KASTÉLYHISTÓRIÁK

KORONÁZÁS

1898. szeptember 10.

Ami 1898. szeptember 10-én történt, szinte felfoghatatlan még ma is. Egy anarchista olasz fiatalember, a genfi tó partján megölte Erzsébet királynét. A világ megdöbbent, Magyarország, jelesül Gödöllő feketébe öltözött.

Aki legelőször megtudta, mi is történt a királynéval, az dr. Golay volt. Eredetileg franciául írta meg jelentését, azt fordították le először németre, aztán magyarra. A szemle-jegyzőkönyv tartalmából: A gyilkos szerszám, amellyel a merénylő a királyné életét kioltotta, egy háromszögű vas-, vagy acéldarab volt. A seb szélei két és fél milliméternyire terjednek. A gyilkos szerszám a negyedik borda irányában haladva átszúrta a tüdőt és a szív burkát, és eljutott a baloldali szívkamarához, ezt is átszúrta. A tőr átszúrta a szívet felülről lefelé, és az alsó kamránál szabadult ki a szívből. A seb hossza az alsó kamaráig ér. A halál abban a pillanatban állott be, amikor a vér a szív balkamráját elöntötte…
Luceheni a tőrt nem rántja ki a királyné szívéből, még néhány óráig élhetett volna!

Sztáray Irma grófnő élete legnehezebb szolgálatát teljesítette 1898. szeptember 10-én. Az udvarhölgy visszaemlékezéséből már idéztünk tavaly a naptár rovatban, ismét el lehet olvasni.
A grófnő korábban, egyszer a királyné egészségi állapotának romlásakor a királyt és lányait értesíteni akarta, Erzsébet megtiltotta:

Nem akarom! Minek okozzak nekik szenvedést, elég, ha én szenvedek. Egy nagy fájdalmon még úgyis át kell esniők, ha majd én meghalok. Nem! — tette hozzá keserűen. — Egyet nem akarok: a királyt túlélni. Minden csapást kiállottam, de ezt nem bírnám. Azt sem akarom, hogy halálomnál jelen legyenek. Egyedül akarok meghalni.“  Kívánsága teljesült.

Felesége holttestéért különvonatot indított Ferenc József, azon helyet foglalt Ferenczy Ida felolvasónő és Festetics Mária udvarhölgy is, ők segítettek a kegyeleti előkészítésben Sztáray Irmának. A hűséges barátnő, Ida mi mást, mint egy ibolyacsokrot tett a Beau Rivage szállóban a koporsóra. Igen, szeptemberben ibolyát, honnan máshonnan, mint Gödöllőről, ahol a kertészek ismerték a módját, hogyan lehet mindig friss ibolyával kedveskedni királynénak. Mária Valéria is megtörten vélekedett:” Hát megtörtént, úgy, ahogy mindig szerette volna, gyorsan, fájdalommentesen, orvosok nélkül, úgy, hogy semmi gondot nem okozott övéinek.”

Az Erzsébet királyné emlékét ápoló Sisi Baráti Körrel több mint negyedszázadig kerestük fel a hozzá kapcsolódó emlékhelyeket, ezt a kis koszorút, a bécsi, Zentral Friedhofban, az osztrák főváros központi temetőjében helyeztük a királyné márványportréja alá. A másik két felvételen 1998-ban Genfben, a királyné halálának 100. évfordulójára rendezett ünnepség, amikor is felavatták szobrát. Oda is vittünk koszorút, utólag tudtuk meg, nem kellett volna: Svájcban nem szokás virágot vinni. Másnapra el is tették. Nem sértődtünk meg, élmény volt jelen lenni a centenáriumi megemlékezésen, főleg az egyik dédunoka, Markus Habsburg-Lothringen társaságában. A szobornál a baráti kör nevében Tiboldi Mária elnök (jobbra) és Szabó Margit titkár koszorúzott.

Ella, Ferenc József kedvenc unokája:

„…, mert senki nincs olyan a családban, mint ő, …”

Jó nézni ezt a két egymás melletti képet, az idős császárt, a legkedvesebbnek mondott kis unokájával és később a sugárzóan szép nagylányt!

Élete talán legboldogabb napján, az esküvőjén, ahogy illik ragyogott Elisabeth Franciska, Mária Valéria első szülött lánya. A nagypapa könnyáztatta arcára nézve a rokonok egymásnak adták tovább Ferenc József mondását” … öregkorának szeme fénye…” a szépséges ara. Legszívesebben nemet mondott volna a fényesnek egyáltalán nem mondható házasságra, de ha Ella így akarta, akkor legyen boldog! Az is lett, négy gyermekével és saját maga választotta férjével.       (Ez utóbbi lehetőség nem volt túlságosan gyakori a császári családban.)

Kezdjük az elején: Mária Valéria születése (a kiegyezés után egy évvel, 1868-ban) nagyon boldoggá tette a frissen megkoronázott Ferenc Józsefet. Budáról kelt levelében írta a testvéreknek, (Gizella és Rudolf), Bécsbe a kisbabáról: „Igazán szép kislány, nagy sötétkék szemei, kissé még vastag az orrocskája, picike szája, igen kövér arcocskája, és olyan sűrű, sötét haja van, hogy már most gondjaiba vehetné a fodrász!!!”

Mária Valéria

A királyi szülők – mint ismertes – Gödöllőn, a jelképes koronázási ajándékba kapott kastélyban nevelték kissé későn született negyedik gyermeküket, az édesanya, akkor “már ”31 éves volt, és néhány esztendő múlva Gizella lányának köszönhetően nagymama lett.  Az igencsak szigorúan magyar királykisasszonynak nevelt Mária Valéria szüleitől ajándékba kapta, hogy szerelemből mehetett férjhez – ez is eszébe juthatott, amikor hírül vette, hogy Ella szerelmes.
Már mindenki tudott a vonzalomról, csak az édesanya nem, pedig naponta találkozott vele, lévén a fiatalember Ella fivérének a nevelője. Waldburg-Zeil Györgyről a leendő anyós eleinte nem volt valami jó véleménnyel: „Igazán találhatta, volna értékesebbet nála” majd, amikor jobban megismerte: “… jobb, mint amire számítottam…” Ki más vette volna észre az eleinte ártatlan vonzalmat, mint a királyi unokák lelkipásztora. Ő fedezte fel, hogy mennyire ragyog a bakfis arca, ha meglátja a nevelőt. Engelbert páter ismerve a Habsburg ház szigorú elvárásait, a férj származását és vagyonát illetően, egy várható tragédiát megelőzendő beszélt Ella érzelmeiről, annál is, inkább mert a bakfissá növekedett kislány bevallottan a császár legkedvesebb unokája volt. Közben beindult a családi ellenállás. Nem is titkoltan, másik, jobban a családba illő férjet kerestek Ellának…

De az ifjú hölgy – mint a fotó is bizonyította – hajthatatlan volt. Ragaszkodott szerelméhez, édesanyja ugyan próbálta meggyőzni, nem kell rögtön az első fiatalember karjaiba omolni (vajon eszébe jutott-e saját fiatalsága) – hiszen hiába volt annak idején Európa legrangosabb eladó hölgye, mégis a császári családhoz képest szegény rokonhoz, (ki ne lett volna, első, másod- vagy éppen harmad- unokatestvér) az ő Ferencéhez mehetett férjhez, a legnagyobb anyai támogatással.  Így aztán megkérte férjét, utazzon Bécsbe és jelentse be a nagy eseményt. Ella, szívhez szóló levelet küldött a nagypapának, őszintén vallott az érzelmeiről, és áldását kérte a frigyhez.  Az idős Ferenc József igent mondott, „mert senki nincs olyan a családban, mint ő, „Annyira kedvelte az esküvőt, hogy maga készítette el az eljegyzési ülésrendet. (Martha Schad könyvében – Erzsébet királyné lányai – meg lehet nézni a császári tervet.) Az öröm-nagyapa bőkezű nászajándékot adott Ellának a Syrgenstein kastélyt. Az első gyerek születésére nem kellett sokat várni. Erzsébet királyné fogta az unokája kezét a vajúdás idején, Bécsben közben Ferenc József igyekezett leplezni zaklatottságát. Bár akkora már volt gyakorlata az unokák fogadásában.

A bécsiek is tudtak a felséges imádatról, cseppet sem lepődtek meg, amikor a lapok címoldalán szinte mindenütt az Ella keresztelőjén készült rajz szerepelt. Gyógyír volt a baba érkezése. A Rudolf tragikus halála után a mindig feketében járó királyné a ceremónia idejére levetette a gyászt.  A nevezetes ruha, amit a keresztelőn viselt még mindig megvan, egy híres magángyűjtő őrzi az értékes ruhát, amit egyébként Gödöllőn is lehetett látni 2007-ben a királyi kastély Erzsébet emlékkiállításán. 

