KASTÉLYHISTÓRIÁK

KORONÁZÁS


Jókai adóssága

Férje barátnéjától
kért kölcsön a királyné

Bár Erzsébet egész életében vigyázott legendás karcsúságára, a finomságokat nagyon szerette. Hírét vette, hogy a Kuglernél – egészen 1884-ig így ismerték – különleges süteményeket lehet vásárolni. 1872 decemberében, egyetlen udvarhölgy, Festetics Mária társaságában, előzetes bejelentés nélkül, állított be a Kuglerhez.

Az ötéves Mária Valéria a gödöllői kastélyban karácsonyi összejövetelt szervezett falubeli pajtásainak. A babazsúrra 150 forintért vásárolt cukorkát, süteményt, csokoládét a királyné. Méghozzá hitelbe, mert amikor az udvarhölgynek fizetnie kellett volna, kiderült a Festetics Máriánál lévő húsz forint nem lesz elegendő.

Kuglerék természetesen meghitelezték az összeget. Ismerve Ferenc József legendás precizitással működő udvartartását, a királyné számláját nagy valószínűséggel kifizették.

Mindenesetre a vendégek nem akartak hinni a szemüknek, hogy személyes láthatják a világszép Erzsébetet. A városban futótűzként terjedt a hír: a királyné a Kuglernél vásárolt. A cukrászdába tódultak a vendégek, hátha ismét megpillanthatják…

1884-ben Gerbeaud Emil lett a tulajdonos. Neki köszönhetjük a konyakos meggyet.

A világhírű cukrászdába azóta is jönnek az előkelő vendégek. Az államelnökök, kormányfők feleségeinek programjából nem hiányzik a Gerbeaud felkeresése. Erzsébet királyné megjelenéséhez hasonló érdeklődést talán Diana hercegnő látogatása váltott ki a Gerbeaud-ban.

1886 nyarán, mint rendesen minden nyáron, Bad Ischlben pihent a királyi család. Micsoda véletlen éppen akkor töltötte a közelben a szabadságát Schratt Katalin is. Ferenc József „barátnéja” Sankt Wolfgangtól nem messze bérelt egy villát.

Mária Valéria naplójába ezt jegyezte be 1886. július 14-én:

Délután a Mama meg én elkocsiztunk Sankt Wolfgangba, és onnan gyalog mentünk a frauensteini villába. Ott lakik a szép, ifjú Schratt. Megmutatta nekünk a csinos házat, amit bérel. Nagyon kedves és természetes nő, és mintha nem is Burgtheater színésznője lenne, rettenetes bécsi dialektust beszél.
A tőle kölcsönkért pénzből jöttünk haza gőzhajón.

Mária Valéria Gödöllőn, a Fácánosban

Mária Valéria egyik nevelőnője, bizonyos Scharek Lujza, aki bármilyen érdekesnek tűnik, 1874-től Gödöllőn a helyes német nyelvre tanította a királykisasszonyt – játszópajtásaitól a lovászok gyerekeitől inkább a veretes magyart sajátította el – egyszer, de csak egyszer eléggé meggondolatlanul megszegte a szigorú íratlan törvényt, „kibeszélt” az udvarból. Vagyis fecsegett. Arról, mi is történik a kastélyban, közelebbről az uralkodó családban. A történet kedves és szívesen is olvasták és adták tovább, akkor még nem volt telefon sem.
Szóval a napi levegőzésre, kikocsizásra, mindig elkísérte egy nevelőnő a gödöllői királykisasszonyt, így útközben is tudtak beszélgetni. Gödöllőn mindenki ismerte a csengettyűs fogatot, és a gyerekek már messziről kiabálták: Jön Mária Valéria! Örültek, mert tudták, hogy mindig van nála cukorka, akinek nem jut belőle, annak zsebpénzéből ad… Karácsonyra ugyanis mindig apró ezüstpénzt kért szüleitől. (Egész évben gyűjtötték a krajcárokat, hogy piciny, piros erszényekbe téve, karácsonykor Mária Valéria karácsonyfájára akaszthassák.)
Mint a nevelőnő elmesélte, ha az aprója is elfogyott, rögtön tőle kért pénzt a királykisasszony, majd a kocsistól. Ők boldogan adtak, mert tudták, a kastélyba érve az édesanya úgyis kiegyenlíti az adósságot.
Nemcsak Gödöllőn, hanem az akkori Besnyőn is jól ismerték a királylányt, sőt néha az ottani gyerekekkel együtt tanult. A kapucinus szerzetesek a rendházban ugyanis ingyen oktatták a környékbeli gyerekeket, az egyik szerzetest, bizonyos Vencelt különösen megszerette, nagyapjaként csüngött az idős atyán. A besnyői gyerekekről sem feledkezett meg, nekik is jutott néhány krajcár…

