KASTÉLYHISTÓRIÁK

KORONÁZÁS

 

Pardont kérek 13 magyarnak!

A Monarchiában nyílt titok volt, hogy az uralkodó kedvenc magyar színésznője Blaha Lujza, ezért is határozták el, 1883-ban, hogy a nemzet csalogányát elviszik Bécsbe vendégszereplésre.
A császárvárosba érkezve az első hír, amelyet a Die Presse című újságban elolvashattak:
Őfelsége, mint a legfelsőbb Hadúr, a napokban dönt a fegyelem- és függelemsértés miatt halálra ítélt 13 magyar katona ügyében.
Körülbelül a siralomházban van olyan csend, mint amikor a „csepűrágók” mindegyikéhez eljutott a hír lényege:
A katonák nem bírták már továbbra is elviselni durva őrmesterük kegyetlenkedéseit és felkoncolták. A hadbíróság tudomásul vette az indokot, de a szigorú halálbüntetésről le nem mondhatott.
A társulat népszerű bonvivánja, így fordult művésztársához:

– Lujzám, egyedül csak te segíthetsz rajtuk:

– De hogyan?

– Kegyelmet csak a császár adhat.

– Biztosan ott lesz a holnapi díszelőadáson

Persze, nem hagyta ki Ferenc József kedvenc magyar színésznője fellépését a Theater an der Wien-ben.

A Piros bugyelláris előadása közben Török bíróné, egyszer csak térdre esett az uralkodó páholya előtt és elkezdte magyarul énekelni:

De szeretnék a királlyal beszélni
Kérő szóval kegyes szívét elérni
Felséges út tudom nagy a hatalmad
Pardont kértek tizenhárom magyarnak.”

A nézőtéren a magyarok mindent értettek valójában Ferenc József is, és a csak németül beszélők is sejtették itt most valami fontos dolog történik.
Az uralkodó – lévén alapos ember – azért megkérdezte a páholyában üldögélő hadsegédeket: – Valójában jól értette: Blaha Lujza kegyelemet kért a magyar katonáknak.
Azok igennel feleltek és így tett a császár is.
A nézőtéren magyarok-osztrákok együtt ünnepelték a kegyelmes császárt!

Déryné Széppataki Róza tollából

Grassalkovich herceg orvosa

Gödöllőn áll a mai napig is herceg Grassalkovich gyönyörű kastélya, melyet azon időben még az a herceg lakott, kit a dicső emlékezetű Mária Terézia királyné emelt herceggé, – ha jól értettem anyám beszédjéből” – írta visszaemlékezésében Déryné Széppataki Róza.

A vándorszínészet korának ünnepelt színésznője, az első magyar opera-énekesnő így folytatta: „és Riedl orvos e hercegnek volt a háziorvosa.
A doktor keresztnevére nem derül fény, csak annyit tudni, hogy egy fia és lánya született. Számunkra most Riedl Nóra érdekes, aki férjhez ment először Prosán doktorhoz, majd annak halála után a bécsi illetőségű, Schenbach (Schönbach) patikáriushoz. Az ő kislánya volt a majdan nevét magyarosító Széppataki Róza.
A későbbi ünnepelt művésznő gyakorlatilag édesapja jászberényi gyógyszertárában nőtt fel, és hároméves korában kijelentette, hogy ő is orvos akar lenni, és példaképéül nagyapját választotta. Riedl doktor lánya szívesen mesélt Rózácskájának.
Az orvos igen kevés időt élvezhetett a saját hatvani házánál. Az udvarban (értsd gödöllői uradalom) fogatot tartottak rendelkezésére, mely őt hazaröpítette Hatvanba. „De hamar visszatérjen orvoskám” –, mondá neki a herceg, ahányszor csak hazarándult. A herceg igen szerette, mert páratlan derék ember volt az orvos, ki lelkiismeretesen felelt meg hivatásának.