Az Ella unokák és dédunokák köztünk élnek, a történelmi események miatt nevet változtattak, Altenburg, Fürstenberg és pl. Kornis néven találkozhatunk velük.

 

Erzsébet és a „színésznék”

Szép Ilonkát megkönnyezte

A nemzet csalogánya a Népszínházban bűvölte el a királynét, amikor elénekelte a Lehullott a rezgőnyárfa kezdetű magyar nótát. hogy csipkés zsebkendőjét ledobta a színpadra, felhívatta páholyába és „homlokon csókolta” a művésznőt – legalábbis ezt írták a korabeli hírlapok. Blaha Lujzával személyesen is szeretett volna beszélni Erzsébet, de az a találkozó nem jött össze, hiába kereste fel a művésznő gödöllői nyaralóját. A kor másik ismert színésznőjével viszont találkozott a királyné, méghozzá 1875 körül. Akkoriban érkezett Erzsébet két kisebbik gyermekeivel, Rudolffal és Mária Valériával a magyar fővárosba. Az arisztokrata családok vetélkedtek, ki rendez pompásabb fogadást tiszteletükre. Az egyik nyertes a köztiszteletben álló Karácsony Guido lett, aki személyes jó barátját, Jókai Mórt is meghívta a nevezetes eseményre, melyre a notabilitás híres palotájában került sor. A nagy mesemondó természetesen nem jött egyedül. Felesége, Laborfalvi Róza az ünnepelt tragika a királyné felolvasónője, Ferenczy Ida sugallatára a Szép Ilonkát, Vörösmarty költeményét adta elő:

A’ vadász ül hosszu méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat, …

A történet szerint a vadász – Mátyás király – találkozik egy ismeretlen lánnyal… Szép Ilonka beleszeret, s mikor rájön, hogy ő bizony nem lehet a királyé, bánatában meghal.


Csendes a ház, ah, de nincs nyugalma,
felveré azt szerelem hatalma!

A királyné könnyezni kezdett. Óriási hatása volt a szavalatnak és Erzsébet királyné magához kérette Jókainé Laborfalvy Rózát és ezt mondta:
— Igazán gyönyörűen szavalt, a szívemig elért minden szava!
Császári, királyi fenség, nagyobb kitüntetés nem érhet az életben, mint királyi fenséged elismerő szava! Hálát adok az Istennek, hogy ezt megérhettem!
A költemény gyönyörű, ismerem, Ferenczy Ida felolvasta már nekem. Vörösmarty nagy költő!’ Megvannak a versei, még Falk Miksa hozta meg számomra őket!
Laborfalvy Róza erre meghatva jegyezte meg.
Felséges királyné minden szava áldás a mi nemzetünkre!
Ekkor még azt kérdezte a tragikától a királyné:
— És mit ír most férje?!
— Új regényt felséges asszonyom, a Szerelem bolondjait!”
Eddig tartott beszélgetésük, másnap, amikor híre ment a történésnek hírlapírók hada érkezett az író Stáció utcai házához. Mindenkit érdekelt miről beszélhetett a két asszony. A művésznő igyekezett távol tartani a kíváncsiskodókat.

— Kérem azokat a szavakat a felséges királynénk nekem mondott, azokat én nem mondhatom el másnak, de különösen nem a nagy nyilvánosságnak.
Az olvasóban joggal vetődik fel a kérdés, ha Laborfalvi Róza megtartotta a szavát, akkor honnan ismerjük a beszélgetést. És ki tette hozzá az alábbi megjegyzést:
— Nem, ő nem dolgozott reklámmal, neki nem volt arra szüksége!
Valóban a drámai színésznőnek nem volt szüksége reklámra, alakításait imádta a nagyérdemű, népszerűségét növelte, legalább hozzáhasonlóan híres, kedvelt volt férje, Jókai Mór.  A kérdésre a választ is az ő segítéségével kapjuk meg. Az író unokahúga, Jókai Jolán (saját nevén is publikált) férje, osztotta meg mi is történt a nevezetesen esten. A királyné és a Laborfalvi Róza közötti párbeszédet a leghitelesebb forrásból ismerte és le is írta Hegedűs Sándor Hegedűs Sándor. Ezt közölték a korabeli újságok, azok alapján készült ez az írás. Tolmácsra nem volt szükség, Erzsébet akkor már kitűnően beszélt magyarul, az érettségi előtt álló Rudolf és az éppen iskolai tanulmányait kezdő Mária Valéria szintén. Kitehették volna a táblát: itt magyarul beszélnek!

Erzsébet királyné és a tanulás

Az első görög tanár

Mit mesélt a királynéról?

Ha Korfu kerül szóba, a legtöbbünk rögtön beugrik Erzsébet királyné neve. Talán az egész világon ismert, hogy a magyar királyné mennyire rajongott a kedves szigetért, ott épített palotája ma az egyik fő látványosság, ő maga, pedig – ha létezne ilyen státusz – akár nagykövet is lehetne, mármint Korfu nagykövete.

Példásan látná el feladatát, hiszen világnyelveket beszél, tud (ha túlzottan nem is szeretett) alkalmazkodni, viselkedni. Az ország nyelvét pedig szinte a legmagasabb szinten ismerte, legismertebb görög felolvasóját Chritomanost nagyon megrázta a tragikus haláleset, úgy próbálta túltenni magát a veszteségen, hogy megírta érzéseit (ez pedig már akkor sem volt mindig hasznos) a Budapesti Napló annak idején bécsi forrásra hivatkozva közölte:

 „…könyvet írt a királynéról és abban intim akcentusokkal a rajongásig menő imádással szólott felséges tanítványáról. A legmagasabb körökben ez a könyv hangjának különös árnyalatánál fogva vegyes érzéseket keltett. Lehetséges, hogy van is valami összefüggés a könyv e fogadtatása és a görög tanár lemondása között.” 
Nem tehetett mást, hazaköltözött Görögországba, ahol hosszas betegeskedés után tüdővészben hunyt el.
Amikor a királynét meggyilkolták, még élt Christomanos, de őt a fent leírtak miatt nem akarták meghívni, inkább előkeresték az első görögtanárt. Az eseményről az alábbiak szerint számolt be a Pesti Napló.

Már első korfui kirándulásán megtetszett a táj a betegségéből éppen gyógyuló királynénak, az ottani szolid éghajlat enyhülést jelentett számára, a hétköznapi beszédet, viszonylag könnyen elsajátította, az irodalmi nyelv megismeréséhez tanárt keresett. Akit az akkor már Bajorországban élő nagyobbik lánya segítette megtalálni.

Gizella főhercegnő udvarmestere, Perfalle báró javasolta Bhousso Rhoussopulost. A szolgálat és a bemutatkozás – micsoda véletlen – a Korfura tartó Miramare-yacht fedélzetén kezdődött, a hírlapíró szerint valahogy így: „…a királyné fölszólította Rhoussopulost, hogy tekintse őt tanítványának és bánjon vele szigorúan. Mikor pedig a görög tanár erre önkéntelenül is elmosolyogta magát, a királyné azt mondta neki:

— Ne gondolja, hogy tréfálok. Komolyan akarom, hogy szigorú legyen, és minden hibára figyelmeztessen, amit a kiejtésnél elkövetek. — Vagy alaposan tanuljon meg az ember valamit, vagy ne is fogjon hozzá.
Sok érdekes epizódot mondott el Rhoussopolus a királynéról, melyek fényes világításba helyezik a dicsőültnek szívjóságát. Álljon itt néhány a legérdekesebb közül:
A királyné megígérte görög tanárának, hogy megajándékozza
Mária Valéria arcképével menyasszonykorában.  Tíz képet mutatott, melyek különböző fölvételekben örökítették meg a boldog mátkapárt.
— Válaszszon magának belőlük, amelyik legjobban tetszik. — biztatott kegyesen.
— Nehéz a választás, felség, mert egyformán
szép mindegyik.
— Akkor hát tartsa meg valamennyit, —
monda, és nekem ajándékozta mind a tíz arcképet.”

Az első görög tanár visszaemlékezése igazolta azt, amit korábban is tudtak az alattvalók.  Erzsébet sokat és gyakran utazott. Európai körútjaiban azonban sohasem hagyta ki Franciaországot: Parist, Talán azért, mert ebben a modern Parisban tudtam meg, mily bámulója volt I. Napóleonnak. Egy alkalommal így nyilatkozott felőle:
Mily nagy ember volt! Csak az a kár, hogy császár is lett – utalva, talán saját férje sok nehézséggel, elfoglaltsággal járó életére.
„Párizsban, a modern Babilonban egyedül lehetett, a fölismerés feszélye nélkül; talán nővére
(valójában húga Zsófia), az alençoni hercegnő miatt; talán ifjúkori emlékei miatt. Mert mint egyszer a boulognei
(Bois de Boulogne ) erdőben, sétaközben mondá:

— Mily szép volt, mikor még én itt lovagolhattam. Ki hitte volna, hogy ezeken az allékon én sétálni fogok — görög nyelvet tanulva!”  Mondta el a királyné első görögtanára, híres tanítványára emlékezve.    