Jókai hiába volt az ország rajongásig szeretett mesemondója, az ördög bibliájának nem tudott ellenállni, a tarokkot szerette, főleg a miniszterelnökkel játszott szívesen. Tisza Kálmán és az író között baráti volt a kapcsolat így aztán arról is mindig mindent tudtak, hogy s mint mennek a másik dolgai. Így tűnt fel a kormányfőnek, hogy az ő Mór barátjának napok óta lóg az orra. Az országgyűlés ülés egyik napján két expozé között rákérdezett: – Minden rendben?

Az író hosszan hallgatott, majd a sokadik unszolásra bevallotta: bizony komoly adósság nyomja az ő lelkét… A Róza asszony tud róla kérdésre viharos gyorsasággal válaszolt: még éppen az hiányozna! Tisza Kálmán szakállát simogatva, annyit mondott: – Gondolkodom… a parlamenti ülés következő szünetében, mosolyogva kérte: – Hozz egy példányt az új könyvedből, a héten Bécsbe megyek, személyesen adom át a Felséges asszonynak.

Úgyis történt, Tiszának szerencséje volt, a schönbrunni kastély parkjában találkozott az udvarhölgye társaságában sétálgató királynéval. Aki mintegy bizonyítandó, hogy mennyire nyomon követi a magyar történéseket, elmondta éppen Jókai legújabb regényét olvasgatják. És meg is mutatta az udvarhölgy a „Szeretve mind a vérpadig” kötet egyik példányát.

Tisza Kálmán erre nem számított, a királyné látva zavarát, próbált segíteni a helyzeten: – Jókai hogy van? – kérdezte, mitől még nagyobb lett a csend… – Csak nem beteg? – Annál rosszabb, súlyos adósságot csinált, amiről Laborfalvy asszony nem tud természetesen, jó lenne kitalálni valamit. A királyné kis szünet után már szállította is a megoldást: – Kérvényt írunk a királynak, adjon kölcsönt Jókai úrnak!

Így is lett, délután már Ferenc József asztalán volt a kérelem. Meghallgatta imádott felesége ajánlását is, majd fejét csóválva, kimondta: – A kölcsönről szó sem lehet. A királyné nem akart hinni a fülének: – Hiszen csak százezer forintról lenne szó – próbálta jobb belátásra bírni a férjét. Az uralkodó hajthatatlan maradt: – Egy fillért sem, a kincstár nem kölcsönöz. Látva felesége szomorú arcát némi szünet után megenyhülve zárta le a kínos perceket: – Én magam adok a családi pénztárból Jókainak százezer forintot, hogy anyagot tudjon gyűjteni újabb regényéhez, biztosan tanulmányútra kell mennie.

 

Szégyenkezett a nagypapa

Erzsébet Auguszta

1874-1957

Nem a legkellemesebben kezdődött a nagyszülővé válás. Az első unoka érkezésekor Erzsébet alig volt 37 éves, szépsége teljében volt, Ferenc József is csak a 44-et töltötte be. Nem repdestek örömükben, amikor kiderült Gizella lányuk babát vár, pedig akkor még sejteni sem lehetett mi mindent hoz majd a sors. De először jöjjön már világra az a baba, 1874 elején nagy volt a várakozás Münchenben, maga a világszép leendő nagyi is izgatott volt, mikor tarthatja keresztvíz alá, a család új tagját, Wittelsbach Erzsébet Auguszta hercegnőt. Az egyetlen Erzsébet unokát a három közül, aki nem örökölte a Habsburg-Lothringen családi nevet, lévén apja bajor királyi herceg.