A gödöllőihez nagyon hasonlító hatvani kastély


Az orvos jól bírta magát. Volt Hatvanban két háza, két szőleje, az udvar végső részében pedig egy kisebbszerű ház volt építve… Kívülről gazdasági laknak lehetett volna nézni, az utcára szolgáló kis kertjével. Ó, de nem az volt! A nemes lelkű orvos azon szegény betegek számára építtette azon lakot egy hozzátartozó udvarral, akiknek nem volt módjukban magukat gyógyíttatni, és nem volt jó meleg lakásuk télen. Ő maga gyógyította őket a maga kis házipatikájával. Jó nejével főzetett számukra betegségükhöz megkívántató leveseket, s táplálékokat.
A finom étkek készítésének titkát Rózácska édesanyja a máriabesnyői kolostor szakácsáról tanulta. Mint a színésznő feljegyzésében olvasható:
A kolostornak roppant nagyságú gyönyörű kertje és benne tömérdek gyümölcsfa a legnemesebb fajtákból. A narancsokat, citromokat mindennemű oltott gyümölcsöket nagy ruhaszárító kosarakkal küldték az orvos házához, kit úgy szerettek a szerzetes urak, mint édesatyjokat. Így hívták őt közönségesen: atyánk. Nina a kolostor szakácsától tanult mindenféle süteményeket, cukros tortákat s mindennemű fagylaltokat készíteni, s bizony gondolni lehet, hogy a különféle ízletes halak készítése sem maradt háttérben.
Déryné Széppataki Róza nem ismerte nagyapját, Grassalkovich herceg orvosának utolsó napjait a családi legendárium nyomán így írta le.
Ezen kegyes lelkes orvosnak már a halála is olyan volt, mint élete. A gödöllői kastélyban hirtelen rosszul lett; nem tudni mitől, csak rögtön befogatott, – kemény téli éjszaka volt, – s hazahajtatott. …Egy pár napig beteg volt; övéi aggódtak, mert sohasem látták így. Betegeskedett. Aztán szólt szeretteinek, hogy imádkozzanak érte, elbúcsúzott tőlük. Összeszedte utolsó erejét: „Menjetek, – mondá, – s imádkozzatok értem. Midőn üti az óra a tizenkettőt, itt legyetek mind körülöttem, se ne sírjatok, ez nehezíti elválásomat”.
Félrehúzódtak, óraütéskor mind bementek, térdre hullottak ágya körül, elfojtani akarván a hangos zokogást, mely szinte szétzúzta keblüket. Ő nejének nyújtá kezét, de már egy szó sem szólt, csak a melle hörgött sebesen… Kirepült a nemes lélek ég felé, igazi otthonába, de nője kezét még akkor is szorosan tartá kezében. Mély bánattal siratták meg a legkegyelmesebb embert, a legjobb férjet, s atyát. Adjon isten sok ily orvost a szenvedő beteg számára.
A gyászjelentések között adta hírül a Vasárnapi Újság 1883. április 22-én.: „Elhunytak még a közeli napokban dr. Schmid Benedek gödöllői koronauradalmi orvos, ki Grassalkovich herczegnek is házi orvosa volt, közmegbecsülésben őszült meg, 71 éves korában Gödöllőn.
A halál tényleges időpontja április 13., és a kiváltó ok: tüdőlob.

A doktor sírja a gödöllői temetőben. Köszönet Fábián Balázsnak a fotóért!

Schmid Benedek első felesége Köllisch Flóra mindössze harminc évet élt, fiukat 20 éves, lányukat pedig mindössze 10 hónapos korukban temették el. Másodszor is megnősült, Ringauf Ida (elhunyt 1881-ben) öt gyerekkel ajándékozta meg, de csak négyen élték meg a felnőtt kort. Egy fia szintén orvos lett, róla a következők olvashatók Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái című könyvében:
Schmid Hugó,
orvos-sebész-doktor, egyetemi magántanár, kórházi főorvos, szül 1852. ápr. 29. Gödöllőn (Pestm.), hol atyja orvos volt; egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1875-ben Budapesten orvosdoktorrá, 1876. sebészdoktorrá avatták. Még mint szigorló 1874-ben a kolozsvári egyetemen a kórboncztani tanszék mellett segéd lett, ezen állását azonban betegség miatt otthagyni kényszerülvén, 1875-ben egy évig Bécsben folytatta tanulmányait. A budapesti Rókus-kórházban mint gyakornok, segédorvos és mint a II. és 1879-ben az I. sebészeti osztály alorvosa 9 évig működött. Időközben részt vett a boszniai hadjáratban mint főorvos. 1884. júl. a sebészeti műtéttan magántanárává képesíttetett; 1885. febr. a pozsonyi országos sebészi kórosztálynak főorvosává neveztetett ki, hol jelenleg is működik.
Halálának dátuma: 1912.