Mire költött Erzsébet?

A királyné bukszája

A Pesti Napló egy évszázada írta meg, amikor kinyitották a bécsi udvar egyik pénztár könyvét. Mint olvasható, sok minden kiderült Erzsébetről.
„A királyné
karácsonykor ajándékokkal halmozta el rokonait. Karácsonyfát küldött Gizella főhercegnőnek. A karácsonyfa pontosan 469 forint és 62 krajcárba kerültmint a pénztárkönyv mondja. Rudolf trónörökös egyetlen árvájának, Erzsi főhercegnőnek a neve is szerepel a pénztárkönyvben a karácsonyi ajándékok rovatában.
Legbőkezűbb volt kedvenc leánya, Valéria főhercegnő iránt, áprilisban volt egy visszatérő tétel
Valéria főhercegnő 1000 forintot kapott minden esztendőben születésnapi ajándékul.

Még jóval ez euro bevezetése előtt, a vártnál nagyobb összegért, 42 000 schillingért kelt el a bécsi Dorotheumban tartott árverésen Erzsébet királyné egy saját kezűleg írt távirata. A címzett a királyné kedvenc lánya, Mária Valéria.

Erzsébet és Gizella főhercegnőknek Ferenc József és Erzsébet királyné közösen vásároltak karácsonyi ajándékot. A királyné maga gondoskodott a bevásárlásokról. A karácsonyi ajándékokat szépen két részre osztotta, az egyik felét úgy juttatta el mint a király ajándékát, a másikat, pedig mint a magáét.
A pénztárkönyvben így szól a beírás: »351 ‘frt 55 krajcár. Erzsébet főhercegnő számára karácsonyi ajándék őfelsége magánpénztárából.«
Érdekes tétel a pénztárkönyvben az a 300 forint, amely szabályosan minden hónapban ismétlődik a rubrikák kötött. A kedvezményezett Matild, a királyné húga. Férjének családját megfosztották a tróntól, a
királyné a rendes havi 300 forinton kívül időnként küldött még kisebb-nagyobb pénzösszegeket Trani grófnőnek. Ezt »tűpénz« címen könyvelte el az illetékes titkár.
Voltak még egyéb kisebb kiadások, amelyek érdekesen világítják meg a családi életet. így például egy alkalommal
Erzsébet királyné
Ischlben tombolát rendezett a gyermekek számára, és 200 forintot fizetett ki a győzteseknek. Mikor egyszer Mária Valéria karácsonyi gyermekzsúrjára készültek, a királyné udvarhölgye, Festetics Mária társaságában mintegy kétszáz forintért vásárolt a Gerbeaud elődjénél, Kuglernél.

Pontosan beszámol a pénztárkönyv Erzsébet királynénak ama kiadásairól, melyeket toalett szükséglete emésztett fel havonta. A pénztárkönyvben csak a tételek szerepelnek, amelyeket a titkár vezetett pontosan és nagy gondossággal. Ami megtetszett neki, azt habozás nélkül megvásárolta. Olykor megállíttatta a hintaját, ha meglátott a kirakatban egy érdekes és számára kedves darabot, az udvarhölgye bement az üzletbe, vásárolt és a számlát Kekula úrhoz küldte be a kereskedő.
Egy érdekes kiugró tétel: kesztyűvásárlás
657 forintért.(?!)
  Feljegyezték Erzsébet királynéról, hogy tejen és gyümölcsön élt…a legenda abból az időből való, amikor nem volt divat az evés, amikor a fiatal nőknek az illendőség szerint az volt a kötelességük, hogy étvágytalanul és finnyásán turkáljanak az ételben és titokban otthon lakjanak jól. A valóságban Erzsébet királyné nagy ínyenc volt, aki szinte szenvedélyesen szeretett torkoskodni. Karcsú, légies termete megőrzésére folyamatosan gondot fordított, nagy súlyt helyezett hát arra, hogy jól főzzenek a konyháján, és utazásai idején is megválogatta az ételeket. Nem tűrte az olyan ételt, ami nem ízlett neki.
Sztáray grófnő mesélte, hogy egyszer, amikor Svájcba érkeztek, pulárdot rendelt ebédre a
királyné. Nagyon felháborodott és haragudott a svájci pincérre, aki csak két adag pulárdot (Wikipédia szerint hizlalt jérce! ez több mint meglepő) tett az asztalra.
Szeszélyes természetéből következett az is, hogy szabadjára engedte torkosságát. Nagyon szerette az édességeket, és sok fagylaltot evett. Szinte elképzelhetetlen volt az ebédje fagylalt nélkül, és utazásai során, valahányszor egy-egy városba érkezett, első dolga volt, hogy érdeklődjön, melyik cukrászdában készítik legjobban a fagylaltot. Kísérőivel első útja a cukrászdába vezetett, ahol nagy élvezettel fagylaltozott. Halála előtti napon Genfben is. Nagynénje és egyben anyósa véleménye szerint rosszak voltak a fogai.
Amikor külföldi barangolásairól hazatért, első dolga volt: a fogorvost hívatta.

A fogorvos volt az egyetlen orvos, aki honoráriumát szabályos időközönként kapta megez a körülmény is bizonyítja, hogy rendszeresen gondozta Erzsébet királyné fogait. Különben megemlít még néhány orvost, aki Erzsébet királynét gyógyította, pl. Kaposi professzor, a híres bőrgyógyász.
A pénztárkönyvben szigorúan megkülönböztették a dukátot a forinttól. A csengő dukátok folyósítását csak »bizonyos célokra« engedélyezték.
Kekula udvari titkár a kiadási és bevételi rubrikákban külön vezette a dukátok tételeit. Nagy megtiszteltetés és kitüntetés volt az, ha a
királyné valakit dukáttal fizetett.
A
királyné dohányzott. A pénztárkönyvben is megtalálhatók a nyomai a királyné dohányzási szenvedélyének. Többnyire Nopcsa báró volt az, akit Erzsébet királyné megbízott a cigaretták és a szivarok beszerzésével. Mindig különleges szivarokat és speciális cigarettákat hozott.
Néha az is megtörtént, hogy
most tessék megrökönyödninem a báró, hanem úrnője, szivarra is rágyújtott” – adta közre dr. Ernst Ottó a Pesti Naplóban, még valamikor a két világháború között.

Szamártej

Mi köti össze a két fotót, akár két évezred távlatából is? Aggódva nem szabad homlokot ráncolni, mert az árt a szépségnek… Mert pontosan arról lesz szó, legendásan szép asszonyokról…
Az egyik még időszámítás előtt élt a távoli Afrikában, a másik a közeli Duna partján, hivatalosan Bécsben és még sok helyen máshol.

Hogy kerül ide a szamaras fotó? Gödöllőn készült az 1870-es években, Festetics Mária és Ferenczy Ida feszít a derék füleseken, a gyerekek kedvéért került az istállóba a csodás paripák közé, hogy azon kezdjék elsajátítani a lovaglást.

A már akkor is mindennel foglalkozó firkászok – bocsánat, téma szegénységben szenvedő hírlapírók – kitalálták, valójában nem is erről van szó, hanem Erzsébet királyné kedvéért tartják őket, hogy szamártejben tudjon fürödni. Oly annyira tényként közölték, hogy a Fővárosi Lapok 1874-ben azt is tudni vélte, hogy Bécsbe is kerül rövidesen nem is egy, hanem három szamárcsikó…
Ott is ismerték a híres egyiptomi királynő történetét, aki mesés szépségét, bőre bársonyosságát a szamártej fürdőnek köszönhette, A szakemberek aztán néhány évszázaddal később valóban megállapították, hogy a szamártejben található sok vitamin, a különböző ásványi anyagok, nyomelemek hidratálják, regenerálják a bőrt, gátolják annak öregedését.

(A színes fotón Liz Taylor, a Kleopátra c. filmből.)
Ez tehát a két fotó kapcsolata, megbocsájtja talán a nyájas olvasó, hogy azt nem sikerült kideríteni, hogy a császárvárosba megérkeztek–e szamarak. Annyi biztos, hogy az akkori világ legszebbjének tartott Sisi szinte csak természetes anyagokat, növényeket, fűszereket használt kozmetikumként. Szépségének koronája, a haja volt. Ápolásáról, mint az eléggé széles körben ismert, külön fodrásznő, Franciska Angerer gondoskodott.

