett, ezért is nem születhetett gyermeke. Talán éppen ezért nevelte féltő gonddal férje előző házasságból született szép számú gyermekét, köztük az édesapját a trónon követő Ferdinándot. Az ő kitartása, odaadó szeretete, hozzáértő gondoskodása is kellett ahhoz, hogy a gyenge testi és szellemi fizikumú Ferdinánd uralkodó legyen. Egy másik nevelt gyermeke, Ferenc Károly volt, akinek fia, Ferenc Józsefként lett a Habsburg Birodalom uralkodója. Mária Ludovika leghíresebb nevelt lányát Mária Lujzaként ismerjük. A királynét valóságos csapásként érte, hogy kedvencét, az ő esküdt ellenségéhez, Napóleonhoz adják férjhez. Érthetően nem tudta elfeledni, hogy már 9-10 éves korában éppen a napóleoni háborúk miatt kellett elhagynia otthonát, és menedéket kérni pl. Gödöllőn is. (Erről bővebben majd egy másik alkalommal) Ennek ellenére méltósággal viselte a jelképes esküvői ceremóniát (a francia császár személyesen nem volt jelen). Eddig nem tudunk róla, hogy akár Mária Ludovika, akár Eszterházy Leopoldina naplót vezetett volna, így csak találgathatunk miről is beszélgetett a két szépséges asszony. Közös téma lehetett, hogy egyiküknek sem volt gyereke, a királyné tüdőbajos volt, a hercegné pedig a fáma szerint elvetélt. Viszont mind a ketten szerették a gyerekeket, Ludovika férje félárváival foglalkozott. Leopoldináék pedig örökbe fogadták egy a napóleoni háborúban elesett francia tiszt lányát. Téma lehetett még a hercegné messze földön híres kertje, és éppen a legpompásabb időben, tavasszal.
Ludovika a megpróbáltatások miatt meggyengült egészségének helyreállítására Karlsbadba utazott. A már akkor is ismert és népszerű fürdőhelyről írta férjének 1810. június 6-án:

A közvetlenül a város előtt húzódó út rettentően lejtett és rázott, ezért hordozható székbe ültem, amit gyolccsal és virággal díszítettek fel és úgy körbevittek, hogy alig kaptam levegőt; azt hittem nyomban megfulladok. Hat polgár cipelte a széket két oldalt, a magisztrátus vonult, s a menetet fegyveres vadásztestület fogta közre; ének- és zeneszó kísért, özönlött a nép, s olybá tűnt az egész, mintha a kínai császárnét szállítanák diadalmenetben.

Ha nem is a kínai császárnét, hanem az osztrák császárnét és magyar királynét fogadták ilyen kitörő lelkesedéssel. Szépségének, bájának híre az akkor még nem létező fényképek ellenére is gyorsan szárnyra kelt. Szállása előtt huszonnégy fehér ruhás leányka virágszirmokat szórt a lába elé, a köszöntőt pedig nem más, mint a német költőfejedelem Goethe írta. Ez az örökbecsű néhány soros nem maradt fenn, de egy másik igen – erről majd később.

A két híresség Mária Ludovika és Johann Wolfgang Goethe természetesen megismerkedett. Az idősödő Goethe nagy hatással volt a királynéra és viszont. Mária Ludovika, aki addig elsősorban a francia és az olasz irodalmat kedvelte, elkezdett a német líra és epika gyöngyszemeivel ismerkedni. A fürdővárosban nyílt titok volt az idős német mester (elmúlt hatvan) és a fiatal, mindössze 23 éves királyné plátói vonzalma.
Egy néhány évvel ezelőtt tartott könyvfesztiválon hangzott el, hogy a sugárzóan szép és okos fiatalasszony meghódította Goethét, aki így írt erről a vonzalomról:

„Amikor az ember napjai végén egy ilyen jelenséggel találkozik, az olyan kellemes érzéssel tölti el, mintha napkeltekor halna meg, de még idejében meggyőződne róla, hogy a természet örök aktivitása nem csökken. Legbelsejéig isteni, eleven, hű a teremtményeihez, és nincs alávetve az öregedésnek.”

Versben is kifejezte érzelmeit, az egyiket Váradi Szabolcs fordította le Titkok titka címmel.

…Mert szerelmes vagy te, látjuk,           
tőled nem is irigyeljük,
a kedves hogy így szeressen,
azt azonban nem hihetjük.

Keressétek, jó urak, fel!
Csak vegyetek észbe egyet:
megrémültök látva fényét,
tűntén káprázatba estek!…

A korabeli leírások szerint a magas, jó alakú, gondosan öltözködő költő, aki haját ízlésesen fésülte és púderezte, Szászország-Weimar fejedelmének, Károly Ágostonnak írt beszámolójában az alábbiakat írta Mária Ludovikáról:

A császárné ránézésre törékeny, de azért nem kelti beteg ember benyomását, pedig mind a közönség, mind az orvosok erre a következtetésre jutottak a császárné egészségi állapotát illetően.
Szamár tejet iszik, és sokat tréfálkozik >tejtestvéreit< emlegetve. Igen kellemes, derűs barátságos teremtés. Homloka és orra családi kötődéseit idézi, tekintete élénk-eleven szája kicsi, beszéde gyors, de érthető. Egész megjelenésében van valami eredeti. A legkülönfélébb témákról, emberi viszonyokról, országokról, városokról, vidékekről, könyvekről és tárgyakról társalog és megfogalmazza a szóban forgó tárgyhoz való saját viszonyát. Egyéni nézetek ezek, ám korántsem különcködő, hanem összefüggő és álláspontját tükröző vélemények.”

A hirtelen jött és viszonzott szerelem-szeretet két év múlva folytatódott Teplitzben. A másik híres cseh fürdőváros vendége volt 1812-ben a weimari herceg, aki miután meg tudta, hogy Mária Ludovika is Teplitzbe érkezik majd, táviratilag odahívta a Karlsbadban pihenő Goethét. Aki természetesen boldogan találkozott a két éve megismert, számára is oly kedves hölggyel. Szinte naponta találkoztak, a királyné gyakran látta vendégül a költőt, aki hálából – szűk körű társaságban – neki olvasta fel legújabb műveit.
A sors fintora, hogy a féltékeny férj, Ferenc császár a feleségét kísérő titkos rendőröktől kapott „jelzés, jelentés” alapján egy orosz gróf miatt rendelte vissza feleségét az üdülővárosból. Goethére nem volt féltékeny.
Bár Mária Ludovika megélte ősellensége Napóleon bukását, büszke lehetett Károly nevű nevelt fiára, aki mint császári táborszernagy sokat tett a francia császár végső legyőzése érdekében.
Már nagyon betegen, minden erejét összeszedve volt a vendéglátó háziasszonya a bécsi kongresszusnak, ahol a császár bukása után a Habsburg javak és egyéb javak visszaszolgáltatását beszélték meg.
Nem élte meg 29. születésnapját, 1816 áprilisában halt meg. Költő tisztelője, Goethe a következőt írta Mária Ludovika halálakor:

Az osztrák császárné halála olyan állapotba kergetett, amitől soha az életben nem szabadulhattam.

Az özvegy császár novemberben negyedszer is megnősült.

Utóiratként: Brigitte Hamann német-osztrák történész írta Mária Ludovikáról: „Lelkesült a magyarokért és viszont!”