Jókai adóssága

Férje barátnéjától
kért kölcsön a királyné

Bár Erzsébet egész életében vigyázott legendás karcsúságára, a finomságokat nagyon szerette. Hírét vette, hogy a Kuglernél – egészen 1884-ig így ismerték – különleges süteményeket lehet vásárolni. 1872 decemberében, egyetlen udvarhölgy, Festetics Mária társaságában, előzetes bejelentés nélkül, állított be a Kuglerhez.

Az ötéves Mária Valéria a gödöllői kastélyban karácsonyi összejövetelt szervezett falubeli pajtásainak. A babazsúrra 150 forintért vásárolt cukorkát, süteményt, csokoládét a királyné. Méghozzá hitelbe, mert amikor az udvarhölgynek fizetnie kellett volna, kiderült a Festetics Máriánál lévő húsz forint nem lesz elegendő.

Kuglerék természetesen meghitelezték az összeget. Ismerve Ferenc József legendás precizitással működő udvartartását, a királyné számláját nagy valószínűséggel kifizették.

Mindenesetre a vendégek nem akartak hinni a szemüknek, hogy személyes láthatják a világszép Erzsébetet. A városban futótűzként terjedt a hír: a királyné a Kuglernél vásárolt. A cukrászdába tódultak a vendégek, hátha ismét megpillanthatják…

1884-ben Gerbeaud Emil lett a tulajdonos. Neki köszönhetjük a konyakos meggyet.

A világhírű cukrászdába azóta is jönnek az előkelő vendégek. Az államelnökök, kormányfők feleségeinek programjából nem hiányzik a Gerbeaud felkeresése. Erzsébet királyné megjelenéséhez hasonló érdeklődést talán Diana hercegnő látogatása váltott ki a Gerbeaud-ban.

1886 nyarán, mint rendesen minden nyáron, Bad Ischlben pihent a királyi család. Micsoda véletlen éppen akkor töltötte a közelben a szabadságát Schratt Katalin is. Ferenc József „barátnéja” Sankt Wolfgangtól nem messze bérelt egy villát.

Mária Valéria naplójába ezt jegyezte be 1886. július 14-én:

Délután a Mama meg én elkocsiztunk Sankt Wolfgangba, és onnan gyalog mentünk a frauensteini villába. Ott lakik a szép, ifjú Schratt. Megmutatta nekünk a csinos házat, amit bérel. Nagyon kedves és természetes nő, és mintha nem is Burgtheater színésznője lenne, rettenetes bécsi dialektust beszél.
A tőle kölcsönkért pénzből jöttünk haza gőzhajón.