Mesés fizetésért csábította el a császárné az egyik bécsi teátrumból, és még abban a kegyben is részesült Ferenc József külön engedélyével, hogy férjhez mehetett. A császári udvarban rajta kívül senkinek nem adatott meg ez a lehetőség, a személyzetnek teljes odaadással az uralkodó famíliát kellett szolgálni, ebbe nem fért bele a saját család.

Fényképész volt a vőlegény, Hugo Feifaliknak hívták. Történetesen ezt a felvételt nem ő készítette róla, hanem Emil Rabending, akit festőként is ismerhetünk. Első ránézésre emlékeztet Erzsébet királynéra, alakjuk, megjelenésük nagyon hasonlított, oly annyira, hogy az asszonyság több alkalommal pl. Marseille-ben, a pályaudvaron, vagy a görög tengerparton is a királyné ruhájában pózolt. Elterelve a kellemetlen kíváncsiskodók figyelmét, közben az igazi Erzsébet nyugodtan máshol sétált.
Emil Rabending fotója

Koruk is majdnem megegyezett, csupán néhány év korkülönbség volt köztük. Hiába volt feleség és később boldog anya, karikagyűrűt nem hordhatott, körmét is rövidre kellett vágnia, hogy a királyné fejbőrét meg ne sértse.
Az egyik leggyakoribba kérdés: valójában milyen hosszú volt a királyné haja? Az udvariatlan visszakérdezés: mikor? A válasz 1873-ra értendő, akkor rendezték a világkiállítást Bécsben, és ennek egyik fő „látványossága” maga Erzsébet volt.
Az egyik legfelségesebb vendég, Naszreddin perzsa sah, ezt jegyezte föl naplójába:
”hajkoronája a sarkáig ér”.
Maga az érintett így vélekedett Kései ősz című versciklusában:

Halhatnék bele a hajamba!
Életem java ereje,
Vérem szín nedve szállna e
Bomló sátorra, e fonatra.
Ó, ha átmenne létezésem
Selyem-aranyba, mely puhán,
Dúsan árad, s ha rém, sem rám:
Mert alszom már túlféli térben,
(Tandori Dezső fordítása)

Akit a fésülködés miben léte alaposabban is érdekel, olvassa el Constantin Christomanos magyarul is megjelent feljegyzéseit, a görög felolvasó egyszer azt mondta tanítványának: „Felséged koronaként hordja a haját, igazi korona helyett”, – „Igen, csak azzal a másik koronával egyszerűbb a dolga az embernek.
Mint ismeretes az egyetlen magyar kiegyezést követően Erzsébet soha nem szólt bele férje politikai döntésébe.
A császár nem tudott betelni felesége szépségével, ismerve Erzsébet természetét, mindent engedélyezett, amit a frizírnővel kapcsolatban kért. De a maga módján, azért unta az asszony hisztijét (elég volt eltűrni az egyetlen angyali Sisijét!?), ha Feifalikné haragudott, Erzsébet elégedetlen volt, na, a végén kin csattant az ostor? Legszívesebben megvált volna tőle, de elég gyáva és elég okos is volt, hogy mégse tegye.

A királyné úgynevezett gyász díszmagyarban

A pohár akkor telt be igazán, amikor Budán a millenniumi ünnepségek közepette Fanny ismét előadta magát, de akkor tényleg komoly volt a dolog. mentőautó vitte kórházba, és ki is küldték a királyi udvarnak a számlát. (Magam is láttam a levéltárban, a dátumozás 1896 májusa)
Akkor írta drága jó barátnéjának, hogy „szörnyű, ha ennyire ki van szolgáltatva egy személy szeszélyeinek”. Ezt Schratt Katalin pontosan tudta, hiszen korábban a teátriumban neki is készített frizurát Franciska Angerer.
Aki akkoriban még bizonyára egyszerű fésűvel alakította a frizurákat, nem úgy a császári-királyi udvarban, ott csak ezüsttel díszített borostyánkő fésűt és ezüst ollót használt. Bár vágni nem igazán kellett, a királyné betegesen félt a gondolatától is, hogy valami baj éri a haját. Ápolása külön procedúra volt. Havonta három, illetve két hetente mosták meg a zuhatagot. Ha az időpontok nem is egyeznek a különböző visszaemlékezők feljegyzéseiben, az viszont igen, hogy tojássárgája, illetve francia konyak elegyével kente fel a különleges sampont Fanny egy asztalon szétterített mérhetetlen hajtömegre, majd azt lemosva, rózsavízzel (vagy desztillált vízzel) átöblítette, mindezt egy nagy vízhatlan köpenyben tűrte a királyné és közben magyar vagy éppen görög felolvasóját hallgatta.
Ha külföldre, gyógykezelésre utazott, akkor jó előre értesítették a szállásadót, hogy legkevesebb 100(!) tojás legyen a kamrában. Ha nem sikerült konyakot keríteni, akkor megtette a pálinka is. Mikor Fanny végzett, jöttek a királyné többi hölgyei, a komornák és meleg kendőkkel dörzsölve, vagy legyezve szárítgatták a vizes hajat. Az egyes tincseket, nyáron a kertben faágra csipeszelve, télen a csillárhoz rögzítve szárították. Nem volt könnyű mulatság senkinek sem. Ferenc József is többször bosszankodott, ha egy-egy diplomáciai program meghiúsult a hajmosás miatt. Ugyanakkor egyértelműen büszke volt felesége sugárzó szépségére.
Egy neves külföldi fodrászmester azt mondta, ő is szokta vendégei haját konyakos-tojássárgás keverékkel ápolni, az ecsetes felkenés után néhány percig rajta hagyja, majd hígított almaecettel leöblíti…

Szoborhistóriák

Véletlenül sem szeretnénk hasonló témával foglalkozni, mint az Erzsébet királyné emlékhelyei és szobrai oldal, de régi újságcikkeket olvasva előkerült egy-két érdekesség, melyek bizonyára érdekli a kastélyhistóriák olvasóit is. Rögtön az első kedvenc gödöllői egész alakos Erzsébet szobrunkhoz kötődik, 1901-es avatásán, természetesen részt vett a megözvegyült király is.

Őfelségét várják a sátorban (Kossak fényképe)

Kedves és ismert történet, hogy Erzsébet királyné egyik máriabesnyői sétája során felkereste Blaha Lujza villáját… a nemzet csalogány nagyon sajnálta, hogy nem találkozott a magas rangú vendéggel, de mindenkinek büszkén mesélt a meghiúsult találkozóról.

Tardy Tamás, a Zala György által szervezett Erzsébet sziklát így látta a drón

Amikor Erzsébet tragikus halála után, a fővárosban gyűjtést szerveztek a királyné szobrának felállítására, a művésznő ez elsők között adakozott. Az akkori szokások szerint a hírlapok közölték melyik híresség mekkora összeggel járult hozzá. Blaha Lujza 150 forintot jegyzett eredetileg, de amikor kiderült, hogy Gödöllőn is emelnek szobrot a királynénak, módosított, 100 forint adott a fővárosnak, 50-et pedig a gödöllői asszonyok gyűjtéséhez, szegről-végről lévén ő is gödöllői asszony, számolt be róla a Budapesti Napló. Ha napjainkban derült volna ki, így írnának róla a színes magazinok: Ida néni meghekkelte a királynét! A Budapesti Szemle szerint Ferenczy Ida betartott Erzsébet királyné szobrának. Zala György munkája és 1925. február óta már Süttőn várták kifaragva fölállításukat. Milyen gyönyörűen illett volna a klasszicizáló tempietto a Margitsziget egyik nagy távlatú pázsitja szélére, itt mindenki elragadtatással üdvözölte volna lombok között. A szép tervet azonban Ferenczy Ida, a boldogult királyné fölolvasónője meghiúsította. Szerinte kegyeletsértés lenne a megboldogult királyné ellen ide helyezni az emlékét, mert a királyné tudvalévően nem szerette a szigetet.
De a Margitsziget sem maradt szobor nélkül, mint a régi képeslapon is látható, pompás környezetben egy másik szobrot helyeztek el ott.

Erzsébet királyné szobra Körmendi-Frimm Jenőtől

A szobor a második világháborúban megsemmisült. A Ferenczy Ida által elűzött szobor most az Erzsébet híd budai oldaláról szemléli a forgalmat.

