KASTÉLYHISTÓRIÁK

KORONÁZÁS

Kincsem gazdájának három szerelme

Az apró termetű, daliásnak egyáltalán nem nevezhető gazda, Ebeczki Blaskovich Ernő a megszületése pillanatától bízott a kis csikóban, mi másért lett volna a neve: Kincsem. Igen ő, már akkor tudta, hogy valódi Kincs látott napvilágot s hogy verhetetlen lesz. Hogy belőle lesz a verhetetlen csodakanca.
Tanult, művelt ember volt, de semmiképpen nem nyelvész, a sikerek csúcsán valaki azt mondta a paripa veretlen. A joggal büszke gazda javított, nem veretlen, verhetetlen! 54 versenyen indult és mindet meg is nyerte. Példátlan teljesítmény a mai napig.
A Kincsemről készült romantikus film mögött egy valódi élettörténet rejlik. Az igazi történetben is van szerelem, nem is egy „
hölgy” iránt. Az egyik Ferenc József világszép felesége, Erzsébet, akinek soha nem merte bevallani érzelmét, pedig a családnak jó kapcsolata volt az uralkodóval. Az ifjú Blaskovics, már a kiegyezés előtt, a koronázásra váró Ferenc Józsefet is többször fuvarozta négyes fogatával, a szerelmi álmaiban szerepelő Erzsébettel pedig a falkavadászatokon találkozott rendszeresen.

Valójában, a történészeknek is megfelelő bizonyítékkal, az 1877-es őszi derbin találkoztak, minden újság kitért a királyné jelenlétére. Ezt erősíti meg Festetics Mária udvarhölgy naplója is, aki megfázása miatt nem tudta elkísérni úrnőjét a jeles eseményre.

Az, pedig akinek pedig az érzelmei el is merte mondani, az a hölgy Szabó Karolina volt. A Nemzeti Színház tanodájában készült a színész mesterségre, pártfogolta a nemzet csalogánya is. Blaha Lujza biztatta, képezze hangját, talán utódját is látta benne!
Az Erdélyből érkezett kék szemű Lady, azonban inkább Blaskovicsot választotta, aki valóban előkelő hölgyként bánt vele. Tápiószentmártonban, a családi kúriában külön lakrésze volt, amíg el nem készült a Kincsem tiszteletdíjaiból épült palota, (ma is megvan Pesten, a Reáltanoda utcában) több szobás lakást bérelt neki Pesten.
A mélyen vallásos titokzatos hölgy reggel templomban kezdte a napot. Hogy egyébként mivel foglalkozott az nem derült ki, vélhetően olvasgatott, álmodozott, gobelint hímzett. Ha éppen ráért a lovagja, fogattal a hegyekbe hajtattak, és órákat sétáltak kettesben. A „
szívkirálynő”, ahogy a baráti társaság emlegette, mások számára láthatatlan volt. És fenntartás nélkül elfogadta lovagja Kincsem-imádatát, sőt ő is kényeztette a csodalovat. Minden futásra egy csokor ibolyát küldött neki, amit a homlokszíjához tűztek a győzelem után. Írták akkoriban, kifejezetten várta is a virágot! És soha nem kellett csalódnia, bár egyszer majdnem: külföldön Blaskovics az átmulatott éjszaka után nem tudott ibolyát venni. Hogy a négylábú és a szívkirálynő se tegyen neki szemrehányást Prága legelőkelőbb ékszerboltjában ibolyát formázó bross vásárolt. Természetesen briliánsokkal díszítve – írja Kincsemről szóló könyvében dr. Fehér Dezső.

A kitűnő állatorvos újságírónak is remek volt. A nagy korkülönbség miatt egyedül maradt hölgy sorsát is követte. A szívkirálynő egy pap-lelkész felesége lett. A magyarázat egyszerű: a derék katolikus pap sem tudott ellenállni a kék szemű Ladynek, hitet váltott, ott hagyta a Tápiószentmártoni parókiát, áttért a református vallásra, így elvehette szíve hölgyét. A házaspár Mezőszilasra költözött, és az ottani temetőben nyugszanak, Droppál Károlyné Szabó Karolina 1929 tavaszán, férje 1929 őszén távozott az élők sorából.

