KASTÉLYHISTÓRIÁK

Előszó helyett

– Miért? – kérdezte az engem faggató újságíró kollega, amikor a több ezer követőt magának tudó kastélyhistóriák c. internetes portál indításának okát kereste. Zavarba jöttem, aztán megtaláltam a kályhát: hogy is kezdődött?

 

  • A kastélyban töltött csaknem egy évtized hosszú újságírói munkám legkedvesebb ideje volt. Húsz évvel ezelőtt hívtak sajtófőnöknek a Gödöllői Királyi Kastélyba. Prof. dr. Körösvölgyi László igazgatása alatt működött az intézmény, és akkor új szakasz kezdődött barokk palota életében. Már nemcsak múzeumi kiállító hely volt, hanem más fontos főleg családi programok és zenei események helyszíne is lett. Néhány újdonság: barokk majd adventi kastélynapok, hárfafesztivál, Liszt Fesztivál… Tetszettek a programok jötték a látogatók és az őket tájékoztató újságírók is. Akik persze kérdeztek, folyamatosan és nagyon ügyesen. A legfontosabbakat. mikor és ki(k) építették a kastélyt, milyen stílusban – olvashatták a szórólapokon, ugyanazt nem illett neki megismételni. Elkezdődött tehát az ismerkedés a múlttal…

 

Erről jut eszembe, hogy ki gondolkodott már azon, milyen nemű egy kastély. A kérdés nem kifejezettem tudományos, viszont: érdekes! Főnököm furcsán nézett, mikor azt mondtam, hogy a gödöllői kastély biztosan nőnemű. (Ahhoz képest, hogy németül például der Schloss, fejezte be a témát. Ami ugye egyértelműen hímnem a német nyelvben.) Azóta is erősödik az akkori megállapítás, a szomszédban Pécelen férfi kastély fogadja a látogatót, vagy a főváros egyik ékessége a Károlyi-Csekonics palota is az, a súlyos falépcsőházzal és faburkolattal.  A Grassalkovichok kastélyát viszont a meghitt, finom elegancia jellemzi, ahogy az egykori lakóit is. Ezen a portálon nem az építészeti stílusokról lesz szó, hanem az egykori lakókról… A falak mindent tudnak és mesélnek. Érdemes hallgatni! Például leghíresebb személyről, Erzsébet királynéról Neki köszönhetően ismerik az egész világon a kastélyt. És a többi – részben méltatlanul elfejlett – hölgy: időrendben az első, Esterházy Leopoldina, aki bizonyára ámulva hallgatta vendége Polixéna (dr. John Paget felesége) beszámolóját utazásairól, vagy Mária Terézia (született királylány) legkedvesebb gyermeke, Mária Krisztina, aki férje helyett inkább – igaz még házassága előtt – sógornőjét, II. József feleségét, kedvelte. A sok-sok hölgy közül, ha ilyet egyáltalán elszabad árulni, nekem a legkedvesebb, Mária Valéria a királyi pár legkisebb gyereke… A gödöllői királykisasszony életéről (és tőle is) több írás olvasható a királylány fejezetben. És természetesen „nemszeretem sógornőjéről” Stefániáról (ő is királylány, de belga!) És persze az királyfi is, az uralkodó pár fia, Rudolf (édesapjáról magyarul írt verse). Továbbá a hajdani albán királyné Apponyi Geraldine unokája, Leka, aki szintén vendége volt a kastélynak. Aztán a többi híres hölgy, a minden titkok tudója, Ferenczy Ida és az udvarhölgyek, Festetics Mária naplót írt a mindennapokról, az utolsó, Sztáray Irma, (aki Erzsébet királyné halálakor lezárta úrnője szemét) is közreadta visszaemlékezéseit. Az időgép jelzi: betelt az írásra szánt hely, így illetlen módon hallgatózunk majd egy kicsit: mit mondott Petőfi Sándor a barokk színházban Berta kisasszonynak, ahol egy másik múzsa, Léda is gondolhatott Ady Endrére. Aztán, hipp-hopp, napjainkhoz érünk. Tiboldi Mária jut eszembe, akivel több, mint 20 éve alapítottuk az Erzsébet királyné emlékét ápoló a Sisi Baráti Kört.  És a nagyvilágból két díva, mind a kettő olasz, Sophia Loren (közel a 90-hez) és akinek dedikált fotóját örzöm Gina Lollobrigida (túl a 90-en) is megcsodálta a kastélyt.

Érdemes böngészni, és ha – remélhetően – tetszik, a kedvelést jelezni és javasolni kinek a históriáját írjuk meg.

Szabó Margit