Táviratok

A bécsi újságok és azok nyomán a magyar lapok, így a Pesti Hírlap is, nem sokkal Ferenc József halála után, s főleg utódja, IV. Károly halála után 1924-ben kezdték közölni az uralkodó házaspár táviratváltásait.
Természetesen óriási volt az érdeklődés, hiszen mindenki tudta, maga a királyné is, hogy Ferenc Józsefnek, Kissné asszony Schratt Katalin színésznő személyében barátnője van. A nyájas olvasót már akkor is minden intimitás érdekelte…

A táviratok más, egészen új megvilágításba helyezték a házaspár viszonyát. Kiderült: a király mindvégig a leggyengédebb szeretettel viseltetett hitvese iránt. Gondoskodása mindenüvé elkísérte őt, figyelmesen ügyelt kényelmére és biztonságára.
A táviratokból kitűnik, a koronás férj közismert gavallérsága, és a hitves lépteit nyomon követő meleg szív – állapították meg a korabeli hírlapírók. Teljesen őszinte volt a király feljajdulása, amikor Lucheni merényletének hírét vele szárnysegédje,
Eduard Paar
gróf közölte, s az uralkodó fájdalmas kitöréssel kiáltott fel:
Senki se tudja, mennyire szerettem én ‘azt az asszonyt!
Erzsébet is szeretetteljes gondoskodással volt felséges férje iránt, s a messze távolból is utasításokat küldött étkezése, ruházkodása, lakosztályának szellőztetése és fűtése témákban. A császár a császárné őfelségének, Radmer, Hieflau mellett, Stájerország:
— Éppen most értesülök, hogy 24-én ideérkezel. Kérdezlek, veled jön-e Gizella és hogy Leopold a hegyi vadászatokig itt maradhat-e? Mit kívánsz, hol lakjanak?? F. J.
A császárné őfelségéhez, Radmer, stb. ugyanaz a címzés:
— Legmelegebb köszönetem mai táviratodért, amelyet éppen most történt érkezésemkor itt találtam. Ölellek benneteket és végtelenül örülök a sajnos csak rövid viszontlátásnak. F. J.
Hogy mily gyöngéd figyelemmel volt a királyné férje iránt, kitűnik abból, hogy 1885 októberében Gödöllőről szőlőt küldött neki, amelyért koronás férje Gödöllőre küldött táviratban mondott köszönetet:
— Legmelegebb köszönetem a szőlőért, amely éppen most érkezett ide. Holnap este Bécsbe utazom, ahol szombaton és vasárnap maradok. Vasárnap este Radmerbe szándékozom utazni. Szívből ölellek. F. J.
Az 1885. év végén hosszabb tengeri útra indult a királyné, még pedig inkognitóban Hohenembs grófné néven. Úti célja Korfu volt. A korabeli újságcikk szerint az Achilleion, híres oszlopai, a perystil közelében szeretett mélázni kedvenc költője: Heine szobra előtt. Útjáról az uralkodó így rendelkezik:
— Kun-Kále-nél partra szállhatnak és meglátogathatják Tróját. Ha csak, tekintettel az ország feltételezhető rossz közbiztonságára, nem forog fenn valami veszedelem Hohenembs grófnő személyét illetően. F. J.
A következő évben a
királyné az udvar rendes nyári tartózkodási helyét, Ischlt, kereste fel, ahova férje ezt a táviratot küldte neki:
— Rudolfot és Stefániát legjobb egészségben találtam. A gyakorlaton meglehetős meleg volt és nagy por. A csapatok jó állapotban. Megérkezett-e Gizella és hogy vagytok? Mindannyiitokat szívből ölellek. F. J.
Az 1887. év telén ismét a Miramare kastélyban tartózkodott a királyné:
— Holnap nem megyünk vadászatra. Különben is erősen fagyott. Gizella és Valéria idehaza várnak. Hány órakor parancsolod a misét és a vacsorát? F. J.
Kérdezte mindezt Európa második legnagyobb birodalmának uralkodója, a korabeli hírlapírók csak sápítoztak, nem gondolták, hogy Ferenc József ennyire engedékeny volt, legalábbis a róla korábban megjelentek alapján, valóban érdekesek ezek a táviratok.

Vágyódom Őfelségét látni”

Mikes Janka (1866-1930)

Johannaként anyakönyvezték 1866-ban, de mindenki csak Jankának szólította. Fiatalon, huszonnegyedik évét betöltve, 1890-ben került Erzsébet szolgálatába miután elődje, Majláth Sarolta férjhez ment.
A Rudolf halála után szinte folyamatosan úton lévő királyné főudvarmestere, báró Nopcsa Ferenc, hírét véve az új udvarhölgynek, aggódva írta Bécsbe Idának:
Azt már aztán nem tudhatom, hogy az új udvarhölgy hogyan fog aztán megfelelhetni a mostan bevett szokásoknak. Aztat ugyan betanítani igen szükséges lesz, ha netalán Ő.F. (Őfelsége) egyszer utra vinné.”
Mikes Janka grófnőt természetesen Bécsben hivatalosan és alaposan felkészítették úrnője szolgálatának ellátására. A spanyol etikett betartása mellett sokkal fontosabbak voltak számára az Idától kapott személyes tanácsok. Hiszen a hölgyei közül senki sem ismerte úgy Erzsébet királynét, mint felolvasónője.
Elmondta úrnőjéről: szereti az őszinteséget, az egyenes beszédet, természetesen az elvárható tisztelet megadásával. Ida nem hallgathatta el azt sem, hogy Rudolf halála óta különösen feszült idegállapotban van a királyné, a vele szemben tanúsított feltétlen engedelmesség és a határtalan türelem megkönnyíti majd Janka életét. Az új udvarhölgy Idán keresztül ismerte meg az uralkodó családtagjait. A felesége állandó utazásaiért folyamatosan aggódó Ferenc Józsefet, a két lányt és a számtalan unokát.
Amikor a felkészítés után szolgálatba állt Janka, többszörös bánat gyötörte a királynét. Fia halálának első évfordulóján, Mayerlingben felszentelték a halottas szoba helyén emelt kápolnát. A szertartás alatt hősiesen tartotta magát, csak amikor kettesben maradt Jankával, akkor tört ki rajta a zokogás. Néhány héttel később pedig Erzsébet egyetlen és leghívebb barátja, Andrássy Gyula hunyt el hosszú szenvedés után.
Az újabb sorcsapás nem sokat váratott magára, Sisi karjaiban meghalt nővére Nené, akit eredetileg Ferenc Józsefnek szántak. Janka szolgálatának nagyobbik részét a vigasztalás, a hallgatás tette ki.

 Fenséges tartás

Jól vette az akadályt, fiatalsága, derűje és fizikai erőnléte kifejezetten jó hatással volt a királynéra. Egyszer például mai Bad Gastein közelében akart feljutni az egyik csúcsra az akkor ötvennégy éves királyné, Mikes Janka és görög nyelvtanár-felolvasója kíséretében. Ki mástól, mint magától Ferenc Józseftől, méghozzá az egyik Schratt Katalinnak írt levéléből ismerhetjük meg a hegymászás történetét.
Ő (Erzsébet) tegnapelőtt, rettenetes melegben Mikes grófnővel és csak egy hegyi vezető és a görög kíséretében d.e. 11 órakor kezdte meg a mászást és estére haza akart érni. Felérve azonban egy váratlan vihar kerekedett és ezért az éjszakát egy szénatárolóban a szénán alva töltötték. Egész nap nem volt a tejen kívül semmi más táplálékuk. A görögnek éjjeli szállásul a szénapadlást jelölték ki. A tároló gazdaasszonya azonban ezt a helyet mindenáron meg akarta osztani vele. Ezért mindenféle számítgatásokra és óvintézkedésekre volt szükség a görög ártatlanságának megmentésére…”

Bártfára, a nagyon várt gyógykúrára, 1895-ben Janka utazott a királynéval. A Bártfa és Vidéke július 2-án megjelent száma írta:
Sárosvármegye és szab. kir. Bártfa városa sátoros-ünnepet ülnek. Évszázadokon át fenn fog maradni annak a híre, hogy 1895-évi július havának első napján a vármegyében, szab(ad) kir (ályi). Bártfa város területén időzött Magyarország felséges királynője. Nincs az a kincs, melyért cserében adnók azt a boldogító öntudatot, hogy köztünk időz Magyarország Védangyala, a felséges Királynő. Áldás érkezésén! Áldás tartózkodásán!”

 A korabeli bártfai piac

A Monarchia idején divat volt, hogy a híres gyógyfürdők, figyelem felhívásként – lám kik jönnek hozzánk –, ma úgy mondanánk reklámként, közreadták a fürdővendégek névsorát.
Ebből tudjuk, hogy a kíséret tagja volt „Zabolai gróf Mikes Johanna úrnő császári és királyi udvarhölgy, továbbá Meissel Marianna és Henicke Mária kisasszonyok, komornák. A fennmaradt elszámolás szerint a teljes ellátás mellett, Jankának 262,50-, Meissel és Henicke kisasszonyoknak 65 forint fizetség járt. A fentieken kívül gróf Bellegarde főudvarmester, Linger kormánytanácsos, egy-egy szobalány, udvari lakáj, házi szolga és hivatali szolga tartózkodott a királyné kíséretében, Bártfán.