Persze, hogy a jóemberek hozták-vitték a híreket, de a családi legendárium szerint a sokáig betegeskedő Blaskovics soha egyetlen megjegyzést sem tett a „szívkirálynőjére”. Talán lelke mélyén még örült is a boldogságának.
A verhetetlen kancát visszavonulása után többször is fedezték, de egyik utódja sem tudott diadalának még csak a közelébe sem kerülni.

Kincsem kimúlása után néhány hónappal trénere, Hesp Róbert is távozott az élők sorából.
Ha tehetik, nézzék meg a filmet, csodás tájak, ruhák, remek paripák, izgalmas futamok, szerelmi bonyodalmak, jócskán romantikusra sikerült.
Mára itt a mese-mese, meskete vége, – egyszer majd: folytatjuk.

Kettős történet

Amint ezt ígértük, a Kincsem folytatása következik

Ebben a történetben mindenből kettő van, szereplőkből is és mindenki a gyengébbnek tartott nemhez tartozik. Kezdjük, a két tolna grófnővel… Mert volt az igazi és az, aki álnévnek használta.
Az utóbbiról sokan hallottak, tisztelték és szerették, mint Magyarország királynéját. Erzsébetről van szó, aki szeretett elbújni a kíváncsiskodók elől, és nem a saját nevét írta alá, ha egy emlékkönyvbe kértek tőle bejegyzést. Legtöbbször nem is ő, hanem udvarhölgye teljesítette a kérést, így adódhatott, hogy amikor éppen Festetics Mária volt a kísérője, a grófnő saját családi nevének egyik kevésbé ismert részét, a megkülönböztető tolnait írta alá. Ehhez neki minden joga megvolt, Tolna településen született.
De volt egy másik tolnai grófnő is, ő csak azzá lett… Méghozzá magyar közreműködéssel. Egészen pontosan Kincsemnek köszönhetően.

Távirati stílusban, gyorsan, ahogy a csodaparipához illik: Lady Maria Victoria Hamilton a ködös Albionban született, 1850-ben, és feleségül ment a monacói trónörököshöz, de közben már egy magyar urat szeretett.
Hogy miért ment először férjhez érzelmek nélkül, a rövid válasz, az előkelőbb kérőt választotta a család!
A fiatalasszony gyorsan rájött a tévedésre, ennek meglett a gyümölcse. De ezt a fiút – belőle később monacói herceg lett – már menedékben szülte meg, Baden-Badenben, ahol nyíltan vállalhatták szerelmüket Festetics Taszilóval. Aki szintén 1850-ben született, Bécsben. Amikor egymásba bonyolódtak és nem is engedték el egymás, míg a halál el nem választotta a feleséget. Mert az egyház ugye nem mondta ki a válást. És itt jön a történetbe Kincsem.
A híres lótenyésztő és egyben versenyző hírében álló gróf rábeszélte Frigyes hesseni herceget, fogadjon már a magyar paripa győzelmére. Így is történt. Kincsem hozta a formáját, a nyeremény pedig elegendő volt a végtelen hála kifejezésére, írja finoman a csodakancáról szóló könyvében dr. Fehér Dezső állatorvos.
A szerelmesek kétszer kötöttek házasságot, követek útján, először Firenzében, majd Józsefvárosban, a Horváth Mihály téri templomban. (A plébánia arról nevezetes valójában, hogy kétszer jár ott Teréz anya.) A házaspár Tolna megyében telepedett lett.

Ezért emlegetik, néha ma is tolna grófné néven a hölgyet, aki férje után valójában hercegnő volt. Négy gyermekük született. A feleség haláláig (vakbélgyulladásban hunyt el 1922-ben) boldogságban éltek, a férj jó egy évtizeddel élte túl szerelmét. Leszármazottaik, pl. Fürstenbergek napjainkban is köztünk élnek.
A másik történet is érzelemről szól, méghozzá a négylábúakéról… Szintén Fehér doktor az ötletadó, és természetesen Kincsem. A csodakancának volt egy macska barátja, bizonyos Csalogány. Vélhetően szintén nőstény. A két elválaszthatatlan „barátnő” minden versenyen együtt volt, ám egyszer, külföldön, nevezetesen boulogne-i kikötőben elveszett a cica, és a Kincsem-team minden tagja, ahogy írták zuhogó esőben kereste, tudták csakis ő tudja megnyugtatni a csodaparipát. Meglett. A hálás utókornak csak egy nagyon gyenge fotó maradt, Csalogányról, amint éppen a tréner lábához dörgölődik.