Mária Valéria Gödöllőn, a Fácánosban

Mária Valéria egyik nevelőnője, bizonyos Scharek Lujza, aki bármilyen érdekesnek tűnik, 1874-től Gödöllőn a helyes német nyelvre tanította a királykisasszonyt – játszópajtásaitól a lovászok gyerekeitől inkább a veretes magyart sajátította el – egyszer, de csak egyszer eléggé meggondolatlanul megszegte a szigorú íratlan törvényt, „kibeszélt” az udvarból. Vagyis fecsegett. Arról, mi is történik a kastélyban, közelebbről az uralkodó családban. A történet kedves és szívesen is olvasták és adták tovább, akkor még nem volt telefon sem.
Szóval a napi levegőzésre, kikocsizásra, mindig elkísérte egy nevelőnő a gödöllői királykisasszonyt, így útközben is tudtak beszélgetni. Gödöllőn mindenki ismerte a csengettyűs fogatot, és a gyerekek már messziről kiabálták: Jön Mária Valéria! Örültek, mert tudták, hogy mindig van nála cukorka, akinek nem jut belőle, annak zsebpénzéből ad… Karácsonyra ugyanis mindig apró ezüstpénzt kért szüleitől. (Egész évben gyűjtötték a krajcárokat, hogy piciny, piros erszényekbe téve, karácsonykor Mária Valéria karácsonyfájára akaszthassák.)
Mint a nevelőnő elmesélte, ha az aprója is elfogyott, rögtön tőle kért pénzt a királykisasszony, majd a kocsistól. Ők boldogan adtak, mert tudták, a kastélyba érve az édesanya úgyis kiegyenlíti az adósságot.
Nemcsak Gödöllőn, hanem az akkori Besnyőn is jól ismerték a királylányt, sőt néha az ottani gyerekekkel együtt tanult. A kapucinus szerzetesek a rendházban ugyanis ingyen oktatták a környékbeli gyerekeket, az egyik szerzetest, bizonyos Vencelt különösen megszerette, nagyapjaként csüngött az idős atyán. A besnyői gyerekekről sem feledkezett meg, nekik is jutott néhány krajcár…

Jókai hiába volt az ország rajongásig szeretett mesemondója, az ördög bibliájának nem tudott ellenállni, a tarokkot szerette, főleg a miniszterelnökkel játszott szívesen. Tisza Kálmán és az író között baráti volt a kapcsolat így aztán arról is mindig mindent tudtak, hogy s mint mennek a másik dolgai. Így tűnt fel a kormányfőnek, hogy az ő Mór barátjának napok óta lóg az orra. Az országgyűlés ülés egyik napján két expozé között rákérdezett: – Minden rendben?

Az író hosszan hallgatott, majd a sokadik unszolásra bevallotta: bizony komoly adósság nyomja az ő lelkét… A Róza asszony tud róla kérdésre viharos gyorsasággal válaszolt: még éppen az hiányozna! Tisza Kálmán szakállát simogatva, annyit mondott: – Gondolkodom… a parlamenti ülés következő szünetében, mosolyogva kérte: – Hozz egy példányt az új könyvedből, a héten Bécsbe megyek, személyesen adom át a Felséges asszonynak.

Úgyis történt, Tiszának szerencséje volt, a schönbrunni kastély parkjában találkozott az udvarhölgye társaságában sétálgató királynéval. Aki mintegy bizonyítandó, hogy mennyire nyomon követi a magyar történéseket, elmondta éppen Jókai legújabb regényét olvasgatják. És meg is mutatta az udvarhölgy a „Szeretve mind a vérpadig” kötet egyik példányát.

Tisza Kálmán erre nem számított, a királyné látva zavarát, próbált segíteni a helyzeten: – Jókai hogy van? – kérdezte, mitől még nagyobb lett a csend… – Csak nem beteg? – Annál rosszabb, súlyos adósságot csinált, amiről Laborfalvy asszony nem tud természetesen, jó lenne kitalálni valamit. A királyné kis szünet után már szállította is a megoldást: – Kérvényt írunk a királynak, adjon kölcsönt Jókai úrnak!

Így is lett, délután már Ferenc József asztalán volt a kérelem. Meghallgatta imádott felesége ajánlását is, majd fejét csóválva, kimondta: – A kölcsönről szó sem lehet. A királyné nem akart hinni a fülének: – Hiszen csak százezer forintról lenne szó – próbálta jobb belátásra bírni a férjét. Az uralkodó hajthatatlan maradt: – Egy fillért sem, a kincstár nem kölcsönöz. Látva felesége szomorú arcát némi szünet után megenyhülve zárta le a kínos perceket: – Én magam adok a családi pénztárból Jókainak százezer forintot, hogy anyagot tudjon gyűjteni újabb regényéhez, biztosan tanulmányútra kell mennie.