Korabeli rajz a királyné sétájáról                      Emlékoszlop a pohárral

 

Továbbolvasva a korabeli hírlapot, kiderül;
A királyné magához kérette dr. Hincz Henrik fürdőorvost. Amikor bemutatták a királynénak, a doktor megkérdezte, magyarul vagy németül beszélgessenek-e a gyógykúráról.
Erzsébet királyné kijelentette: – Csak magyarul kérem, mindig!”
A fenti párbeszédnek természetesen gyorsan híre ment, nem csoda, hogy a fürdőből Bártfa városába látogató királynét, mindenütt nagy tisztelettel és szeretettel fogadták. Dr. Hincz a Lobogó-forrás vizét ajánlotta Őfelsége figyelmébe, aki a kúra végén megelégedése jeléül hozzájárult, hogy forrást róla nevezzék el. A hírlapírók csodálattal adóztak a koronás főnek:
Reggeli után Őfelsége azonnal Mikes grófnő vagy görög felolvasója kíséretében sétára indul és bámulatos az a kitartás, melyet e tekintetben a felséges asszony kifejt. Fáradhatatlanul járja a gyönyörű erdőket 3-4 óra hosszáig egy folytában anélkül, hogy csak egyszer is pihenne.”
Nem csak a hivatásos krónikások, hanem pl. Szegedi Maszák Viola (elképzelhető, hogy családja tulajdonában volt a Deák szálló, ahol a királyné megszállt) is közreadta a bártfai napokkal kapcsolatos visszaemlékezését:
Úgy látszik, szeretett Bártfán lenni. S addig, amíg a kíváncsiak nem háborgatták, nem zárkózott itt el az emberek elől. Reggel, már fél hatkor megfürdött s azután sétára indult, ilyenkor mindig egyedül. Sokszor kalap és keztyű nélkül nagy fehér vagy fekete ernyővel járkált. Karcsú alakjával, könnyed járásával idősebb korában is olyan volt, mint egy fiatal leány. Déli sétáin rendesen görög felolvasó kísérte. Délután öt órakor, ebéd után Mikes grófné kíséretében sétált a királyné. Ilyenkor hallottuk tiszta szép magyar beszédét, mert kísérőjével rendesen magyarul társalgott. Azt is megjegyeztük, hogy sokszor Mikes grófné, vagy a görög is jobbról mentek mellette: a királyné kívánta így.
Nem szerette, ha kísérték és vigyáztak rá. Eleintén egy detektív, s messze egy csendőr követte, de a mint észrevette őket, oly gyorsan változtatta meg útirányát, hogy nem lehetett kiszámítani, merre megy. A legnagyobb sétákra vagy magányosan ment, vagy Mikes grófnéval. Egyszer Zboróra indult, de nem adván hírt, nem várta senki. S oly későre vált az idő, hogy a kíséret már aggódni kezdett, midőn nyolcz óra után tért vissza a grófné kíséretében a romoktól s onnan kocsin haza.”
Janka követve Mailáth Sarolta példáját, saját életét akarta élni, hosszabb ismeretség után gróf Szécsen Miklóshoz ment feleségül.

 A millennium évében 1896-ban volt az esküvőjük, a grófnőből, grófné lett. Méghozzá az igen befolyásos főudvarmester neje. Ezért sem teljesíthette tovább napi szolgálatot a királyné mellett, udvarhölgyből, palotahölgy lett. Királynéjától nehezen vált meg, pl. nászútra is úgy mentek a Francia Riviérára, hogy közben meglátogatták Erzsébetet, aki mellett az új udvarhölgy a korábban már idézett Sztáray Irma üdvözölte.
Janka harminchárom éves korában hozta világra egyetlen fiát. Ifj. Szécsen Miklós Antal Esterházy Alice grófnőt választotta nejéül, 1940-ben Rédén volt az esküvőjük.
Mikes Janka két unokájáról, egy fiúról és egy lányról tudunk. Miklós 1941-ben látta meg a napvilágot, szakmáját tekintve ipari tanácsos, Dimanow Chinkát vett feleségül Münchenben, 1971. Alice Johanna 1943-ban született. (Vajon hogyan alakult sorsuk?)
Sarolta– vélhetően Ferenczy Ida javaslatára – 1901-ben meghívást kapott Gödöllőre, a világ első egész alakos Erzsébet szobrának avatására, és az ünnepséget követően a Budán, a királyi palotában tartott fogadásra is. Vajon miről beszélgethetett Ida, a szintén jelenlévő Festetics Mária és Sztáray Irma? Természetesen szeretett úrnőjükről, vélhetően szóba hozták a Mikes Jankát. Ő nem volt jelen: egyedül neki adatott meg az udvarhölgyek közül, hogy édesanya legyen.
 Janka később excellenciás asszony lett, férje volt az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó párizsi nagykövete. Szécsen gróf 1926-ban, felesége hatvannégy éves korában, 1930-ban halt meg. Közös sírjuk Táplánfa (most Táplánszentkereszt) Szent Lőrinc templomának kertjében található.

Kornisné Vécsey Mária

(1842-1929)

A második anyám ő”

Kornis grófné született Vécsey Mária bárónő 26 éves volt 1868-ban, amikor Mária Valéria világra jött. Akkoriban férjével élt Erdélyben, boldogságban, szeretetben. Aztán Kornis Miklós betegeskedni kezdett, az orvosok nem tudtak segíteni rajta, tizennégy évi házasság után magára hagyta feleségét. Kornis Miklós grófot, akivel Sárközön (akkori Szatmár vármegye) Kolozsváron temették el.
Az özvegyasszony még mélyen gyászolta a grófot, amikor levelet kapott: jelentkezzen udvari szolgálatra. Eddig még nem sikerült a történészektől elvárt megbízhatósággal kideríteni, miért esett éppen rá a választás. A tippadó talán a szintén erdélyi származású báró Nopcsa főudvarmester lehetett…. A lényeg: özv. Kornisné ott hagyva otthonát Bécsbe utazott. Ott tudta meg, hogy a királyi pár legkisebb gyermekének lesz a nevelőnője. A legmagasabb helyről érkezett felkérés, felért egy katonai behívóval. Mária – természetesen – csak igent mondhatott.
A nevelőnő szolgálatba állásáról jegyezte fel naplójában Festetics Mária.
Gödöllő, 1880. november 28.
Pár nap óta már itt is van a nemrég megözvegyült Kornis Mária. Régről ismerem. Nagyon kedves kis asszonyka és ritka szimpatikus a számomra. De! Nem nagyon tehetséges, és hogy a reá váró feladatra fel van-e kellőképpen vértezve – nagy kérdés. Kiváltképpen, mivel mindenben újonc és ott, a kis főhercegnő kamarájában csak törtetők vannak!
Neki fog segíteni Nopcsa, mivel ő is erdélyi és ezek összetartanak.”
Kornismé, nem lévén gyermeke, sajátjaként imádta Mária Valériát, aki nagyon szeretette nevelőnőjét, kedveskedve Zummelnek, Zulimulinak becézte.
Erzsébet pedig legkisebb és bevallottan legkedvesebb lányát becézte Mucikának – az ötletadó vélhetően valamelyik magyar dajka lehetett – lakosztályát a gödöllői kastély emeletén alakították ki, a kastélyparkra nyíló ablakokkal.

Mária Valéria helyreállított szalonja a Gödöllői Királyi Kastélyban

Középen volt a szalon, világoskék színű selyemtapétával, jobbra a kis toalett szoba, balra pedig a háló. Ez utóbbiból lehetett átmenni a nevelőnő, Kornis grófné szobájába, illetve szalonjába. Amikor a gödöllői királykisasszony férjhez ment, a szobagarnitúrát – szép emlékként – magával vitte (Vélhetően most is megvan valamelyik leszármazottnál.)
Mikszáth Kálmán Gödöllőn lakó rokonaitól sok mindent megtudott mi is történt a gödöllői királykisasszonnyal és felséges édesanyjával:
A királyné délelőttönként Mária Valéria főhercegnővel foglalkozik, vagy ő megy át a lakosztályba, vagy az jön át kis barátnőjével, Aglája hercegkisasszonnyal. A királyné legelevenebb e gyermekkel s Kornis grófnőnek nem egyszer mondja: „Irigylem önt, hogy mindig Valériámmal lehet.”
A kis Valéria előhozza a babáját, melyet az angol királynőtől, Viktóriától kapott, s addig-addig pirongatja a felséges asszony, hogy már nem illik a babával játszani, hogy maga is beleelegyedik és az angol baba staffirungját szedegeti ki a szekrénykéből
.”
Kornisné Vécsey Mária életútjának megismeréséhez Mária Valéria Naplója adja a legmegbízhatóbb támpontot. A főhercegnő tízéves korától rendszeresen feljegyezte az általa fontosnak vélt történéseket.
Tizenhat éves volt, amikor első báljára készült.
Ő császári és királyi fenség, a legfelségesebb Mária Valéria főhercegnő első báljára.”
A nevezetes meghívó Bécsbe, az Operaház Sándor termeibe, 1882. január 15-ére szólt, ½ 6 és 10 óra közötti időre. Az ünnepelt édesanyja fekete csipkével borított fehér ruhában jelent meg, nyakát, haját koráll ékesítette. Jelen volt a felséges család több tagja, illetve Ferenczy Ida és Festetics Mária is. Természetesen ott volt Kornis grófné. Mária Valéria írta:
Ebéd után ½ 4-ig gyakoroltam a báli belépéskor kötelező bókot. Hogy dobogott szegény bakfis szívem!…Én…én Valéria az ügyetlen bakfis, aki még alig-alig találkoztam csak pár emberrel is, most bálba kell mennem! 16 férfival kell táncolnom! Micsoda emberfal! Minden kislány hasonlóképpen öltözött. De mégsem. Zulimuli most mutatja be (a lányokat)…”
A grófné, mint a gödöllői királykisasszony nevelője, mindenhová hűségésen kísérte tanítványát. Mária Valéria, pedig ha akart sem tudott volna sehová sem menni édesanyja és nevelőnője nélkül. Így volt ez 1884-ben is, amikor az akkor tizenhat éves főhercegnő édesanyja társaságában hálaadó zarándoklatra indult a gödöllői kastélyból a máriabesnyői kegytemplomba.