A kis jövevény édesanyjával

Münchenben éltek, a kislány gondos nevelésben és szeretetben részesült, annak ellenére, hogy egymásután születtek a testvérei az újonnan épült villájukban. (a II. Világháborúban lerombolták)

A felcseperedett hercegnő titokban beleszeretett a hosszúnevű Seefried auf Buttenheim Ottó hercegbe, sőt Olaszországba szökött vele. Az összetört édesanya utánuk utazott és értesítette a császári nagyapát. Ferenc József megírta a feleségének: „Nagyon szomorú vagyok és szégyenkezem. Természetesen teljesíteni fogom Gizella levél leírt kérését, mindent meg fogok tenni, hogy segítsem őket.
A hír, ahogy mondani szokták még ma is kiverné a biztosítékot, gondoljanak a mai királyi családokról szóló szenzációs botrányokról olvasható hírekre. 

Gizella és családja

Elszökni és titokban megesküdni, ez a mai napig példátlan a két híres uralkodó család, a Habsburg és a Wittelsbach több évszázados történetében.

A másik nagyapa nem volt olyan gáláns, mint Ferenc József, aki a titkos esküvőt követően áldását adta az ifjú párra. Akik, még az aranylakodalmukat is megünnepelték népes családjuk körében. Érdekes,. hogy a magyar gyereknek nevelt Mária Valéria leszármazottai közül tudomásunk szerint senki nem beszéli nyelvünket, addig a Bajorországban nevelkedett leszármazottak közül többen is, pl. Habsburg Mihály főherceg és fiai Eduard, a Magyarorzság Vatikánba akkreditált nagykövete, akinek magyar a felesége van, báró Gudenus Katalin személyében.

Vörös Erzsi

Laxenburg 1883Bécs 1963

Erzsi, 1883. szeptember 2-án született meg, apjához hasonlóan a laxenburgi kastélyban.
Csalódást okozott, hogy nem kisfiú látott napvilágot, maga az édesapa írta Stefániának: „Nagyon vigyázz magadra és Vencelre” Vencel a csehek védőszentje és király volt. A házaspár közös életük első éveiben sokat tartózkodtak Prágában. Valószínű ezért szerették volna a Vencel nevet, de helyett Erzsi lett.

A családi eseményt lévén szó – császári-királyi sarjról – óriási érdeklődés kísérte. Magyarországon már jó előre megemlítették, hogy amennyiben fiú születne, a haza törvények értelmében, még Ferenc József életében apját magyar királlyá lehetne koronázni.
Az újságok szerkesztőségeiben, a redakciókban, ahogy akkoriban emlegették szintén készenlétben voltak, és várták a Bécsből érkező sürgönyt: fiú vagy lány látta-e meg a napvilágot.
A kormány félhivatalos lapjait is jól felkészítették: a hír természetesen címoldalra kerül majd.
A legjobb újságírókat bízták meg az üdvözlő cikkek megírására. A tapasztaltabbak, résen voltak, két cikket rendeltek, egyet arra az esetre, ha lány, és egyet arra a változatra, ha mégis fiú születik. Természetesen mind a két írás azonos terjedelmű volt, és már jó előre mindkét változatban ólomba szedték és be is tördelték az anyagot. Egy, nem sikerült kideríteni a nevét, vicces hírlapíró szerzett sürgöny papírt, és arra ráírta: ikrek születtek. És még délután eljuttatta az egyik szerkesztőségbe, ahol azonnal megbízták Visi Imrét, írjon, azonnal írjon új, a helyzethez igazodó vezércikket.
Ennek egyik részlete így hangzott: az Isten rendeltetése mindez és valójában magát a dualizmust jelképezi a kétszeres gyermekáldás.
A boldog nagyapa, Ferenc József, aki mindennap megkapta a Bécsben és Magyarországi napilapok legfontosabb cikkeiből összeállított sajtószemlét, nem látott a méregtől, amikor elolvasta az ikrek születéséről beszámoló cikket. Durvának és komisznak találta az írást, és legszívesebben felnégyeltette volna a tréfacsinálókat. Nagy nehezen vette csak tudomásul, hogy nincs szó felségsértésről, a magyar törvények szerint nem tudnak büntetést kiszabni. Ferenc József tudomásul vette, de azért megüzente: a magyarok figyeljenek oda, az általa is nagyon tisztelt Deák Ferenc sajtótörvényére. A haza bölcse szerint ennek csupán ennyiből kellett volna állnia: nem szabad hazudni!!!!
A magyar fővárosban a Gellérthegy tetejéről leadott 21 ágyúlövés jelezte a kis főhercegnő érkezését, akit szinte az első perctől kezdve, magyarosan, és egyszerűen Erzsinek hívott a család.
Ha azt írjuk Mayerling, akkor egyértelmű, hogy Rudolf haláláról, illetve annak következményiről lesz.
Erzsi ötéves múlt, amikor 1889. január 30-án, édesapja meghalt. Hogy mennyit tudott a tragédiáról arra nincsenek megbízható információk, Ferenc József, minden Rudolffal kapcsolatos anyagot zárolt, eltüntetett. Egy rajz készült a halottas ágyban fekvő édesapáról, az őt gyászoló özvegyről, kislányukról, Erzsiről és a boldogtalan nagyszülőkről.