Magyar emlék a Francia Riviérán

120 éves az Erzsébet obeliszk

Alig néhány hónappal Erzsébet királyné tragikus halála után, 1899 tavaszán obeliszket állítottak az elhunyt egyik kedves üdülőhelyén, Cap Martinben. A Menton és Monaco közötti üdülőhelyet nagyon szerette a királyné, az egyik tisztelője, bizonyos Montgomery hercegné saját versikéjét vésette a márványra, valahogy így: „Felállítottuk ezt a nagyon szerény obeliszket, oh, Erzsébet királyné, aki esténként nagyon szeretett idejönni, hogy beleheld a cziprus illatát és megpihenhess a sziklák között.”

 

Az avatási ünnepségen a nizzai püspök szentelte fel az oszlopot, és egyben méltatta az előző évben, Genfben megölt királyné emlékét.
A talapzatra egyebek között Ferenc József koszorúját is elhelyezték, de oda kerültek Viktória angol királynő virágai is.
Erzsébet királyné egyik udvarhölgye, Sztáray Irma jegyezte fel a különvonat megérkezését.

A korabeli újság szerint a Cap Martin fogadóban volt a királyi pár és a kíséret szállása

„1895. február hó.
Cap Martinban vagyunk. Nagyon kedves helye ez a királynénak. Hotelünkben, én lakom a király részére fönntartott szobákat, hogy azok otthonosak legyenek, mire megérkezik. Jóval a vonat érkezése előtt már künn voltunk Őfelségével és Trani grófnéval (Erzsébet testvére) a pályaudvaron és ott föl s alá járkálva vártuk a különvonatot. A peron el van zárva s kívülünk csupán a testületileg megjelent városi hatóság részére nyílik meg. Pontban 11 órakor ünnepélyes csendben gördül be a vonat, olyan könnyen, simán, mintha gumikerekei volnának. A király ott áll a kocsi ajtajában mosolyogva köszön, s alig hogy a vonat megáll, könnyedséggel leugrik, a királynéhoz siet és megcsókolja, Aztán egy pillanatig kedvteléssel csüng tekintete a Királynén és jóságos szemének néma beszédje fejezi ki gondolatát: -szívemből örülök, hogy jó színben látlak. – Hotelünk elé érve, mely gazdagon föl volt díszítve szőnyegekkel, virágokkal, egy csoportban nagyszámú várakozót vettem észre, kik láthatólag elkülönítették magukat a többiektől. Mikor a Király kocsija ideért, harsogó „Éljen” reszkettette meg a levegőt. Az időző magyarok hódoltak itt a magyar Királynak.

Stefánia nászúton, anyósa nyomában

Nehéz asszonyi sors jutott Stefánia, belga királyi hercegnőnek, bár élete utolsó szakaszát békességben tölthette második férjével, Lónyai Elemérrel. A részben magyar származású hölgy, édesanyja József nádor lánya, Mária Henrietta Budán születette és nevelkedett. Kérője, a későbbi belga királyt követve került külföldre… Egyik lánya, kezét Rudolf kérte meg, és anyjához hasonlóan szerelem nélkül lett feleség. Majd néhány év múlva özvegy… Apósa a Habsburg-ház ura új férjet keresett neki, a Rudolf helyett kijelölt Ferenc Ferdinánd személyében. Uralkodó ide, uralkodó oda a házasság nem jött össze, mint később kiderült, mind a két érintett szíve foglalt volt. (Ferenc Ferdinánd udvarhölgyet Chotek Zsófiát vette el, Stefánia pedig Lónyai Elemér felesége lett.