Előzményként tudni kell, hogy néhány héttel korábban Mürztsegnél, egy fahídon Erzsébet óriásit bukott a lovával. A csodát, hogy nem történt semmi baja, már Máriazellben is megköszönte, a balesetkor nyakán lévő gyémántokkal ékesített láncot átadta a templom plébánosának.
Hogy Máriabesnyőre vitt-e ajándékot, nem tudjuk, de az biztos, hogy az öt kilométeres utat gyalog tették meg. A gyalogláshoz szokott királyné és leánya jól bírta a megpróbáltatást, de Mária napokig emlegette a zarándoklatot.
Amikor a főhercegnő beleszeretett későbbi férjébe, Ferenc Szalvátorba, Erzsébet királyné tudtával, Mária egyengette a kapcsolatot. Az eljegyzést 1888. Karácsonyán, Erzsébet születésnapján rendezték:
Fiatalosan, ragyogó szépség volt a Mama, amikor a Papa oldalán belépett, előbb engem ölelt át gyöngéden, majd Ferencet s azt mondta neki sírva, hogy most mindenét odaadja neki, tegyen boldoggá engem. A Papának kezet csókoltunk, aki oly szeretettel csókolta meg Ferencet, és oly kedvesen szólt a fiúhoz…A Mama Zummelt hívatta, akit úgy rázott a zokogás, hogy egyebet sem tudott mondani, mint hogy boldog vagyok-e… A Mama szeretettel átölelte Zummelt: < Minket pedig kimustráltak >. Majd azt mondta Zummelnek, hogy ölelje át Ferencet, amit a fiú kedvesen és egyszerűen viszonzott. Később megkérdeztem Ferenctől, hogy gyanította-e mi történik a mai napon (Az eljegyzésre vonatkozik a kérdés. A Szerk. megjegyzése.) Gyanította, mert Zummel olyan rettentő izgatott volt… Elmúlt már 9 óra, amikor Zummel szólt, hogy el kellene búcsúzni egymástól. Erre jó éjszakát kívántunk egymásnak.”
Férjhez menetele előtt a szokásjognak megfelelően Mária Valériának is le kellett mondania a trónról. Erre1890. június 16-án, Bécsben, a Hermes-villában tartott a szertartáson került sor, Mária Valérián kívül, egyedüli hölgyként, Kornis grófné vehetett részt, ő vitte a főhercegnő uszályát. Az esküvőt 1890-ben, tartották a Bad Ischl-i templomban.

Az esküvő előtti búcsúzkodásra így emlékezett naplójában Mária Valéria:
Az volt a legmegragadóbb pillanat, amikor a Mama és a Papa Zummelt a nagy szálába asztalhoz hívta, ahol is átadtam neki Fröschl nagyon jól sikerült festményét, melyet rólam és Ferencről készített. Szegény Zummel most még keservesebben sírt, mint az előző napokban, zokogott, csak zokogott, s képtelen volt megszólalni. A Mamának s természetesen nekem, sőt a Papának is megtelt a szeme könnyel. Ki ne becsülné és szeretné ezt a nemes és tiszta lelket?…Második anyám ő…és a Mama nem féltékeny rá.”
A nászút második felében Kornis grófné csatlakozott a fiatal párhoz, bánatosan köszöntek el egymástól. Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy nagyon hiányoztak egymásnak. A szeretett asszony megbízatása nevelőnőként megszűnt.

A fiatalok önálló életet kezdetek a Wells mellett Lichtenegg kastélyban.1892-ben, Mária Valéria első gyermeke – Erzsébet, Ellának becézték – szülésénél biztosan jelen volt Kornis grófné.
A második gyermek érkezésekor is együtt örült a boldog édesanyával. A keresztelő 1893.februárjában volt, az akkor történtekről a grófné Idának írt leveléből szerezhetünk tudomást:
Kedves Idám!
Olyan tele van a szívem boldogsággal, hogy előtted ki kell tárjam…
Ha láthatnád ma a Főherczegnét, milyen ragyogó arczal várta Ő felségét (édesapját) és milyen csinosan nézett ki már szépen megfésülve, egyszóval a legboldogabb anya! Majd elbeszéli Ő Felsége mama milyen kedves volt a kis leány, és a kicsi fiút ma már szépnek is találtam, holott mikor született bizony csúnyácska volt…”
Ferenc József 1893.decemberében, feleségének küldött leveléből tudjuk, hogy Erzsébet külföldi útja miatt Idát bízta meg a karácsonyi ajándékok megvásárlásával. A felolvasónő azonban betegeskedett, ezért Kornis grófné segítségét kérte. Aki meg is érkezett Lichteneggből Bécsbe, hogy Mária Valéria családjának – akkor már két gyermeke volt – közösen vásárolják meg az ajándékokat. Mindketten örültek a találkozásnak, felidézték a régi szép időket, a Gödöllőn töltött idilli éveket. A korán megözvegyült grófné és a szintén gyermektelen Ida alapos válogatás után, hihetetlen megérzéssel válogatta ki a nagyszülők nevében átadandó meglepetéseket.
Erzsébethez hasonlóan, aki saját anyósa, Zsófia szokásától eltérően, tudatosan távol tartotta magát a fiatal házasoktól, azokban az években szintén kevesebbet találkozott Mária Valériával. Amikor 1894-ben, a királyné meghívta a lányát és Kornis grófnét is az Achilleionba, a Miramar fedélzetén együtt hajóztak Korfu szigetére. Később Bécsben szintén boldog napokat töltenek együtt. 1895-ben a grófné javaslatára és közreműködésével vásárolta meg az ifjú pár a wallsee-i kastélyt. Attól kezdve Kornisné udvarmesternőként segítette védencét.

Erzsébet meggyilkolása hírére Mária Valéria a grófnéval utazott Bécsbe a gyászszertartásra. Együtt gyóntak és áldoztak, egymást vigasztalták a tragikus vég, a múlhatatlan veszteség miatt.
Mária Valéria tíz gyermeket szült, az utolsót – aki egy napot élt – több, mint negyvenkét évesen.
Volt dolga bőven Kornis grófnénak. Munkáját, Mária Valéria udvarhölgyeként, vele azonos nevű unokahúga, Vécsey Mária is segítette.