Rudolf a feleségéhez írt búcsúlevelében ez is olvasható: „Légy jó szegény kicsikénkhez, az egyetlenhez, aki belőlem megmarad.” 

A császár-király imádásig szerette Rudolf kislányát. Legalább részben pótolni akarta az édesapa hiányát. Különösen sokat törődött Erzsi oktatásával, a nevelők kiválasztásával és felügyeletével Ferenczy Idát bízta meg. A felolvasónő természetesen igyekezett a legjobb tanárokat meghívni a Hofburgba és a schönbrunni kastélyba.
És most egy levélből idézek: „Mindegyik medvét zsemlével etettük, és a kicsi a zsemle morzsáit igen ügyesen dobálta bele a három medvebocs szájába. Aztán meg a nagyon rossz állapotban lévő zergebak is kapott kenyeret, és Erzsi végül a szép, vastagszőrű birkának is adott enni, kenyeret meg papírt, amit az állatok nagy örömmel fogyasztottak el, bár az utóbbinak Krauss barátunk, az állatkert igazgatója nem örült” Az idézet egy boldog nagypapa beszámolója, Ferenc József írta az előbbi sorokat Schratt Katalinnak az unokájával tett állatkerti kirándulás után.

Természetesen Erzsinek voltak magyar származású tanárai. Alig, hogy megszületett Tomor Gizella került mellé, akitől az édesanya megkérdezte: Rendesen, szabályosan használja-e a magyar nyelvet, mert nemcsak a lánya, ő is meg akar tanulni magyarul. 1896-ban, amikor a telet édesanyjával együtt Abbáziában töltötte, házi feladatként a településről kellett magyar nyelvű fogalmazást írnia.

Abbázia kies fekvésű gyógyhely a tengeröböl mellett. Mögötte hegyek emelkednek, melyek az északi hideg szelektől óvják. Van hideg és meleg tengeri fürdője. Igen kedvesek örökzöld babér-erdői. Gyönyörű villái vannak. Én nagyon kedvelem és mindig örülök, ha elérkezik az elutazás ideje… Most már két hónapja, hogy az ég mindig tiszta és szép kék. Mivel több ideje nem esett, nagy vízszegénység állt be, de végre megeredtek az ég csatornái, zubogott az eső, megteltek a kutak. Erre aztán kidugták fejecskéiket az illatos ibolya és a sárga kankalin, az én kedvenceim.


Erzsi dédapja József nádor, volt, dédanyja, Mária Henrietta Budán született, jól beszélt magyarul, de Stefánia mellé csak menyasszonysága idején fogadták magyartanárt.
Ferenc József nagyon vigyázott unokája örökségére. A rossz emlékű mayerlingi vadászkastélyt Ferenc József, menyével, Stefániával egyetértésben megvásárolta, a kastély helyén, mint ismert templomot és karmelita kolostort emeltek. A kastélyért kapott pénzt, jó kamatra a legmegbízhatóbb bécsi bankban helyezték el.