Az esküvőre megjelent hivatalos fénykép

A házasságot a szépséges Miramare kastélyban kötötték meg, és nem messze onnan, a Francia Riviérán töltötték a „násznapokat”. Még hozzá éppen abban a ma is meglévő villában, amit gyakran bérelt korábbi anyósa. A hírlapírók – élve a különleges lehetőséggel – örömmel utaztak a helyszínre, hogy tudósítsanak a gyorsan megromlott házasságról… Lónyay gróf (később IV. Károly jóvoltából herceg) kénytelen volt diplomácia kapcsolatát felhasználva, bécsi újságokon keresztül cáfolni: „Bátran megírhatja, hogy családi boldogságunk zavartalan.
Sztori tehát nincs, maradt a környzet leírása: „
Az a ház, a melyben a gróf pár lakik, igen szép fekvésű és nagy kert veszi körül. Az előcsarnokban, a melyet nagy tükörajtók választanak el a nagy fogadóteremtől, látogatókönyv van kitéve, a melynek borítékán S betű látható királyi koronával. Tele van írva látogatók, tisztelgők neveivel, ámbár a grófi pár nagyon visszavonultan él és csak ritkán vesz részt azokban az ünnepélyekben, a melyeket Cap-Martinben a világ minden részéből együvé kerülő előkelő vendégek rendeznek.”
Annál többet sétálnak azonban a természeti szépségekben gazdag környéken, mely alkalommal több kedvenc kutyájuk kíséri őket. Képünk is egy ilyen séta utáni pihenő közben tünteti fel a grófi párt.

A villa napjainkban

Ami annak idején nem sikerült Ferenc Józsefnek, azt elrendezte az élet. A két asszony Chotek Zsófia és Stefánia jó barátnők lettek. A korabeli szokásjog szerint rangon aluli házasságban éltek, nem szívesen hívták őket vendégségbe. Kivétel volt a Lónyay-házaspár, akivel legendása volt barátságuk, az asszonyoké és a férjeké is. Ferenc Ferdinánd és felesége gyakran vendégeskedett valamelyik Lónyay birtokon, például Bodrogolasziban vagy Oroszváron.

A grófné gyémántjai villogtak

“Csütörtökön este volt a bemutatás. Mit nem adtam volna érte, ha ott lehettem volna, gyönyörű látvány lehetett” – írta 1866. február 3-án kelt levelében Mary Elizabeth Stevens, az Andrássy-gyerekek angol nevelője Budán, a királyi várban tartott fogadásról. Kilencven hölgy jelent meg teljes udvari díszben.
Az én grófném fantasztikusan nézett ki, pompás fekete csipkével szegett fehér antik moaréselyem ruhában, négy méter hosszú uszállyal (ez az előírásos hossz) fekete csipkekötényben (ez a díszmagyar tartozéka).
A ruhaderék egy pruszlik-féle, elöl keresztirányban összefűzve, derékig nagy, gyémántos csatokkal.
A fejék gyémántos korona, három pompás smaragddal, hozzáillő függőkkel, fülbevalóval, nyakékkel és karpereccel. A diadém egyik oldaláról fekete fátyol hull alá a jobb vállára, a fátyol másik oldala hátul csaknem a földig ér. A grófné csodálatosan festett, gyémántjai vakítóan villogtak.
A császárné nagyon kegyes volt, vele beszélgetett a legtovább (amint azt később az újságok is megírták) kérdezősködött a férje, a gyermekei, a rokonai felől; megtudakolta, mikor volt utoljára Bécsben, és még sok minden mást is kérdezett. A császárné nagyon jól beszélt magyarul, a szeretője, (sicc!!!kisasszony!) mint tudjátok – a magyar Hunyady gróf volt. A szertartás fél kilencig tartott.”
(Megjelent A levelek az Andrássy-házból című könyvben)

gróf Andrássyné a koronázáson

A strázsa rászólt a királynéra

Az első közlés jogát nehéz lenne kideríteni, mert előbb- utóbb, szinte minden magyar újság átvette a kis történetet.
Erzsébet királyné jó szívéről, pompás kedélyéről szól ez a kis jelenet, mely a várkerti sétatéren, a királyasszony kedves sétahelyén játszódott le. Egy 86. ezredbeli baka a várkertet őrizni járt fel s alá a posztján, felszuronyozott puskájával. Hat óra után csakugyan egy lélek sem járt a fasorok közt, mert a sétateret ilyenkor a királyi család tagjainak engedik át. Egy félóra telhetett el az előírt idő után s az őr egy fekete ruhás nőt vesz észre, a ki lassú lépésben sétál a fák alatt s néhol meg-megállva, le-letekint a Dunára és azután
 ismét tovább halad egyenesen az őr felé. Még nem jut el hozzá háromlépésnyire, a mikor az őr tele torokkal így kiált felé:
– Halt! Kicsoda maga?