A királyné halála, genfi tragédia után apja ölelő karjaiban vigasztalódik
Mária Valéria, jobbra Kornisné Vécsey Mária

A királyné halálának tízedik évfordulóján sokfelé tartottak kegyeletteljes megemlékezést, így Kolozsváron is.
A városban 1901-ben avatták fel Stróbl Alajos a királynét ábrázoló mellszobrát. Érdemes megjegyezni, hogy a Fellegvárhoz vezető Erzsébet úton elhelyezett alkotás és a megfelelő környezet kialakításának költségét egyedül Bölöny Józsefné úrnő vállalta magára. 1908 szeptemberében, a gyásznapon koszorúzást tartottak: emlékbeszéddel, szavalattal, este díszkivilágítással. A virágot elhelyezők között feljegyezték Kornisné Vécsey Mária nevét is. Ugyancsak 1908-ban kereste fel a grófné a budapesti Erzsébet Királyné Emlékmúzeumot. A látottakról levélben számolt be Ferenczy Idának:
„Kedves jó Idám!
Képzeld csak, tegnap olyan szerencsés voltam, hogy Etelka (Pallaviciné) mutatta nekem az Erzsébet Emlékmúzeumot, mely természetesen nem lepett meg, mert a tárgyakat a valóságban és az illusztrált katalógus által már ösmertem. Annál inkább elérzékenyített és főleg azon érzés és gondolat kerekedett felül, hogy: ennyi maradt azon nagy, dicső, jó magasztos, szellemes Királyné után, aki egy egész világot meg tudott volna hódítani és, akinek mi magyarok mindent köszönhetünk!”
A Monarchia összeomlása után Mária Valéria elfogadta az 1919. évi Habsburg-törvényt, és aláírta a trónigényről való lemondó nyilatkozatot, Ausztriában maradt. Vagyonát is megtarthatta. Nem felejtette el, amit gyermekkorában édesanyjától és nevelőnőjétől, Kornis grófnétól tanult: segítette a rászorultakat.
Az emberek „Wallsee angyalaként” emlegették. Az általa alapított szegénykórházat és öregek otthonát gyakorlatilag a grófné vezetette. Mária később, az egyre súlyosbodó, gyógyíthatlan betegségben szenvedő úrnőjét is odaadóan ápolta. Meg kellett élnie a legfájdalmasabbat. Eltemette a számára legkedvesebbet, Mária Valériát, ám annak 1924-ben bekövetkezett halála után is Wallseeben maradt.

Öt évvel élte túl úrnőjét, 87 éves korában halt meg. A grófné a gödöllői királykisasszony közelében nyugszik, Sindelburg temetőjében.
Érdekesség: Mária Valéria ötödik gyermekének (1899–1967) Habsburg Lothringen Tivadar Szalvátornak négy gyermeke született. Közülük az 1931-es születése Terézia Mónika Wittelsbach Rasso Maximilian Rupprecht bajor királyi herceg felesége lett.
Első szülött lányukat így Wittelsbach Máriaként jegyezték be az anyakönyvbe. Férje gróf Kornis Tamás, annak a családnak az oldalági leszármazottja, aki közül Kornis grófné Mária Valéria nevelőnője-főudvarmesternője volt.

Hunyadi Lili

Bécs, 1836. – Bécs, 1907.

Lili néven hiába keressük a Hunyady-család tagjai között. Karolina (Karoline) néven anyakönyvezték, egy évvel volt idősebb, mint úrnője, akit 1860-tól bizonyosan szolgált.
Liliről keveset, szinte semmit sem lehet olvasni, az Erzsébet-életrajzírók gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem jegyeztek fel róla. Ha szóba is kerül a neve, akkor is csak bátyjával kapcsolatban, akiről maga Erzsébet tesz említést egyik versében:

Titkos kamrám

Én Madame Kékszakáll vagyok,
Van egy kamrám nekem,
Hol sok szép trófeám ragyog,
Kinyalva, fényesen.

Pompásan preparált fejek,
Fülük nagy szőrpamat.
Meg is szánom szegényeket…
Szerencsétlen csapat!

Az első szám: csinos barom,
Ámbár szamár-fűlű;
De könnyen siklom át azon,
Mert másképp gyönyörű.

Délen kísért lovag gyanánt,
Koszorúztam fejét,
S kezemből ette a banánt…
De meguntam szegényt.

részlet (Mészöly Dezső fordítása)

Koronás fő nem valószínű, hogy ilyen önmagát is kigúnyoló, évődő stílusban tekintett volna vissza a hozzá kötődő férfiakra.
Az első szám nem más, mint gróf Hunyadi Imre, Lili bátyja.
Amikor Ferenc József és Erzsébet házassága – a férj félrelépése következtében, amelyet felesége is megszenvedett – először ingott meg, az udvari orvosok a tüdőbajt, hörghurutot gyógyítandó Madeirát ajánlották. Erzsébet édesanyja, Ludovika kétségbeesett, amikor találkozott lányával: „Sisi lefogyott, és ha nem is néz ki kifejezetten rosszul, közel sem olyan viruló, mint a múlt nyáron, a köhögése azonban aggasztó, nagyon sokat köhög, úgyhogy mégis úgy gondolja mindenki, feltétlenül jót fog tenni neki a melegebb éghajlat.
A mai ismeretek szerint több mint érdekes, hogy Doktor Skoda tüdőgyógyász tanácsára az Atlanti-óceán varázslatos szigetére utazott Erzsébet és kísérete. A párás, mediterrán éghajlat általában nem kedvez a tüdőbetegségben szenvedőknek, ezért is gondoltak az udvarban többen arra, hogy a valójában az orvosok sem tudják, mi is Erzsébet igazi baja. Mindenesetre a környezetváltozás, hűtlen férje és nem szeretett anyósa távolléte, jó hatással volt a betegre. És talán nem csak a varázslatos vidék kedvezett gyógyulásának.
Ferenc József egyik szárnysegédjeként Funchalba utazott Hunyady gróf is, aki harmincéves korára már elnyerte a kamarási méltóságot. A csupa virág szigeten a beteg asszony mandolinon (machete) játszott, verkliről unásig hallgatta a Traviata legismertebb áriáit. Olvasgatott, unatkozott és tanulgatott, magyarul, Hunyadi Imrétől. Erzsébetet meghatotta a feltétlen rajongás. A gróf feltűnő odaadásának híre természetesen Bécsbe is eljutott. A fülig szerelmes fiatalembert a féltékeny férj, ahogy kellett, haza vezényelte a császárvárosba. A hölgyek viszont maradtak, és egy ismert fénykép is készült róluk. A bécsi udvarban kézről kézre járt a fotógráfia. Az egyik főhercegnő pontosan számba vette a résztvevőket: 

A császárné mandolinon játszik, Helene Taxis előtte kuporog a földön egy pincsivel a karján. Mathilde zu Windisch-Grätz kezében látcső, a háttérben Hunyady Lili nézi őket tűnődve. A hölgyek mindegyike matrózblúzt és matrózkalapot visel.
Természetesen az édesanyának nagyon hiányoztak a gyerekek, Rudolf még csak kétéves volt, Gizella már négy, ezért Hunyadi Lilinek gyakran diktált a kislányának szóló leveleket: „Képzeld csak el, szép kis madarakat viszek majd neked egy szép kalitkában, aztán muzsikálok neked, és kapsz tőlem egy kis gitárt is, hogy játsszál rajta.

Amikor néhány hónap múlva az egészséges és megszépült Erzsébet is visszament Bécsbe. Ferenc József lenyűgözve nézte feleségét. Ezt érzékelve Erzsébet rájött: a szépség hatalom! Hosszú szolgálata alatt Lili valószínű arra volt a legbüszkébb, hogy úrnője közelében volt 1867. június 8-án is. A Mátyás-templomban megtartott koronázásra népes kísérettel érkeztek az előkelőségek. Erzsébet állandó udvartartását a jeles alkalomra természetesen kibővítették, hogy a szépsége kifogástalanul ragyoghasson.
Közvetlen közelében két magyar teljesített szolgálatot, az elmaradhatatlan felolvasónő Ferenczy Ida és Hunyadi Lili. A gróf kisasszony is magával hozta a királynénál természetes szűkebb személyzetet: komorna, szobalány és szolgáló segítette, hogy minden rendben legyen. A nevezetes eseményről vélhetően sokat mesélt családjának is.

A pihenés ritka percében együtt az udvarhölgyek, balra a második Lili, a jobb szélen a királyné

Lili ugyanis Ferenczy Idától, Festetics Máriától eltérően elhagyta a királynéját. Az akkori szokás szerint viszonylag későn harmincöt éves korában ment férjhez Otto Vilmos Walterskirchen grófhoz. Ischlben – most Bad Ischl – volt az esküvőjük 1871-ben.
Sokat kellett várni a gyermekáldásra, negyvenegy éves volt, amikor megszületett első gyermeke, Ida, (legkisebb húgát is így hívták), majd két esztendővel később fia, József Vilmos.
Die
Preßburger Zeitung schrieb Folgendes darüber: A Pressburger Zeitung a következőket írta:
Az elhunyt Baronin Walterskirchen † Gestern Früh ist in Wien die Sternkreuz-Ordens- und Palastdame weiland der Kaiserin-Königin, Karoline Freiin v. Walterskirchen bárónő, Sie war die Gemahlin des Gesandten außer Dienst Otto Wilhelm Freiherrn von Walterskirchen. a szolgálatban levő Otto Wilhelm Freiherr von Walterskirchen nagykövet felesége volt, fia is diplomata lett, Madridban attasé. Der Ehe entsprossen zwei Kinder, eine Tochter Ida, Ehrenstiftsdame des Savoy’schen Damenstifts und ein Sohn Josef, Attaché bei der Botschaft in Madrid . Die Leiche wird zur Beisetzung nach Wolfsthal ebracht.A temetés Wolfsthalban volt. (Ma Alsó-Ausztria, Pozsonyhoz közel.)