Anya és lánya

Röviden: Erzsi az ujja köré tekerte a nagyapát…Akkor is, amikor szerelmes lett. Otto von Windisch-Graetzbe. Annyira komoly volt az érzelem, hogy bejelentette, férjhez megy hozzá.
Erzsi ezt közölte nagyapjával is, aki bármennyire szerette és kényeztette, ezen azért meglepődött. Hiszen a herceg nem tartozott egyik uralkodó családhoz sem, Ferenc József legszívesebben egy Hohenzollernhez adta volna unokáját. Az érintettnek természetesen csak annyit mondott, hogy túl fiatal még a házasságra, hiszen még nem volt 18 éves. Az más kérdés, hogy nagymamájának, Erzsébetnek olyan idős korában már két gyermeke volt.
Karácsonyra mindenesetre egy tízezer koronát érő igazgyöngysort ajándékozott neki, és a téli hónapokra a Miramare kastélyba és Abbáziába küldte. Gondolván arra, hogy a kiszemelt fiatalember, úgy sem mehet utána, hiszen lévén katona, nem hagyhatja el szolgálati helyét.
Telt az idő Erzsi 18 éves lett és változatlan arra kérte nagyapját, hadd mehessen hozzá szíve választottjához. Nagyapja közölte vele, ha létre is jönne a frigy, Erzsinek le kell mondani örökösödési jogról. A szerelmetes főhercegnő ebbe is beleegyezett.

Erzsi és első férje

Már „csak” egy akadálya volt a házasságnak. Illető fiatalember nem tudott arról, hogy ő feleségül akarja venni, a császár-király unokáját.
Egy nagyapa azonban nem ismer lehetetlen, amikor szerelmes unokájáról van szó. Magához kérette a fiatalember, és szabályosan megkérte a kezét unokája számára.
A vőlegényjelölt, ahelyett, hogy repesett volna a boldogságtól, hebegett-habogott és végre Ferenc József határozott fellépésére kénytelen volt bevallani: ő bizony már eljegyezte magát, szavát adta, és nem szeretne szószegő lenni.

Erzsit még ez sem tántorította el, bejelentette kitart szerelme mellett, és a nagyapa, mint a birodalom legfőbb hadura parancsba adta hercegnek: vegye feleségül Erzsit!
A csatát tehát megnyerte, 1902-ben, megtartották az esküvőt, a vőlegényből nemcsak férj lett, hanem főherceg. Prágába költöztek, majd használatra megkaptak egy kastélyt is.
Négy gyermekük született

  • Franz Joseph (1904–1981)

  • Ernst vagy Ernő (1905–1952)

  • Rudolf Johannes s (1907–1939)

  • Stephanie Eleonore (1909–2005)

Erzsiben dolgoztak a hormonok, férje később katonatiszthez eléggé méltatlanul, a válóperben elmondta felesége viselt dolgait. A válására természetesen Ferenc József halála és a Monarchia összeomlása után került sor.

Idézet következik:

A felségem Polában, Brioniban és mindenütt ahol tehette fiatal tengerészekkel ismerkedett meg. A cselédség tudja tanúsítani, kik és mikor töltötték a hálószobájában az éjszakát. Amíg én a harctéren küzdöttem, ő vidáman szórakozott….Nyilvánvaló és tartós házasságtörést követett el 1913 óta Egon Lerch sorhajóhadnaggyal, egészen 1915-ig, amikor az illető rákbetegségben meghalt.

 

 

 

Vörös Erzsi egyik menye, férje és anyósa halála után írt egy könyvet Erzsiről, ebben, többek között ez olvasható:
Mindkettőjük részéről határtalan volt az odaadás, Erzsi és Egon a legtökéletesebb szerelmet élték át.”
A nagypapa Ferenc József is tudott a bűnös viszonyról, de mint már említettük tehetetlen volt. Túl a nyolcvanon, csaknem hat évtizedes uralkodása után, már nem volt ura a helyzetnek.

Ferenc József halála után, IV. Károly lett a Habsburg-család feje. Hozzá folyamodott, tegye lehetővé a válást. Bár az I. világháború eseményei alaposan lekötötték az uralkodó minden idejét, távolságtartóan, de mégis udvariasan válaszolt a rokonnak.
Kedves Húgom, 1917. november 30-i leveled be kell vallanom, tartalmánál fogva igen rosszkedvre hangolt. Bejelentésedet azonban köszönettel tudomásul veszem, kivált, hogy házasságoddal mintegy kiváltál a családunkból, és ennél fogva családunk szabályai szerint nincs befolyásom a sorsodra, és annak alakítását a Te belátásodra kell bíznom. Ennek ellenére mind Zita császárné, mind jómagam biztosítunk őszinte együttérzésünkről. Unokabátyád.”