– A királyné vagyok!
A szurony és a baka nem hederít erre a kijelentésre, tovább kiáltja:
– 
Ha maga a királyné, akkor menjen fel a szobájába, mert itt hat óra után senkinek sem szabad járni. Hallotta?
A fekete ruhás nő szívből felkacag, kiveszi az óráját s így felel az őrnek:
– 
Igaza van. Már fél hét.
S ezzel eltávozik a sétatérről.
A szurony még egyenesebben mered az égnek, s a baka még büszkébb, az, mint megint üresen látja a sétateret. Délig egy eleven lélek sem zavarja a posztot. Ekkor azonban felváltják; s a legelső az, hogy becsukják, de csak azért, mert ildomtalan hangon teljesítette kötelességét. A második, a mit vele cselekedtek, az volt, hogy hivatalból kitüntetésre terjesztették fel, kötelességének pontos teljesítése miatt!

Plusz egy történet

A királyi és a miniszterelnök család egymás szomszédságában laktak a budai várban.
Az Andrássy házaspár többször látta vendégül a királyt és királynét a Sándor-palotában. Egy este Erzsébet királyné gondolt egyet, és egyedül, bekopogott a palota kapuján, a szundikáló komornyik felriadva kérdezte:
–No, ki az ilyen későn?
– A szomszédasszony – válaszolta, természetesen magyarul.
Való igaz, a királyi palota legközelebbi szomszédságában tényleg a miniszterelnöki rezidencia volt.
A derék strázsa nem győzött elnézést kérni a felséges asszonytól, aki csak kuncogott a történteken.

Frízúrnő mint királyné

Frízúrnőt úgy még nem ünnepeltek, ahogy Francziska Angerert a görög szigetek között. Történt, hogy a Dardanellákban kialakult feszültség miatt Ferenc József féltve feleségét biztonságát, megtiltotta, hogy a Griff hajó fedélzetéről partra szálljon. Ugyanakkor a kazánokba kellett a szén, tehát meg kellett állni. De, ha Erzsébet valami a fejébe vesz, azt meg is csinálja. Megkérte Fanny asszonyságot, akinek alakja nagyon hasonlított az övéhez, hogy az elegáns ruhába bújva, sétálgasson a parton. Az osztrák császárnő váratlan érkezésének hírére, ahány ember volt a szigeten, mind a partra vonult és tisztes távolból kalap lengetve, éljenezve éltették Erzsébetet. Aki eközben legegyszerűbb ruhájába öltözve, a hajó takarásában, csónakba szállt és megnézte, amit akart. Az alakítás olyan jól sikerült, hogy a frízúrnőnek, máskor is be kellett ugrani a királyné szerepébe.

  Vágó Pál festménye A szegedi árvizet szemlélő Ferenc Józsefről

Az 1879-es esztendőt nem felejtik a szegediek, a város szinte a földdel tette egyenlővé a rettenetes árvíz. Ferenc József azonnal a helyszínre utazott, hivatala értesítette a külföldön tartózkodó királynét, mit tett a jeges ár a településsel. Gyorsan összepakoltak és haza indultak. Szeged azért is volt olyan kedves mindkettőjüknek, mert első közös magyar honi útjukon, mint fiatal házasok 1857-ben jártak ott. 1879-ben már az ezüstlakodalomra készültek, kérték a magyarokat, a családi évfordulóra szánt pénzt fordítsák a város újjáépítésére. „Szeged szebb lesz, mint volt”, mondta az uralkodó a Tisza partján. És így is lett, az európai fővárosok is segítettek. Ezt hirdetik a körút egyes szakaszai mai meglévő Párizsi, Moszkvai stb.

Kései üdvözlet

A régi császári magánlevéltár kutatási munkálatai szombaton érdekes emléket fedeztek föl. Az egyik archívumból, amely Ferenc József személyes emlékeit és magánlevelezését tartalmazza, egy kopott, elsárgult képeslapalbum került elő.
Karácsonyra és újévre szóló jókívánságok álltak, Erzsébet királyné küldte 1891 karácsonyán a bécsi Burgba Ferenc Józsefnek. Az album első lapjára a királyné ezt a félig magyar, félig német nyelvű ajánlást írta: “Gott schütze und behüte Dich. Sokszor csókol szerető Bözsid”.