Erzsi második férjével

Hét évvel később fejeződött be a válóper. A gyerekeket az anyának ítélték. De valójában már régen nem törődtek egymással. Erzsi soha nem tudta megbocsátani anyjának, hogy apja halála után ismét férjhez ment.
Vélhetően a Habsburg rokonság nagyon meglepődött, amikor tudomásukra jutott Erzsi belépett a Szociáldemokrata Munkáspártba. Erzsi 65 éves korában házasságot is kötöttek. Néhány év múlva, 1956-ban Petznek meghalt.
A császárvárosban jószerivel már csak egy rövid utcácska, az Elisabeth Petznek emlékeztet rá. Szinte rejtve van. Név nem olvasható rajta, még életében rendelkezett erről.

Erzsi 80 éves korában hunyt el, gyerekei alig-alig néztek rá, ha bejelentkeztek hozzá látogatósára és néhány percet késtek, már nem fogadta őket. Magányosan hunyt el, vagyonát Bécsre hagyta. Amikor megszületett, ötvenmillió alattvaló ünnepelte, temetésén talán jó, ha ötvenen voltak.

 Vörös Erzsi sírja

Ella, a császár szemefénye

Bécs 1892 – Syrgenstein 1930

Mária Valéria első gyermeke is a nagymama keresztnevét kapta, de a családban az már pólyás korában is csak Ella néven emlegették. A császár bevallottan kedvenc unokája, a menyegzőjén könnybe lábadt szemmel mondta, megszakad a szíves, hogy elviszik öregkorának szeme fényét…
De ne haladjunk, ilyen gyorsan egyelőre még ott tartunk, hogy 1892-ben egy hideg téli napon megszületett a gödöllői királykisasszony első gyermeke, az aggódó édesanya volt vele, aki nagyon pártolta a házasságot nagyon örült, hogy lánya, tényleg szerelmi házasságot köthet. Abban a családban ez ritka kegy volt. Abban a templomban, Bad Ischlben, ahol annak idején a pap megáldotta Ferenc József és Erzsébet egymásra találását, volt Mária Valéria és Ferenc Szalvátor esküvője, 1890 nyarán. Azon a télen 1892-ben első gyermeküket várták, apás szülést terveztek…de a kispapa influenzás lett így a nagyszülők, így könnyekig meghatott Ferenc József örülhetett a császári család új tagjának.

Ella az anyjával

Ella különös helyet foglalt el a nagymama szívében, a Rudolf halála után csak feketében járó Erzsébet, az ő keresztelőjére, letette a gyászt. A „félórás ruha” egyébként eljutott Gödöllőre is, az Erzsébet emlékkiállításon lehetett látni, 2007-ben, magántulajdonban van.
Másfél éves volt Ella amikor megismerkedett a nagynénivel is. Gizella ezt írta egyik levelében:”Ellának már egészen olyan allűrjei vannak, mint egy ünnepelt szépségnek, akinek mindenki a lába előtt hever.
Boldogságban, szeretetben cseperedett a mind népesebb családban, Ella egyik öccsének kerestek nevelőt, az egyik jelentkezőről, Waldburg-Zeil Györgyről nem volt valami fényes véleménye Mária Valériának: „találhattam volna értékesebbet nála!” Akkor még nem sejtette, hogy a gróf nemsokára a veje lesz!!

A nagypapához, Ferenc Józsefhez bújva, Ella
a jobb szélen Lipót herceg előtt, valamelyik kislány Erzsébet Mária Auguszta


Ella apja megadással vette tudomásul, hogy lánya szerelmes a testvére nevelőjébe és viszont, ezután került sor egy komoly beszélgetésre anya és lánya között.
Mária Valéria nővérét is próbálta megnyerni a szerelmeseknek, mondván: „Waldburg szellemi értelemben is messze felülmúlta korábbi várakozásomat.
Már csak a legkeményebb dió volt hátra, az idős császár, aki már túl a nyolcvanon imádásig szerette Ellát, áldását adta a házasságra, annál is inkább mert erre megható táviratban kérte maga az érintett, akinek a zordnak tartott uralkodó sok boldogságot kívánt, és személyesen maga állította össze az eljegyzési ülésrendet.
Bár legbelül a szíve majd megszakadt, hogy imádottja távol kerül tőle. Az unoka boldogsága azonban fontosabb volt számára. Mesés nászajándékot kapott, a ma is a leszármazottak tulajdonában lévő Syrgenstein kastélyt.
A boldogságnak viszonylag gyorsan félbeszakadt, egy későn felismert tüdőgyulladásban Ella meghalt. Az özvegy, sógornőkét, Ella húgát vette el, akit tízéves kora óta ismert. Jó szívvel nevelte tovább a félárva gyereket, akiket saját lányához és fiához hasonlóan szeretett.

A második feleség, Gertrúd

A grófnak köszönhető, hogy teljesült Mária Valéria nagy álma, kiadták a nagypapa Ferenc József édesanyjához írt leveleit.

 



„Csütörtökön este volt a bemutatás. Mit nem adtam volna érte, ha ott lehettem volna, gyönyörű látvány lehetett” – írta 1866. február 3-án kelt levelében Mary Elizabeth Stevens, az Andrássy-gyerekek angol nevelője Budán, a királyi várban tartott fogadásról. Kilencven hölgy jelent meg teljes udvari díszben.
Az én grófném fantasztikusan nézett ki, pompás fekete csipkével szegett fehér antik moáréselyem ruhában, négy méter hosszú uszállyal (ez az előírásos hossz) fekete csipkekötényben (ez a díszmagyar tartozéka).
A ruhaderék egy pruszlik-féle, elöl keresztirányban összefűzve, derékig nagy, gyémántos csatokkal.
A fejék gyémántos korona, három pompás smaragddal, hozzáillő függőkkel, fülbevalóval, nyakékkel és karpereccel. A diadém egyik oldaláról fekete fátyol hull alá a jobb vállára, a fátyol másik oldala hátul csaknem a földig ér. A grófné csodálatosan festett, gyémántjai vakítóan villogtak.
A császárné nagyon kegyes volt, vele beszélgetett a legtovább (amint azt később az újságok is megírták) kérdezősködött a férje, a gyermekei, a rokonai felől; megtudakolta, mikor volt utoljára Bécsben, és még sok minden mást is kérdezett. A császárné nagyon jól beszélt magyarul, a szeretője, (sicc!!!kisasszony!) mint tudjátok – a magyar Hunyady gróf volt. A szertartás fél kilencig tartott.”
(Megjelent A levelek az Andrássy-házból című könyvben)
„Az első közlés jogát nehéz lenne kideríteni, mert előbb- utóbb, szinte minden magyar újság átvette a kis történetet.
Erzsébet királyné jó szívéről, pompás kedélyéről szól ez a kis jelenet, mely a várkerti sétatéren, a királyasszony kedves sétahelyén játszódott le. Egy 86. ezredbeli baka a várkertet őrizni járt fel s alá a posztján, felszuronyozott puskájával. Hat óra után csakugyan egy lélek sem járt a fasorok közt, mert a sétateret ilyenkor a királyi család tagjainak engedik át. Egy félóra telhetett el az előírt idő után s az őr egy fekete ruhás nőt vesz észre, a ki lassú lépésben sétál a fák alatt s néhol meg-megállva, le-letekint a Dunára és azután ismét tovább halad egyenesen az őr felé. Még nem jut el hozzá háromlépésnyire, a mikor az őr tele torokkal így kiált felé:
– Halt! Kicsoda maga?
– A királyné vagyok!
A szurony és a baka nem hederít erre a kijelentésre, tovább kiáltja:
– Ha maga a királyné, akkor menjen fel a szobájába, mert itt hat óra után senkinek sem szabad járni. Hallotta?
A fekete ruhás nő szívből felkacag, kiveszi az óráját s így felel az őrnek:
– Igaza van. Már fél hét.
S ezzel eltávozik a sétatérről.
A szurony még egyenesebben mered az égnek, s a baka még büszkébb, az, mint megint üresen látja a sétateret. Délig egy eleven lélek sem zavarja a posztot. Ekkor azonban felváltják; s a legelső az, hogy becsukják, de csak azért, mert ildomtalan hangon teljesítette kötelességét. A második, a mit vele cselekedtek, az volt, hogy hivatalból kitüntetésre terjesztették fel, kötelességének pontos teljesítése miatt!


Frizúrnőt úgy még nem ünnepeltek, ahogy Francziska Angerert a görög szigetek között. Történt, hogy a Dardanellákban kialakult feszültség miatt Ferenc József féltve feleségét biztonságát, megtíltotta, hogy a Griff hajó fedélzetéről partra szálljon. Ugyanakkor a kazánokba kellett a szén, tehát meg kellett állni. De, ha Erzsébet valami a fejébe vesz, azt meg is csinálja. Megkérte Fanny asszonyságot, akinek alakja nagyon hasonlított az övéhez, hogy az elegáns ruhába bújva, sétálgasson a parton. Az osztrák császárnő váratlan érkezésének hírére, ahány ember volt a szigeten, mind a partra vonult és tisztes távolból kalap lengetve, éljenezve éltették Erzsébetet. Aki eközben legegyszerűbb ruhájába öltözve, a hajó takarásában, csónakba szállt és megnézte, amit akart. Az alakítás olyan jól sikerült, hogy a frizűrnőnek, máskor is be kellett ugrani a királyné szerepébe.

Keserves dolog
írta Ferenc József barátnéjának 1896. május 2-án. A Budapestre, a millennium ünnepségek megnyitójára érkezett uralkodó arról tudósította Schratt Katalint, hogy a királyné frizúrnője, Fanny Feifalik olyan betegen érkezett meg a magyar fővárosba, hogy onnan mentővel azonnal kórházba kellett szállítani. „Keserves dolog, ha az ember hogyléte, néha még a kedély is ennyire függ egyetlen személytől.”
(A kórházi kezelést tanúsító számlát láttam. Hiteles a történet.)

A királyi és a miniszterelnök család egymás szomszédságában laktak a budai várban.
Az Andrássy házaspár többször látta vendégül a királyt és királynét a Sándor-palotában. Egy este Erzsébet királyné gondolt egyet, és egyedül, bekopogott a palota kapuján, a szundikáló komornyik felriadva kérdezte:
–No, ki az ilyen későn?
– A szomszédasszony – válaszolta, természetesen magyarul.
Való igaz, a királyi palota legközelebbi szomszédságában tényleg a miniszterelnöki rezidencia volt.
A derék strázsa nem győzött elnézést kérni a felséges asszonytól, aki csak kuncogott a történteken.

 Vágó Pál festménye

Az 1879-es esztendőt nem felejtik a szegediek, a város szinte a földdel tette egyenlővé a rettenetes árvíz. Ferenc József azonnal a helyszínre utazott, hivatala értesítette a külföldön tartózkodó királynét, mit tett a jeges ár a településsel. Gyorsan összepakoltak és haza indultak. Szeged azért is volt olyan kedves mindkettőjüknek, mert első közös magyarhoni útjukon, mint fiatal házasok 1857-ben jártak ott. 1879-ben már az ezüstlakodalomra készültek, kérték a magyarokat, a családi évfordulóra szánt pénzt fordítsák a város újjáépítésére. „Szeged szebb lesz, mint volt”, mondta az uralkodó a Tisza partján. És így is lett, az európai fővárosok is segítettek. Ezt hirdeti a mai meglévő párizsi, moszkvai stb. krt.
A régi császári magánlevéltár kutatási munkálatai szombaton érdekes emléket fedeztek föl. Az egyik archívumból, amely Ferenc József személyes emlékeit és magánlevelezését tartalmazza, egy kopott, elsárgult képeslapalbum került elő.
Karácsonyra és ujévre szóló jókivánságok álltak, Erzsébet királyné küldte 1891 karácsonyán a bécsi Burgba Ferenc Józsefnek. Az album első lapjára a királyné ezt a félig magyar, félig németnyelvü ajánlást irta: “Gott schütze und behüte Dich. Sokszor csókol szerető Bözsid”.